HTML

A jószándékkal kikövezett út

Mivel van, akinek semmi sem jó...

Friss topikok

  • Adriette: Szoknya? :) (2010.02.05. 20:11) Gyors jótanácsok terheseknek
  • Adriette: Én alig voltam 3 kg, (a párom úgyszintén) anyám nem mert megfürdetni, mert félt, hogy összetör... ... (2010.02.05. 20:11) Ígéret
  • Adriette: A kenguru és a kendő keveréke: http://neobaby.hu/index.php?&lap=xarukmut&xxazon=1601 Jópofa ez is.... (2010.02.05. 08:59) Die Woche
  • Adriette: Az operaénekes barátnőm szerint ilyenkor Mozart kell neki, és ettől még statisztikailag is intelli... (2010.02.05. 08:54) Hehh
  • pokolmegjoszandek: Hát én is. :( Nem tudom, miért jó a természetnek, hogy halálra rémíti az embert... Utoljára 2008 k... (2010.02.03. 15:45) Almok

Linkblog

2011.11.11. 14:41 pokolmegjoszandek

2011. 11. 11.

Tökéletesen gyönyörűen néz ki most a blogom, tudom, de ez van.

Most próbálom exportálni majd máshová importálni, jó volt itt többnyire, de így jártunk.

Szólj hozzá!


2011.11.11. 14:35 pokolmegjoszandek

Mentés 3

2011. november 8., kedd

No itt

A szépséges idő még hétfőn is kitartott, de már lebeszéltem a blanchardstown-i kislány anyukájával, hogy meglátogatnak minket és mivel egy játszón én nem tudok normális módon kommunikálni (miután 5 mp-enként kell elkapnom a valahonnan épp leesni készülő P.-t, így sast játszom és nem mondjuk bölcs baglyot), inkább itthon fogadtuk őket. A kislány megint jó aktív volt, de P. ezúttal ettől nem akadt úgy ki, mint múltkor, most szimplán ignorálta, hogy egyáltalán van valaki nálunk... Ő ugyanúgy mutogatott, nyökögött, büszkélkedett, rágcsázott, szaladgált, sikoltozott, mintha csak kettesben lettünk volna, majd mikor egyszer a kislány ki akarta venni a kezéből az egyik építőkockát, úgy szorította, mint egy erőművészhez illik és nem adta az istennek sem. Az igazat megvallva ezzel igencsak imponált nekem, mert nem tetszett, mikor múltkor, mint egy nyúl leugrott a kismotorjáról, csak mert azzal akart játszani a kislány. Ez mégiscsak férfiasabb hozzáállás. Dél körül sajna mindkét gyerek kikészült, így magunkra maradtunk. Ebéd után P. bealudt egy órára, én ezalatt főztem meg ettem és kezdődött a délutáni műszak. Mivel fél 3-kor már fenn kukorékolt P. és még a nap is százágra sütött, kisétáltunk a Ringsend Parkba játszózni kicsit. Most hálistennek már minden száraz volt, ráadásul tök üres volt a játszó, úgyhogy boldogan tombiztunk kicsit, P. hintázott, én löktem, ő próbált csúszdázni, én árgus szemekkel figyeltem, nehogy a tűzoltó oszlopon próbáljon meg lecsúszni és társai. Este hivatalosan is megkezdtem a karácsonyi előkészületeket, mert rendeltem AV-nek egy kis ajándékot, már most izgulok, jó lesz-e.

Ma - hálistennek - már szarabb idő volt, nem tudom, miért, most jól esik az eső lógó lába, nincs most kedvem a vidám őszi napsugarakhoz, ha kezdődnie kell, kezdődjön már a november, ne hitegessen itt, hogy szeptember van. Délelőtt kikerestem, hogy itt a legközelebbi könyvtárban fél 11-től mesélős fél óra lesz gyerekeknek, 10-kor felkerekedtünk hát és odasétáltunk a tett színhelyére, az ilac-os bulihoz most valahogy nem volt erőm 40 percet utazgatni. És milyen jól tettem! Bár P.-t belépése pillanatában elkapta egy kislány (Mary) és tök kedves volt vele, simogatta, ölelgette, tapogatta a kezét (amit P. szorosan összeszorított, nehogy kézen tudja fogni a kislány), Őfelsége, a Hódolatot Megtűrő nagyjából 10 perc után már ott toporgott az ajtóban, hogy no jó, ma is megbabonáztam valakit, ágyő. Mondanom sem kell, hogy ekkor még meg sem jött a mesemesélő néni... Onnantól, hogy rájött, hol az ajtó, egy igen érdekes játékba kezdtünk: ő mint az őrült rohant a kijárathoz, én pedig a kislánnyal összefogva próbáltam visszacipelni, visszaédesgetni, visszacsábítani a kis asztalkákhoz. Mikor végre visszajött, lapozott kettőt egy-két könyvben, majd újra célba vette az ajtót és kezdődött minden elölről. Igazság szerint gőzöm sincs, mi zavarta a könyvtárban, a kislány nem, mert nem félt tőle, nem volt a terhére, ez látszott rajta, inkább mulattatta a kislány közeledése (láttam már, hogy viselkedik, ha fosik egy másik gyerektől); a könyveket imádja; kinn viszont csöpörészett az eső, amit utál... Mindenesetre vártunk még 10-15 percet, a mesélés, énekelgetés elkezdődött és míg a többi pulya nyugisan ült az apja ölében (4 apuka volt rajtunk kívül négy kislánnyal, nemileg kilógtunk a sorból), P. egyfolytában menekülőset játszott, hol visítva, hol kussban. Hogy ne zavarjuk a bulit, hamarosan leléptünk, de tök rossz kedvem lett, mert nem hiszem el, hogy egy 1,5 éves gyerekkel nem tudunk közösségbe menni, mikor más már fél évesen mindenfelé cipeli a gyerekét. Oké, biztos el kéne fogadnom, hogy ő ilyen, de unom az egyedül itthonlétet, unom, hogy a tíz perces hazautat persze megint végigsírta (kijönni nem akart a kocsiból, mert mikor kikötöztem és próbáltam kiszedni, hogy akkor sétáljunk, nem tolom a babakocsiban, kézzel-lábbal kapaszkodott, hogy esze ágában sincs kijönni) és unom, hogy ilyen kis szeszélyes és kiszámíthatatlan, hogy mikor hazaértünk, az óriási rosszkedvet egyből elfújták és itthon már boldogan nyekegett, hogy nézzem meg, milyen szépen egymás mellé tette a labdáit*...

Az előbb amúgy sütöttem gyorsan egy csokis-banános valamit, egész jó lett, még pár ilyen lehangoló délelőtt és el fogok hízni.

* ez a legújabb remeke, van 3 laszti, 2 nagyobb, egy kicsi és beállítja őket szorosan egymás mellé, középen a kicsi, a két szélén a két nagy. Mondjuk tényleg tök jó kis konstelláció, de mikor már százhuszadszor mutatja nagy lelkendezve... Hm.


Cunamit!

Pontosan 15:05 volt a homokba írva.. Comments


2011. november 6., vasárnap

Egyébként

Tudom ám asszem, miért volt / van ez a 4 órán át nem alszom állapot.

P. iszonyatosan okos mostanság. De komolyan, már-már félelmetesen. Néha már teljesen úgy csillan a szeme, mint egy felnőtté: gúnyosan, kérdően, kételkedve, reménykedve... Bámulatos.

Gyakorlatilag egy-két említés után megjegyzi a szavakat. Ezt tegnap úgy próbáltam ki, hogy a testrészeit ugye már kb egytől-egyig képes megmutogatni (fej - haj - szem - orr - száj - nyelv - fog - kéz - láb - has - köldök - kuki - ujj), de eszembe jutott, hogy mivel eddig alig-alig láttuk, a nyakát még sosem mutattam meg neki, ezért fürdés közben nyiszatoltam neki kicsit, hogy nyak-nyak-nyak. Ennyiben maradtunk, ma napközben elő sem került a dolog - erre este anyu végigkérdezte, mije hol van, és P. a hol a nyakad? kérdésre is helyesen reagált... De egyébként is.

  • Az összes állatot / tárgyat felismeri már a könyveiben és ha van a lakásban 3 dimenziós változat, akkor büszkén mutatja, hogy hohóóó, hát ez ugyanaz. (Pl hóember a leporellón - hóember a tükrön (igen, tavaly óta kinn van, és?))
  • Különböző konstellációkat épít azonos dolgokból - és rákényszerít, hogy megdicsérjük érte (ma pl a 3 lasztiját tette egymás mellé és húzott oda, hogy nézzem meg)
  • Minden utasítást tökéletesen megért, még a bonyolultakat is (tegnap pl megkereste a gyurmáját majd mikor szóltam, a kosárkájából előhozta a papírt is, amin gyurmázni szoktunk)

De ezer ilyen dolog van még...

Mozgásban most nagyon nem fejlődött (már nincs hová, ha-ha, hiszen szalad, lábujjhegyen jár, guggolva jár, szumóként jár, átlép egy képzeletbeli tárgyat stb), de agyilag nagyon durván belendült. Szóval végülis örülünk, Vincent.


Cunamit!

Pontosan 23:03 volt a homokba írva.. Comments


A hétvége...

... egyébként a programokat illetően remekül telt.

Tegnap fél 8-kor keltünk és mivel gyönyörűen sütött a nap, elmentünk az állatkertbe. 9.30-kor már ott zörgettük a kaput, hogy engedjenek be, ennek megfelelően fél 12-kor már hazafelé is tartottunk. Tök jó volt hármasban mászkálni az épp reggeliző állatok és az álmos gondozók között, jól esett, hogy nem kell utat törni embertömegben, hogy lássunk valamit... P.-nek legjobban a kacsák tetszettek, de a zsiráfokat meg az emukat is megnézte, igaz, nagyjából végig cipeltette magát, ki tudja, miért. Nekem egyébként valahogy úgy rémlett, hogy nagyobb ez az állatkert, úgy emlékeztem, legalább akkora, mint a pesti, de ehhez képest sitty-sutty körbe tudtuk járni és szinte minden érdekes állatot láttunk. A nagymacskákat rejtő üvegfalak ugyan totálisan átláthatatlanok voltak a pára miatt (nem tudtam, hogy a tigrisek meg a leopárdok sokat lihegnek), így nálunk szinte semmi időt nem töltöttünk, de a szavannai állatokat (zsiráf, zebra, orrszarvú, strucc, emu) azért sokat néztük, főleg azért, mert P. zsiráfokat nézve tízóraizott. Fél 12-ig bírtuk hát az állatokat és a jégvermet (bazi hideg van, 4-5 fok volt pl még 11-kor is), akkor hazajöttünk. Itthon ebéd, egy Sherlock, míg P. aludt, majd délután még elmentünk pénzt költeni a glasnevin-i Lidl-be, ami csak azért volt izgi, mert kaptam egy kuglófsütő formát meg vettünk isteni finom kis bagetteket és este hotdogoztunk.

A dőlt betűs "programokat" az első mondatban amúgy nem a véletlen műve, mert bizony ezt a szép napot az elmúlt 18 hónapunk legrosszabb éjszakája követte. P. fél 10-kor annak rendje és módja szerint elaludt, majd 1-kor felnyöszörögte magát. 20 perc hátsimi után visszaaludt, de 10 perc múlva újra ébredt, ezúttal éktelen hangerővel. Beszaladtunk, gyorsan kivettem, akkor 5 percig hüppögött még, de azután elhallgatott és a karomban kuksolva nézegetett. Mikor azt hittem, elszunyált, letettem, elkezdtem kiosonni - erre újra felsírt. Vagy 30-40 percen át fogtam ezután a kezét, simogattam a hátát, ő hol nyugisan feküdt, hol kapálózott, egy biztos, amint 20 centinél távolabbra kerültem, sírni kezdett. Fél 3-kor feladtam, kimentem pisilni, jött AV, aki vagy fél órán át hordozta, de semmi, nem aludt el az Úr. Az elkövetkező 2,5 órában megpróbáltunk mindent: simogattuk, hordoztunk, adtunk neki Calpolt, magunk közé vettük - semmi. Ugyanaz a ficánkolás, rugdosás, mint 1-kor. Ekkor már felváltva akadtunk ki, hol én, hol AV káromkodott, mint a kocsis, de nem, ez sem hatott. 1-től 5-ig semmit sem aludtunk hát, P. ki tudja miért, mi meg azért, mert ő nem, meg különben is, engem ráadásként szétcseszett az ideg. 5-5.50-ig végül az apja hasán bealudt a kis Damien, aki ekkor áttette a kiságyba és 6-tól boldogan aludtunk 9.15-ig, mikor is újra ébresztett a Sosem Alvó.

Bár hulla fosok voltunk (P. nem, ő pörgött, meg sem érezte, hogy 4 órát virrasztott éjjel), a hülye idő megint szép volt, így kénytelenek voltunk elmenni Bray-be. Sétáltunk a parton, hallgattuk a tengert, relaxáltunk a napon - mondtam, hogy a programokat illetően jól sikerült a hétvége. P. fél 3-kor aludt el, aludt 1 óra 10 percet, majd mikor felkelt, elmentünk a St. Stephen's Green-be tápszerért illetve ha már ott jártunk, vettünk neki valami kis Mikulás ajándékot, ilyet. Délután sütöttem - a már becsatolt recept alapján - almás sütit, no a programok mellett még az is jól sikerült. P. az előbb aludt el, én meg az igazat megvallva kissé fosok, mit hoz az éjszaka...


Cunamit!

Pontosan 22:46 volt a homokba írva.. Comments


Sütis néne - update

A kókuszkocka után a barackos-csokis sütit is kipróbáltuk az egyik sütis blogról és ez is tök jó lett, úgyhogy ki is teszem a linkek közé az oldalt, mert biztos vagyok benne, hogy sok mással is jó barátságba kerülünk majd... Igen, közeleg a karácsony...

Update: És ma bánatűzőnek sütöttem egy tök jó kis almás sütit, de mivel ez nem érdemel külön posztot, idebiggyesztem a receptjét, amit mellesleg a nyaralásunk alatt fotóztam ki a házban talált szakácskönyvből...


Cunamit!

Pontosan 16:27 volt a homokba írva.. Comments


2011. november 3., csütörtök

3 nap London - Day 3

Szombat:

Mivel ezen a napon kettesben mászkáltunk, nem volt olyan sűrű a program, mert nem akartam, hogy a barátnőm teljesen hülyének nézzen, mit össze tudok sietni. Fél 9 körül keltünk, elmentünk a Mekibe reggeliért, vettem egy latte-t meg csokis muffint és végre először egy jót reggeliztem Londonban. 10 körül bevonatoztunk a városba, egészen a Charing Crossig. Az első megállónk a Trafalgar Square volt, mert csütörtök este csak az alkonyati fényben volt szerencsém meglesni Nelsonnak az ő oszlopát meg a szökőkutakat. Besétáltunk a National Gallery-be is, de csak bekukkantottunk, majd tovább sétáltunk a Piccadilly Circushoz. Ott valóban nincs semmi nagyon izgi, lefotóztam az Eros szobrot és mentünk is tovább. Legyalogoltunk a Green Park széléhez, rácsodálkoztunk a csábítóan hívogató összecsukható székekre, de léptünk tovább a metróhoz. Egészen a Baker Street-ig mentünk, mert célként a Sherlock Holmes múzeumot tűztük ki. Bár a múzeumnál kisebb sor fogadott, elég hamar lefogyott a nép, annál is inkább, mert a várakozás alatt lehetett fotózkodni egy korabeli rendőrnek beöltözött muksóval. Kaptunk kockás sapkát, keménykalapot meg pipát is, móka volt, na. A múzeum maga nem nagy egyébként, 20-25 perc alatt körbejártuk, még úgy is, hogy minden helyiségben készítettünk egy tonna fotót, mert hát azt kellett ugye. Mindent meg lehetett fogdosni, minden karosszékbe bele lehetett ülni, minden kelléket (pipa, sapka, nagyító, bármi) fel lehetett használni a fotók készítéséhez, élveztük rendesen.  A múzeum után besétáltunk a Regent's Parkba, ami nem tűnt túl nagy számnak (persze lehet, hogy az), úgyhogy átmentünk egy hídon, lefotóztunk pár mókust majd mentünk is vissza a Baker streetre. Ott metróra szálltunk a Marble Arch-ig, besétáltunk a Hyde Parkba a Speaker's Cornerig, majd újra metróra szálltunk és elmentünk a megállóig. Itt besétáltunk egy Pizza Express-be, ami a nevétől eltérően nem gyorsétterem, hanem egy normális beülős pizzázó és megebédeltünk. Jó 1,5 órát vesztettünk töltöttünk így el, majd átgyalogoltunk a British Museumhoz, ahová csak benézni tudtunk sajnos, mert a következő célunk, a Pollock Toy Museum már zárt hamarosan. Ez a játékmúzeum egy baromi vicces kis hely volt, bár maguk a kiállított cuccok elég félelmetesek voltak (legalábbis számomra), de szépen összeállított kis kiállítás volt és az alatta lévő játékbolt... Húúú, hát ott egy vagyont el tudtam volna költeni. Olyan játékok voltak, amiket még sosem láttam máshol, pedig mostanság elég aktív játékbolt járó vagyok. A múzeum után újra metróra szálltunk és egészen Charing Crossig utaztunk, igaz, előtte még 5 fontot kellett töltenem az Oyster card-ra, mert már nem engedett át a kapu... A Charing Crossnál aztán visszaváltottam a kártyát és visszakaptam az 5 fontból maradó összeget is, végül egész jól jártam a közlekedéssel azt hiszem. Mielőtt hazamentünk volna, még lesétáltunk a Trafalgar Square-re megint, bementünk a National Gallerybe, megnéztük a Napraforgókat meg pár Monet képet, majd miután zárt a múzeum, hazaoldalogtunk. Otthon sütöttem palit, majd jó sokáig tv-ztünk, megnéztünk valami furcsa romantikus filmet és másnap fél 10ig aludtunk.

Vasárnap már nem mentünk sehova, reggeliztünk, dumáltunk, tv-t néztünk és a 14.50-essel már repültem is haza.

Na, ügyesen eldaráltam ezt a 3-3,5 napot, azt hiszem, sok mindent láttam és bár kimaradt ez-az, így legalább lesz értelme visszatérni - egyszer.


Cunamit!

Pontosan 19:14 volt a homokba írva.. Comments


PC

Miután tegnap nem bírtuk tovább és már 8kor elvittük P.-t fürdetni, így fél 9kor már aludt, ma reggel 3/4 6kor ébredt. Hálistennek AV ment ki hozzá, így 10 perc alatt először visszaaludt 6.15ig, majd újabb 10 perc után még negyed 8ig, ami tökéletes volt az elmúlt napokhoz képest. Mivel ma is esett, megint elmentünk a Panda Cafe-ba, mert holnap zárva és gondoltam, ha holnap is esik, akkor elég a holnapot itthon tölteni nagy magányunkban. Hát... Azt hiszem egy ideig most nem megyünk. Ami szar, mert ez az egyetlen zárt hely a közelben... De egyszerűen felhúztam magam.

Először is, megint ott volt a Zöld Taknyos gyerek, bazzeg két vastag kígyóként lógott ki az orrából a takony, látszott rajta, hogy ezt bizony jó ideje nem törölték le... Próbáltam távol tartani magunkat tőle, de - bár nem végeztem orvosit -, asszem tök mindegy, ha egyszer a gyerek mindent összenyalt meg összefogdosott... Mikor másodszor a közelébe kerültünk, belehányt a labdák közé a medencébe... És vannak, vannak ilyen emberek csezd ki, akik a hulla beteg gyerekeiket képesek közösségbe vinni. Az agyam elszáll. De most álljak oda a békésen kávézgató anyukája elé okoskodni? Hogy b*zdmeg húzzál innen a k*rva any*dba haza a beteg gyerekeddel együtt? Mert szépen tuti nem tudnék beszélni hozzá.

Aztán. Megint rengetegen voltak. De millióan. És ebből következik, hogy sok volt az állat gyerek is. Persze, játszóház, mit várok, legyenek őrültek a gyerekek, P. sem ül a sarokban egy könyvvel, de én figyelek rá. Minden másodpercben látom, tudom, hol van, mit csinál, kit veszélyeztet esetleg. Pedig nem veszélyes még. 1,5 éves sincs, maximum annyi "rosszat" tesz, hogy megpróbál valakinek a kezéből kivenni egy kisautót... (Ekkor én persze visszaadom a kocsit és keresek P.-nek egy másikat.) De azért lássuk már be, egy őrült módjára rohanó 4-5 éves gyerek bizony már veszélyes tud lenni a kicsikre, a földön kúszó-mászó kis babákra vagy akár a sétáló totyogókra... Ma pl kétszer egymás után lökte fel egy ilyen szabadon rohangászó P.-t. Ő persze nem sírt, mert egy hős, de a második után már rászóltam a gyerekre, hogy nézzen már a lába elé, mert ha még egyszer elüti a gyerekemet kitekerem a nyakát. (Utóbbi fenyegetést csak magamban morogtam persze.) De miért, miért nekem kell árgus szemekkel vigyáznom, miközben a többiek reggeliznek, tízóraiznak, kávézgatnak, teázgatnak, trécselnek?

Aztán. Főpoén. P. szereti tologatni a játék babakocsikat és hogy hogy nem, most van egy a játszóban. Mikor még senki sem volt, tologatta nagy vígan, aztán meglátott mást és azzal elvolt. Jó órával később, mikor már tömve volt a hely, megint kiszúrta, hogy ott áll a babakocsi a sarokban, senki sem játszik vele, odastartolt hát hogy kicsit taszigálja, erre mikor tolná arrébb egy thai bébiszitter egyszer csak kikapja a kezéből, hogy az ő "lánya" fog majd vele játszani. Kissé megrökönyödve világosítottam fel, hogy bocs, de az a kislány ha jól látom épp eszik, szóval amíg ő tízóraizik, P. igazán játszhatna kicsit a babakocsival, majd visszahozzuk és kész, de nem, a nő kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem, nem, nem vihetjük el. Ekkor ugyan közöltem, hogy baszki, ez a babakocsi a játszóházé, nem a kislányé, de miután görcsösen fogta, inkább vágtam egy undorodó képet, mert elképzeltem a babakocsit ott, ahová kívántam és eljöttünk. Hát milyen világ már ez?

Mondom én, hogy lakatlan sziget...


Cunamit!

Pontosan 15:04 volt a homokba írva.. Comments


2011. november 2., szerda

Akurvaéletbe

A mai napunk nem dicsőséges napként fog bevonulni a történelembe, az már biztos. P. ugye 6kor kelt, végighullulta és hisztizte a játszóházat, ahol rengetegen voltak (köztük ugye az említett Taknyosok is), majd miután 1kor elaludt végre, 2kor elkezdett szólni valami rohadék riasztó itt benn, a lakásban. Természetesen felkelt, sírt, mint az albán szamár, ringattam 20 percet, majd mikor végre letettem, mert visszaaludt, elmentem wc-re és épp téptem a papírt, mikor full hangerőn megszólalt a telefonom a nappaliban. WC papírral a kezemben, letolt gatyával rohantam kinyomni, de már késő volt, P. újra éktelen üvöltésbe kezdett, mire felkaptam a gatyóm és 5 percig próbáltam ringatni, de hiába, kifeszített, letettem hát, majd visszahívtam AV-t, de erre P. leesett a ride-on-ról és szokás szerint újra fülsiketítően visítani kezdett. Ezután újabb 20-25 percig hordoztam. A tükörben csekkoltam: időnként lecsukta ugyan a szemét, de többnyire nyitott szemmel pihegett a vállamon, majd 20 perc után újra kifeszített, hogy menne és onnantól kezdve egészen mostanáig döglődött, esett-kelt, nyalta a padlót, fetrengett, hisztizett, szenvedett.

A szuper kis napunkat kicsit feljavítandó, én marha, idióta, úgy gondoltam, sütök már valamit, de miután időm és két kezem sokáig nincsen, úgy döntöttem, kipróbálok egy új receptet, amit fb-n linkelt egy barátnőm. Sokáig filóztam, leírjam-e ezt a sztorit, mert alapból baromira égő, de végül asszem mélyebbre már nem süllyedhetek, úgyhogy hajrá: az a köcsög recept egy manapság olyannyira divatos álhíreket megjelentető blogról volt, ergo hiába igyekeztem én, az eredményt dobhattam ki a kukába, mert voltam olyan hülye, hogy előtte nem csekkoltam, honnan is olvasom a receptet... Azóta leszedték a kommentelési lehetőséget az oldalról, de emlékszem, tegnap még voltak kommentek, szóval nem csak én szoptam be... Tudom, ezen röhögni kéne, más nap után talán még tudnék is röhögni magamon, de jelenleg csak azt kívánom, hogy az oldal "írói" ébredjenek fel legalább egy hónapon át minden éjszaka arra, hogy maguk alá fostak. Cifrát.

update: Azóta megtaláltam máshol is ezt a receptet, szóval mégsem ál-recept volt, de ettől függetlenül fenntartom azt a kívánságom, hogy aki ilyen fos oldal szerkesztésére egyetlen percet is szán, azt utolérje a fenti átkom.


Cunamit!

Pontosan 22:25 volt a homokba írva.. Comments


3 nap London - Day 2

Péntek:

Reggel negyed 9 körül keltünk, a vendéglátóm elment dolgozni, én meg még tv-ztem egy kicsit, hogy off-peak vonattal jussak be Londonba. Fél 10 körül lesétáltam az állomásra és ezúttal London Bridge megállóig vettem vonatjegyet. A vonat 45 perc alatt besurrant, én útközben a napra rendelt penzumomat olvasgattam, azaz az útvonalat, merre is akarok menni ezúttal. Miután megkukkantottam a London Dungeon-t és megállapítottam, hogy nem csak hogy drága, de rengetegen is állnak sorba előtte, visszafordultam és megnéztem kívülről a Southwark Cathedral-t. Mivel a bejáratát nem találtam meg, besétáltam a Borough Market-ra, nagyokat szippogtam a sült kolbász-szagból, majd egy keskeny, macskaköves utcácskán át elgyalogoltam a Golden Hinde-ig, amit sehogy sem tudtam szépen lefotózni, viszont találtam egy kikukkantó helyet, ahonnan szép kilátás nyílt a folyóra és a hidakra. Miután készítettem pár fotót, elindultam a folyó mentén és egészen a Globe színházig mentem, ahová gondolkodás nélkül vettem jegyet, mert valami miatt oda mindenképp be akartam menni. A fél 12es csoportba fértem bele, úgyhogy nézegettem a kiállítást 20 percig, majd lenn, a nagy fánál találkoztunk és egy fiatal idegenvezető lányka körbevezetett a színházon. Ez természetesen már nem az az épület, ahol Shakespeare is játszott, ezt nemrég építették, de a korabeli leírásokat híven követték az tervezők, így el lehet képzelni, hogy valóban ilyen volt a színház az 1600-as években is. A túra során sok-sok izgalmasat megtudunk a korabeli előadásokról, színészekről és a korról magáról is. A fél órás vezetés után visszamentem a kiállításhoz és egy audioguide-dal végigjártam azokat a részeket, ahol még nem jártunk közösen. Kb 1 óra felé folytattam az utamat a folyó mentén, majd a túlpartra a Millennium Bridge-n sétáltam át. A Tate Modern-be sajnos nem mentem be, pedig eredetileg szerettem volna, de olyan nagynak tűnt, hogy éreztem, nem szabadulnék egyhamar. A folyó északi partján a St. Paul's Cathedral-hoz sétáltam, ami a tüntetők miatt nem volt látogatható. Bemenni ettől függetlenül be lehetett - ingyen, igaz a kriptába és a galériákra nem lehetett le- illetve felmenni, csak alul lehetett császkálni. A templom tömve volt turistákkal, a tiltás ellenére szinte mindenki fényképezett össze-vissza, az anarchia szaga lengett a levegőben, 10 perc után így úgy döntöttem, itt az idő elhagyni a terepet... Ezután kicsit tévelyegtem, mert csomó minden be volt zárva, csomó helyre nem lehetett bemenni és különben is, egy Mekit szerettem volna találni, mert éhen pusztultam. A szagot követve jó fél óra bolyongás után végre találtam egyet, ott lerogytam és ettem egy McChicken menüt. Az ebéd után újult erővel vágtam neki a túrának, a következő célpont a Monument volt. Ennek tetejébe 311 lépcsőn át vezetett az út, de mi az nekem... Föntről csináltam pár fotót a városról és ismét megállapítottam, hogy gyakorlatilag lehetetlen olyan képet készíteni, amibe nem lóg bele egy cseppnyi felújítás, itt egy daru, ott egy állványzat, miegymás. Lenn kaptam egy oklevelet, hogy fel- és lesétáltam 311 lépcsőfokon, majd innen elgyalogoltam a London Bridge-ig. Ott lesétáltam a partra és a rakparton elindultam a Tower Bridge felé, de hamarosan utamat állta a víz, úgyhogy hálistennek kerülhettem egy bazi nagyot, hogy elérhessem a Tower-t. Öröm a köbön. A Tower of London-t látva kissé megrökönyödtem, valahogy nem gondoltam volna, hogy ekkora... Hogy feldolgozzam a látványt, bementem az egyik szuveníres boltba és szereztem P.-nek vásárfiát (egy kis piros emeletes buszt, mi mást), majd minden energiámat összeszedve, sétáltam kicsit a Tower udvarán. Bemenni nem volt kedvem, mert ekkor már 3-4 óra volt, sietni meg nem akartam. Megkerültem hát az épületet és felsétáltam a Tower Bridge-re, aminek a közepéig gyalogoltam csak el, majd visszafordultam. A hídról készítettem pár fotót a folyóról, a Towerről, majd a Tower Hill megállónál felszálltam a metróra és egészen a Westminsterig utaztam. Ott lefotóztam a Boadicea szoborcsoportot, elsétáltam a Big Ben és a Houses of Parliament mellett egészen a Jewel Towerig, ott visszafordultam és a Westminster Abbey előtt elgyalogolva célba vettem a Trafalgar Square-t, de előtte beugrottam egy Tescoba innivalóért meg egy muffinért, gondolván, hogy majd a téren uzsonnázom. No persze. A Whitehallon sétálva rendőrökbe botlottam, mert találtak valahol valami gyanús csomagot és lezártak pár utat, úgyhogy nagy örömömre aznap másodszor voltam kénytelen kerülni egy rohadt nagyot. Utam valami úton-módon a Covent Gardenhez vezetett, ami olyan, mint a Temple Bar, csak van középen egy bazi nagy Apple store is, ahová bementem melegedni, de miután nem tudtam használni a cuccokat, wifiztem kicsit és leléptem. Lesétáltam a Charing Crossig, felszálltam a 6 órai vonatra és hazavonatoztam. Utólag sem tudom eldönteni, melyik volt a húzósabb napom, a csütörtöki vagy ez...


Cunamit!

Pontosan 22:06 volt a homokba írva.. Comments


FB

Jelenleg két dolgot utálok a fb-n, az egyik, hogy teli van mindenféle hülye versennyel, hogy nyomjál ránk és akkor ha 20 ezren ránk kattintanak, akkor majd kisorsolunk egy gyufásdobozt, a másik meg, hogy mindenki már csak üzenőfalon kíván boldog szülinapot mindenkinek. Az előbbi ellen úgy tiltakozom, hogy soha, semmire nem nyomok semmilyen potenciális nyeremény fejében; az utóbbi ellen pedig úgy, hogy átírtam, mikor van a szülinapom. Szóval aki ismerősöm, legyen szíves ne kívánjon novemberben boldogságot az üzenőfalamon, mert nem akkor van a szülinapom. (A valós idejében, levélben / sms-ben / szóban lehet persze ünnepelni, sőt, kötelező.)


Cunamit!

Pontosan 14:10 volt a homokba írva.. Comments


Napok

Mielőtt továbbmennék a londoni utam második napjának roppant érdekfeszítő leírásával, rögzítem, ami eszembe jut az elmúlt három napból.

  • Hétfőn ezer év után újra voltunk moziban kettesben, a Midnight in Paris-t néztük meg, ami ismét baromi jó választás volt, mert vicces és könnyed kis film volt, nem olyan, amin az ember halálra röhögi magát, hanem olyan jó kis kellemes Woody Allen-es humorral átszőtt mozi.
  • Tegnap délelőtt a ringsend-i játszón voltunk, ahol még mindig óriási pocsolyák jelzik, hogy egy héttel ezelőtt bazi sokat esett, ergo sok mindent nem tudtunk csinálni ott.
  • Délután elmentünk viszont az IKEA-ba, ahol vettünk P. szobájába még egy szőnyeget, kapott karácsonyra egy cirkuszi sátrat (úgyis egy drama king, illeni fog hozzá) és kis talpas pohárkákat, nem mellesleg pedig hotdogoztunk is.
  • Ma délelőtt jártunk a Panda Cafe-ban és borzasztó volt, ugyanis annyian voltak, hogy egy tűt nem lehetett leejteni, ráadásul két gyerek orrából is vastag zöld takony folyt, ami úgy tűnik, csak engem zavart.*
  • Az óraátállítás óta P. este 9-kor fekszik és 6-kor (!) kel. Rohadék Franklin.

* Szóval negatívum volt, hogy annyian voltak, mint a fos meg hogy két idióta p*cs elhozta a náthás kölykét, illetve hogy a reggel 6-os kelése miatt P. már az odaúton ásítozott, ott pedig többször elkezdett hisztizni, ha valamit nem kapott meg (szó szerint elkezdte a fejét verni a földbe és fetrengeni, majd mikor próbáltam felvenni, karmolt (!)); viszont volt jó pár pozitívum is, többek között, hogy volt egy kislány, aki minden kis szarra elkezdett sírni (nem lökték meg meg semmi, csak mit tudom én, ránéztek) és ezt olyan jól esett látni, hogy van, aki még P.-nél is hirtelenebb kezd el sírni; meg hogy P. el akart venni egy jóval idősebb fiútól egy buszt és tök viccesen harcolt érte: a fiú csak feltartotta a kezében lévő járgányt, P. meg ott ugrált alatta, húzta lefelé a gyerek karját és küzdött, én meg tök büszke voltam rá, milyen bátor; illetve volt egy nagyon poénos jelenet: három fiú játszott a terepasztalnál, egyszer csak az egyik kitalálta, hogy tolják maguk előtt az asztalt, majd a másik két fiú (közülük egyik persze P.) is becsatlakozott és így hármasban, közös erővel haladtak előre, mint a három muskétás.


Cunamit!

Pontosan 14:04 volt a homokba írva.. Comments


2011. november 1., kedd

3 nap London - Day 1

Úgy esett hát, hogy október végén volt szerencsém 4 (no jó, 3) napot Londonban tölteni. Egyedül. Pontosabban a Fiúk nélkül. Egy gimis osztálytársnőmnél laktam 3 éjszakát, aki egy London központjától 50 percre lévő kisvárosban él és virul immáron 5 éve. Az út előtt sokat keresgéltem, olvasgattam, mit lehet ilyen rövid idő alatt befogadni Londonból, a Várost Egy Nap Alatt Körberohanó Fiú volt a példám, hogy érdemes belevágnom a Nagy Kalandba, még ha sok mindent kénytelen is leszek kihagyni. Íme hát hová (és milyen útvonalon) jutottam el 3 nap alatt Európa legnagyobb városában...

Ja, mielőtt elkezdeném, leszögezem, hogy:

  • miután Írországban van elég sok szép ződ gyep, a parkokban nem töltöttem sok időt
  • miután Írországban nagyjából ugyanolyan boltok vannak, ugyanolyan kínálattal, mint Londonban, egyetlen menőnek számító boltba sem mentem be
  • mivel a képzőművészetek sem a gyengéim, sok "kötelező" galériát és múzeumot is kihagytam
  • roppant gyorsan gyalogolok
  • a tájékozódási képességem tökéletes
  • nem tartozom az óránként pisilnem KELL típusú emberek közé
  • abszolút multifunkcionális vagyok

Az előkészületek:

Október elején megvettük a repjegyet a Gatwick-re (az Aerlinguson vannak 0 Euros jegyek, ha-ha). Október közepétől bújtam a London útikönyvet, hogy elkészítsem a haditervet. Szerda este, az utazás előtt egy nappal megvettük online a reptérről London központjába szóló vonatjegyet, ami így egy útra 5 font volt, vagyis szinte fillérekért jutottam be a városba. (A 3-4x ilyen drága Gatwick Express épp annyi idő alatt röpített volna be a Victoria Station-ra, mint ez az olcsóbb verzió. Zseni vagyok, na.)

Csütörtök:

A gép reggel 8.50kor indult, mivel csak kézipoggyászom volt, 7 előtt pár perccel sétáltam ki a sarokra taxit fogni. Sofőrnek egy meglehetősen hallgatag palit kaptam, aki a reptérre vezető úton egy fia szót nem szólt, no nem mintha kedvem lett volna dumálni, de akkor is, fura volt. Útközben rádióztunk hát és eszembe jutott, hogy hoppá, ma van a szavazás és én ezt egy az egyben elfelejtettem... Sebaj. A reptéren nem volt sok időm nézelődni, egyenesen átszaladtam a biztonsági kapukon, vettem egy vizet meg egy kis apróságot a vendéglátómnak és beültem a kapuhoz híreket nézni. Öt perc múlva szóltak, hogy a 10-24. sorig ülők megkezdhetik a beszállást, kötelességtudóan megkezdtem hát. Az út viccesen rövid volt, de hogy még gyorsabban teljen az idő, magoltam, mikor merre fogok menni, jó magyar turistához híven megettem egy sonkás szendvicset és "ki tudja, mikor repülök egyedül legközelebb!" felkiáltással ittam egy capuccino-t is (utálom, de latte nem volt). 20 perccel korábban érkeztünk Londonba, mint a menetrend szerint kellett volna, így 9.55kor már ott ácsorogtam egy automata előtt a vasútállomáson, hogy felvegyem az előzőleg online rendelt jegyet. Miután minden simán ment, 10.10-re végeztem, kikerestem, honnan indul a vonatom a Victoria Station-ra és lesétáltam a megfelelő vágányhoz. A 10.26-ost értem el, ez azt jelenti, hogy 11-kor leszállhattam a csurig tömött vonatról és nekivághattam az első napnak.

Először a Westminster Cathedral-hoz sétáltam el, ahová csak bekukkantani tudtam, mert épp temetés zajlott és cikinek éreztem volna a gyászolók között sétafikálni, fényképezőgéppel a nyakamban. Innen a Buckingham Palace-hoz sétáltam. Itt benéztem a Royal Mews kapuján, kicsit filóztam, bemenjek-e megnézni a hintókat, de úgy éreztem, annyira nem izgatnak, úgyhogy továbbsétáltam a palotáig. Ekkor sajnos elkezdett csöpögni az eső, de ez senkit sem riasztott el attól, hogy kivárja, míg az őrségváltók piros bekecsben belovagolnak a palotába. (Ha kiszámoltam volna sem érhettem volna ide jobb időben egyébként, hiszen így elmondhatom, hogy elkaptam az őrségváltást, bár épkézláb fotót nem sikerült lőnöm...) A palota előtt álló Victoria királynő szobrot épp felújítják különben, így azt nem sikerült körbejárnom, amit sajnálok, de így jártam. A palotától a Green Parkon át elsétáltam a Wellington Arch-ig, majd onnan be a Hyde Parkba. Bár az eső még mindig szemerkélt, nem akartam metrózni, mert annyira azért nem esett, hogy fájt volna. A Hyde Parkban elsétáltam a Serpentine tóhoz, ami tényleg gyönyörű, majd átmentem a tavat átívelő hídon és megnéztem a Diana hercegnő emlékére épített szökőkutat, ami minden, csak nem szökőkút, inkább ilyen vízfolyam-szerűség. Itt elrágcsáltam egy csokit, majd átvágtam a Hyde Parkon és elgyalogoltam a Science Museum-ig, ahol szereztem egy térképet és az alapján próbáltam botorkálni a sok-sok látnivaló között. Sparrow-val ellentétben én annyira nem voltam lelkes, mert szinte fájt a gyomrom, annyi ember volt a múzeumban és ez baromira zavart. Idáig azt hittem, bírom a tömeget, de itt egyszerűen annyi ember volt, hogy megcsömörlöttem és idegesítettek, na. Az alsó szintet ennek ellenére azért böcsülettel végigjártam. A 2., 3. emeletet már csak úgy tessék-lássék érintettem, megnéztem azokat a dolgokat, amik izgattak (pl az első számítógépet, a plafonról lógó repcsiket), majd tűztem a 4. emeletre, az orvosi részleghez, ahol ismét csak hosszabb időt töltöttem, mert ez volt számomra a legérdekesebb a múzeumban. Nagyjából 1,5-2 órát töltöttem benn, de akár 1,5-2 napot is el lehetett volna marhulni - feltéve, ha nem lettek volna ilyen fájóan sokan. A Science Museum után a Natural History Museum-ot is meg akartam nézni, de az előtt km-es sorok álltak és eddigre teljesen elegem lett a tülekedésből. Felszálltam hát a metróra South Kensington-nál és elmetróztam a Westminster-ig. (Ja, vettem Oyster kártyát, tök megérte. 10 fontot töltöttem rá, biztos, ami biztos, úgyhogy itt költöttem először fontot: 15-öt (ebből 5 visszajárt, miután visszaadtam a kártyát). A Westminster-nél sajnos újra rákezdett az eső, ezért a Boadicea szoborcsoportig nem sétáltam ki. Elővettem hát a második szenyámat és a Churchill múzeumot vettem célba, ami jó zúzós áron futott, de nem hagyhattam ki, bementem. Audioguide-dal navigáltam át magam az épületen, csomó izgalmas dolgot láttam, hallottam, tapintottam, nem érzem hát úgy, hogy kidobott pénz volt a belépőjegy ára... A múzeum után besétáltam a St. James Parkba, fotóztam pár mókust és egy pelikánt, majd miután a hídon nem tudtam átmenni (felújítják), visszasétáltam a Horse Guards Parade-ig, ahol szintén pont elkaptam az őrségváltást, hiába, időzíteni tudni kell. Innen a Whitehall-on elsétáltam a Downing street előtt (miután le van zárva az utca, nem volt túl izgi), megnéztem az út közepén álló szobrokat és visszafordultam és bementem a Bankqueting House-ba. Itt is az audioguide-tól tudtam meg, mit érdemes tudni az épületről, igaz, az 5 fontos jegyárban benne van egy 20 perces videófilm megnézése is. Az árához képest szerintem nagyon izgalmas volt a hely, szeretem ezeket a nagy múltú, öreg épületeket. Bár ekkor már negyed 6 volt, elsétáltam a folyópartra a Trafalgar Square-t is érintve, majd megnéztem az alkonyi fényben Cleopatra tűjét a két Szfinx-szel és megállapítottam, hogy a Waterloo híd - mint az összes többi londoni híd a Tower kivételével - igencsak funkció-központú, magyarul egyszerű és csúnya a gyönyörű pesti hidakhoz szokott szemnek.  Innen elsétáltam a Charing Crossig és felszálltam a szállásomra vivő vonatra, ahová úgy 7 körül érkeztem meg. Otthon vacsoráztunk, felidéztük a régi gimis éveket, rácsodálkoztunk arra, hogy megöregedtünk, majd 11 körül tértünk nyugovóra, tudva, hogy holnap hasonlóan nehéz napom lesz...


Cunamit!

Pontosan 15:10 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 31., hétfő

Szokásos ilyenkor aktuális köcsögségem - update

Megőrülök ettől a sz*r Halloween majmolástól, sajnálom. Ez angolszász ünnep és punktum, egyszerűen idegesít, hogy a mai (magyar) gyerekek már úgy nőnek fel, hogy nekik október vége / november eleje nem arról szól, hogy a sötétben kibotorkálnak apuval meg anyuval a temetőbe és gyertyát gyújtanak a halottaikért.

Őszinte leszek: taszítanak a tökben turkáló magyar babakezek*, ez van.

* Ez alól kivételt képeznek a külföldön élő magyar babakezek, az más, ha ők csinálják, az nem zavar, beilleszkedés, érted, nem gáz.**

** Ettől függetlenül mi pl nem faragtunk tököt, mert tőlem még mindig messze áll ez a hagyomány... Majd talán jövőre, ha P. nagyobb lesz... Meglássuk.

update: Ezután mi fogad ma reggel a freeblog főoldalán? Ez a beképzelt, nagyképű rubbish: EGO. Írtam kommentet, de persze nem jelent még meg, majd ha igen, ide is bemásolom, nincs kedvem megint leírni, szerintem miért gáz ez a nagy magyar tökölés. (Egyébként azokról a blogokról is megvan a véleményem persze, ahol moderálják a kommenteket...)


Cunamit!

Pontosan 22:58 volt a homokba írva.. Comments


A hét poénja

Miután egy kislány - természetesen hiába - próbált mosolyt csalni P. képére az elmúlt napok egyikén, megkérdezte, hogy "Mosolyog egyáltalán ez a fiú valamikor?"*

* Alapból mufurc az arca, nem tudom, kitől örökölte... Nagyon tud nevetni, poénkodni, de csak ha ő akar. Kis kekec.


Cunamit!

Pontosan 12:17 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 30., vasárnap

Ééééés megcsináltam

Na jó, 3/4-ig. Bővebben és képekkel hamarosan.


Cunamit!

Pontosan 22:58 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 26., szerda

Ötödik érzék

P. mostanság rájött, hogy van orra is és amióta ilyen Proust-i magasságokban szárnyal, mindent szaglászik, ami csak elé kerül.

Élvezettel beleszippant az ebédjébe, hangosan szimmog a törölközőt az orrához tartva, huncutul beleszagol a kukába, gyanakodva szipókázik meg mindent, ami csak az orra elé kerül.

Imádom.


Cunamit!

Pontosan 15:33 volt a homokba írva.. Comments


Pipálósoknak

Victoria Station → Westminster Cathedral → Buckingham Palace + Queen Victoria Memorial → Lancaster House? Royal Mews? → séta a Green Parkon át, majd Apsley House-nál be a Hyde Parkba (Wellington Arch) → Serpentine Road - szobrok → Royal Albert Hall → Science Museum → Natural History Museum (Cromwell Road) → V&A → South Kensington Tube station → Westminster Station → Boadicea szoborcsoport → Cabinet War Rooms, Downing Street, St James' Park, Horse Guards Parade Park, Cenotaph, Banqueting House, Old War Office, London Eye (szemben) valamelyik (és még Admiralty Arch, Trafalgar vagy Cleopatra's Needle, Waterloo Bridge vagy mindkettő) → Charing Cross → HAZA

 

London Bridge Station → London Dungeon → Britain at war experience → HMS Belfast → Southwark Cathedral → Borough Market → Golden Hinde → Clink Prison Museum → Shakespeare's Globe → Tate Modern → Millenium Bridge-n át → St Paul's Cathedral → St Stephen's Walbrook → Bank of England Museum → The Gherkin → Lloyd Building → Monument (London Bridge) → Monument Station – Tower Hill Station → Tower of London → Tower Bridge → St Katharine Docks → valahogy London Bridge Station és HAZA

vagy Embankment Station → Cleopatra's Needle, Waterloo Bridge → Trafalgar Square → National Gallery → Piccadilly Circus → St James's Church → Piccadilly Circus – Charing Cross → HAZA

 

Charing Cross Station → Benjamin Franklin House → Houses of Parliament (Big Ben) → Jewel Tower → Cromwell statue → Westminster Abbey → (Trafalgar Square → National Gallery → Charles I statue → Admiralty Arch → Old War Office → House Guards Parade Park -> Banqueting House → túlparton London Eye → Downing Steet → Cabinet War Rooms & Churchill

Museum → St James's Park) → St James's Palace → Spencer House → Green Park Station – Baker Street Station – Sherlock Holmes Museum → Regent's Park → Madame Tussaud's → Baker Street Station – Piccadilly Circus Station → Warwick street (parking meter) → Piccadilly Circus → Covent Garden Station → Covent Garden Piazza → (Neal Yard editing suite) → London Transport Museum / esetleg British Museum → tube-bal Charring Cross Station → HAZA

Egyéb:

  • Harrods
  • Guildhall
  • Madame Tussaud's Museum
  • Chelsea
  • Soho
  • The Charles Dickens Museum
  • Where Hogwart's Express disappears into the wall! Location: Platform 9, King's Cross Station
  • Notting Hill
  • Holland Park
  • Greenwich
  • Marble Arch – Speaker's Corner
  • British Museum

Cunamit!

Pontosan 10:52 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 25., kedd

Desperate

Azt hiszem, kellőképp érzékelteti a kétségbeesésem, hogy mit csináljunk bezárva itthon, hogy tegnap délután 5 felé elvittem P.-t fürdeni és úgy csináltam, mintha strandon lenne: más játékokat kapott, mint szokott az esti fürdésnél, dúdoltam neki a Pancsoló Kisfiút és még a borzasztó mesét is felolvastam neki egy ősrégi Nők Lapjából...

Közben kinn: ESIK és ESIK


Cunamit!

Pontosan 9:56 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 24., hétfő

Megjött

Itt a nedves ősz, ó, már nagyon-nagyon vártuk. Egész hétvégén esett, mit esett, ömlött az eső, az a nehéz, súlyos, nem az a kis spriccelős már-már vidám, úgyhogy kimoccanni nem sikerült igazán.

Szombaton délelőtt IKEA-ban voltunk, P. kapott a szobájába egy utas szőnyeget (nagyon kafa) meg egy kék játéktárolót (szintén), amit azóta is bunkernek használ, de sebaj. Délután Tallaght-ban jártunk, mert kifogytunk a pelusból és úgy véltük, a Square-ben biztosan van, mit nekünk sarki kistesco...

Vasárnap délelőtt a Phoenix Parkba ugyan kimerészkedtünk, de útközben nagyon rákezdett, játszózni így nem volt értelme, némi autózgatás után hazajöttünk hát. Délután Cornelscourt, Dunnes, éljenek a plázák... Eh.

(Most szintén esik, így délelőtt gyurmáztunk (ha-ha).)


Cunamit!

Pontosan 14:21 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 20., csütörtök

Az Tévérűl

Leszögezem előre, hogy P. az istennek sem hajlandó tv-t nézni, szóval mielőtt bárki feltételezné, tuti nem ezért rossz alvó, de azért hogy mik vannak?

(Az alábbi idézetek egy fórumról származnak.)

A tévézés káros...

"A szakember szerint ennek az az oka, hogy a tévézés testileg is lebénítja a gyereket, és mert a gyermekek a mozgással képesek feldolgozni az őket érő élményeket. A televízió ráadásul leállítja a gyerekek nagyszerű képalkotó fantáziáját, amivel mesehallgatás közben, játék közben feldolgozza élményeit, újra és újra tagolja tagolatlan benyomásait a világról és a saját belső világáról."

"Gondoljuk meg: a televízió „leülteti”, mozdulatlanságra készteti az őt figyelmesen néző gyereket, akinek fejlődéséhez pedig a mozgás nélkülözhetetlen volna. A göttingeni klinika nemrég lezárult vizsgálatai szerint a mozgás hiánya miatt egyes idegpályák nem megfelelően alakulnak ki – ami a későbbiekben a beszédfejlődésre majd pedig a gondolkodásra is károsítóan hat. Ezen kívül a szabadon játszó, manipuláló kisgyerek elmélyült – „bámészkodó”, „merengő” – belső életet él, melyben feldolgozza a külvilágból és saját belső világából folyamatosan érkező benyomásait. A külső kép megjelenése ezt a folyamatos feldolgozó munkát is leállítja. A testi mozdulatlanságban a ki nem élt aktivitás növeli a feszültséget, és ez a felduzzadt aktivitás később agresszióban robbanhat. Ugyanígy növeli az agresszív irányba ható feszültséget a vágyak, dühök, szorongások, tapasztalatok feldolgozásának hiánya is."

"A francia médiahatóság (a CSA) és az egészségügyi minisztérium közös vizsgálata (2008) egyértelműen rámutat a csecsemőkori tévézés káros hatásaira. Magatartási zavarok, figyelemzavarok, alvászavarok, táplálkozási zavarok, tanulási zavarok, szorongás, agresszivitás alakulhatnak ki. Ennek alapján Franciaországban kötelezték a műsorterjesztő hálózatokat arra, hogy rendszeresen tegyék közzé az alábbi közleményt: „A televíziózás zavarhatja a 3 év alatti gyermek fejlődését, különösképpen a specifikusan nekik szóló csatornák megtekintése." Ugyanakkor megtiltották, hogy reklámban hangsúlyozzák e csatornák fejlesztési, oktatási, nevelési erényeit."

És három cikk:

http://inforadio.hu/hir/tudomany/hir-40111

http://www.weeg.hu/konyvtar/main.php?page=36

http://www.nlcafe.hu/noklapja/20110618/babateve/


Cunamit!

Pontosan 10:39 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 19., szerda

Előzmény

Most, hogy ennyi energiát fektettem az Első év dokumentálásába, úgy döntöttem, a kezdetek-kezdetét is összeszedegetem, mikor lett először pozitív a teszt, mikor milyen vizsgálaton voltam és hasonlók...

Míg ez kész nincs, íme a Legeslegelső bejegyzés, a Terhesség Tényéről.


Cunamit!

Pontosan 22:26 volt a homokba írva.. Comments


Mozgásfejlődés az első évben

2010. május 12 - születés 3000 gramm és 53 cm (37 hetesen és 5 naposan)

2010. június 30 - először fordul keresztbe a kiságyban

2010. július 15 - először repül

2010. július 27 - először billen hasról hátra

2010. október eleje - elkezd kúszni hátrafelé

2010. november 5 - elkezd kutyázni és felnyomja magát háromszögbe

2010. november 22 - először esik ki a pihenőszékéből (hátról hasra fordul direkt)

2010. november 28 - először húzza előre a két térdét (egyszerre) kutyázáskor

2010. december 4 - elindul előre, szabályosan mászik

2010. december 15 - elkezd hátról hasra fordulni rendszeresen

2010. december 24 - először ül támaszték nélkül

2010. december 25 - először áll fel a dohányzóasztal mellett

2011. január 9 - elkezd állva zenére rugózni

2011. január 13 - elkezd ügyesen leguggolni állásból

2011. február 13 - elkezd lépegetni a nagyvilágba, ha próbáljuk letenni négykézlábra, de fogni kell

2011. február 14 - elkezd stabilan ülni

2011. március 7 - az etetőszéket maga előtt tolva sétál

2011. március 9 - először áll fel egyedül ülésből a szoba közepén, minden segítség nélkül

2011. március 21 - ügyesen szalad a járássegítővel

Szólj hozzá!


2011.11.11. 14:33 pokolmegjoszandek

Mentés 2

2011. október 15., szombat

GP

Ahogy írtam hát, lementünk a gp-hez tegnap, mondván hétvégén úgy sem tudunk és mi lesz, ha romlik, ilyesmik, mégiscsak jobb tudni, mit mond egy szakember. Szokás szerint a jóképű, ám nem túl meggyőző görög fickóhoz jutottunk, aki egy zenélős nyuszival fogadta P.-t, aki ettől úgy ledöbbent, hogy meg sem mert nyikkanni. Rövid rátekintés után (kéz-láb-hát), megállapította, hogy egy enyhébb megjelenésű bárányhimlővel állunk szemben. Éljen.

Teendőnk túl sok nincs, esténként adni kell neki Calpolt, hogy jobban aludjon (no persze... úgy döntöttünk, nem adunk neki, csak ha lázas...), ha viszket, kenegetni lehet valami recept nélkül kapható temperaszagú fehér cuccal (ezt megvettük ugye, de még nem használtuk, mert nem igazán vakarózik) és szevasz. Utcára vihetjük nyugodtan, sőt, a fickó a játszóteret meg a játszóházat sem tiltotta meg, mondván "ő is elkapta valahol, nem?"... Kedves fiúka.

Pontosan 22:48 volt a homokba írva.. Comments


A Kór

Láz:

Szóval a szerda éjjeltől csütörtök éjjelig tartó 39,5-40 fok már a múlté, csütörtökön már csak max. 38 fok volt P. hője, pénteken max. 37,5 fok, ma meg max. 37...

Kiütések:

Két fajta van. A kézfejein és az alkarján rengeteg kis hólyagos rondaság jött ki, de így a ujjai között is, szóval mindenhol... Van pár ilyen hólyag a combján is és a talpán is, de számuk elenyésző. A másik típus az apró, tűszúrás-szerű piros pötyi, ez a lábain van végig, elöl-hátul meg a fenekén illetve itt-ott a hasán és a hátán.

Egyéb:

Irritált, ideges, szinte csak karban akar lenni, dühös, könnyen frusztrálódik.

Pontosan 22:23 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 14., péntek

Helyzet

No most az kétséges. A szerdai láz csütörtökre 36,5-re normalizálódott, ugyan délután-este 37,5-38-ig is felugrott, de 38 fölé nem ment, szóval nem vészes. Megjöttek viszont A Kiütések, amikről mindenki mást mond - én is.

Ilyenek ni:

A kezén ilyen csúf kelés-szerűek (bárányhimlő gyanú), a lábán és a fenekén pedig ilyen piros pöttyök (3 napos láz gyanú). Tekintve, hogy a számuk máshol elenyésző (van egy-kettő a hasán, de nem sok), a bizarr kéz-láb-száj betegség is felmerült, de a szájában nincs semmi fogakon kívül.

Délután megyünk le a gp-hez, de tartok tőle, nem leszünk utána okosabbak, tudom, ma pikírt vagyok, de biztos vagyok benne, hogy az utóbbi két betegségről pl nem is hallott... Na, hát ennyi.

Pontosan 13:28 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 12., szerda

Szomorúság van

Ó, hát éreztem én, hogy kinőttünk már ebből a tegnapi nagyon durva sírásból, szegény P. tegnap éjjel 39 fokos lázzal ébredt. Ma egész nap nem ment le 38 fok alá a hője, bármit kapott, most este pl 40 fokot mutatott a fenekéből kiálló hőmérő, szóval 39,5 fok volt a Kis Teste.

Más tünete nincsen... Még... Szerencsétlen sosem volt még ilyen kis levert, a szemei félig vannak nyitva, a kezei hidegek, a feje tűzforró, délután ugyan bújócskázott meg ugrálgatott kicsit, de összességében elég szarul volt / van...

Pontosan 22:53 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 11., kedd

Kedd

Hát ha van szar nap, a mai eddig az volt.

Reggel P. a szokásosnál is ragaszkodóbban kelt, egy centit nem tudtam menni tőle, rám akaszkodott, sírt, nyögött, minden baja volt, szóval választhattam, hogy bokáig lehúzott nadrágban mászkálok, mint aki besz*rt vagy felveszem és cipelem fogat mosni meg ágyazni meg hasonlók. Természetesen az utóbbit választottam, hiába több, mint 12,5 kg már, egyszerűen rühellem, ha lehúzza a gatyámat, úgy csimpaszkodik, a kiságyába meg nem fogom bezárni, hogy visítson, ez van.

A szuper indítást egy még szuperebb délelőtt követte, a dart-ra 20 percet vártunk (igen, 20-at, ami alatt félúton lettem volna gyalog, de esik és fúj a szél), majd 15 perc alatt lerohantam a Tara és az Ilac közti távolságot - természetesen ugye esőben. A könyvtárban (az énekelgetős izén) tök sokan voltak és két okos úgy döntött, hogy trike-kal jön, aminek köszönhetően P. a két trike között lavírozott ide-oda, konkrétan lefosta, hogy itt éneklés folyik, mikor megpróbáltam a furcsa bácsi felé vinni, hídba merevedett, elhallgatott, de csak hogy mint akit nyúznak felsikoltson és teli torokból ordítani kezdjen. 10 percig bírtam a küzdelmet a trike-ért (felülök - nem ülsz fel, de felülök - de nem, mert nem a miénk, nem baj - de igen stb), majd lementem a földszintre, ahol P. diadalittasan beült Bob, the Builder mellé és tekergette a kormányt úgy 2 percig, majd kimászott a kocsiból. Oké, itt az én időm, gondoltam, bemegyünk egy nadrágot venni neki, felnyaláboltam hát és a hónom alatt elvittem a bébiruhákhoz, de sajnos útközben meglátott még egy ilyen beülős lószart és elkezdett feszengeni, hogy akkor ő most oda is beül. Igen, tulajdonképp engedhettem volna, hogy beüljön, de tök berágtam, hogy kész, mi most nadrágot veszünk, maradt volna a másikban, onnan nem én szedtem ki, ő akart kijönni. Horrorfilmbe illő jelenet következet, P. velőtrázóan sikított (kifejlesztett egy speciálisan csengő sikítást, a sírása is hangos, de ha átkapcsol erre a rikácsoló sikításra, hát az az igazán gyilkos), a feje már paprikavörös volt, kis sötét foltokkal, a szemét percekig nem láttam, de megkeményedtem, szorítottam keményen, hogy most, nem, mész, le. Addig addig ficergett, cézett az üvöltés közben, hogy eltűnt a fogása, kénytelen voltam letenni és ekkor a klasszikus hiszti jelenet következett, feküdt hason és kézzel-lábbal ütötte a padlót. Nem tudtam sírjak vagy nevessek. Jó 5 percig ment a móka (bár egy örökkévalóságnak tűnt), majd felkaptam és megnéztük, van-e neki való gatya. (Persze nem volt szimpatikus.) Mivel megbeszéltem, hogy 11 körül találkozom egy nőcivel, akitől veszek egy búgócsiga-szerűséget, de nem volt készpénzem, vettem két pár vékony kesztyűt P.-nek és cashback-et kértem a pénztárnál, de kiderült, hogy a nálam lévő kártya erre nem alkalmas. Remek. Kivonultuk hát a beülős autóhoz, P. bevetette magát, a nő meg hívott, hogy itt van. Szuper, csak épp pénzem nincs. Megjött a nő, én elszaladtam a 300 méterre lévő automatához felvenni egy 20-ast, de nem, a gép csak 50-nel osztható pénzt volt hajlandó adni, felvettem hát 50-et, majd sprint vissza a nőhöz és P.-hez. (Utóbbi észre sem vette, hogy elszaladtam, sebaj.) Igen ám, de a nő 50-esből nem volt képes visszaadni. Bazmeg. Cipőboltba be, fel kéne ezt váltani, izé... Neeem, nem váltunk pénzt, nőhöz vissza, nem váltanak. Kávézóba be, vettem egy üdítőt, úgyhogy pénz dolog megoldva, nő kifizetve, most már csak P. van hátra, akit kirobbantani sem lehet az automata kocsiból. Vártam 5 percet, vártam 10-et, semmi. Mondom mindennek van határa, ki a felnőtt, ő vagy én, lassan dél, ő fél 2 körül már alszik, de előtte még ebédel, az út haza 50 perc, szóval MOST indulunk. Kirángattam hát a Kis Disznót az autóból (oltári visítás ON), majd beleszorítottam a babakocsiba és majdnem végig szó nélkül toltam hazáig, míg ő természetesen, mint a fába szorult féreg sírt. Eleinte még  beszéltem hozzá, hátha megnyugszik, de nem, ha ő sírni akar, akkor ő sírni akar, levegővétel nélkül ordított szinte hazáig.

És ha még egyszer valaki megkérdezi, mikor jön a kistesó, azt felképelem. Nem, nem jön.

Pontosan 16:04 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 10., hétfő

Kunsztok

Az elmúlt egy hét újdonságai P.-vel:

  • kibukkant két új szemfoga
  • tud cuppanós puszit adni (beszívja az arcát, hogy majd' behorpad a feje és cuppant)
  • tud hátrafelé menni

Pontosan 23:16 volt a homokba írva.. Comments


Hétfő

És akkor vissza a kerékvágásba, hétfő.

Mivel reggel igencsak csúf napra virradtunk (8kor lámpát kellett gyújtani, olyan sötét volt), a délelőttöt a Panda Cafe-ban töltöttük. (Már-már le sem írom, olyan természetes, hogy autóval mentem...)

Pontosan 16:18 volt a homokba írva.. Comments


Csütörtök óta

Hogy ott hagytam abba, hogy jártunk benn a Cégnél végre és P. alig akart enni, de végül is jó muri volt, megyünk még.

Aznap este jöttek tehát L-ék, pontosabban L. és az Új Nője, akivel egyszer találkoztunk eddig összesen, mikor márciusban otthon voltunk. Sajnos eleve fenntartással fogadtuk, mert már tavasszal láttuk, hogy K. nyomába sem ér, nem csak szépség, csinosság és finomság tekintetében, de sehogy sem. Nem kedves, nem aranyos, nem szerény, ahogy megbeszéltük, egy tipikus tanyasi parasztlány. (És itt most a tanyasi kissé pejoratív lett érzem, de arra akarok utalni, hogy olyan a természete, mint aki nem emberek, hanem tehenek meg tyúkok meg pulikutyák között szocializálódott, egyszóval bárdolatlan.) Én sem vagyok a nőiesség mintaképe, ezt mindenki tudja, de mondjuk nem böfögök hangosan és igyekszem nem úgy beszélni, mintha a kapanyél lógna ki a számból (lásd oszt és társai). Elhiszem, hogy jó dolog a természetesség, de azért vannak határok... Szerintem. L. szerint nincsenek, különben ne lenne egy ilyen csajjal. Főleg nem K. után. Na mindegy, fika off, nem nekem, nekünk kell együtt élnünk vele, lebeszélni meg senkit sem tisztünk senkiről és minek is, csak gondoltam leírom a tényeket.

Szerda este megjöttek hát L-ék és egy gyors vacsoráztatás és eligazítás után, hová, merre menjenek másnap, 11 után feküdtünk.

Csütörtökön bentről szépnek tűnt az idő, ezért úgy gondoltam, elkísérem őket egy szakaszon a városnézésben, majd a St Stephen's Green-ben játszózunk P.-vel. Mikor lementünk, koppantunk egy nagyot, akkora szél fújt ugyanis, hogy P. kekszét a babakocsi csomagtartójából több száz méterre fújta ki, utána futni nem is volt érdemes... Elmentem hát velük a Grand Canal-ig, majd onnan vissza darthoz és bedartoztunk a központba, ahol kicseréltem a kicsi inget és nadrágot, amit még múltkor vettem (a nadrágot 18-24 hósra cseréltem, az inget 2-3 évesre...), illetve vettem egy télikabátot is az Úrnak, mert baromira megtetszett és kellett is*. A ruhavásárlás után plázáztunk még kicsit, P. minden beülős izére felkönyörögte magát (pénzt nem dobunk be soha, mert egyszer bedobtunk és összefosta magát, alig lehetett megvigasztalni), majd vettem még neki egy felhúzhatós mászó kukacot, sajnálom, nem hagyhattam ott, nagyon durván mászik. Este még kiautóztunk a tengerhez Poolbeg-nél, majd hazafelé Sandymountot is útba ejtve Tescoztunk egyet, mert kiderült, hogy L.-ék zabagépek, egy étkezésre megesznek két csomag felvágottat (nálunk 3 nap egy csomag kb.) és megisznak egy-másfél liter tejet (nálunk 2 nap alatt fogy ennyi kb).

Pénteken bebuszoztam a St. Stephen's Green-ig (pontosabban a Suffolk street-ig, onnan még jó 15 perc a park), ott játszóztunk P.-vel jó egy órát, majd a Halloween-es cuccokat átnézegettük és hazajöttünk. L.-ék a Cégnél nézelődtek és ebédeltek, majd 1 körül hazaértek és mivel AV kivett fél napot, L.-lel elmentek gokartozni. Délután sütöttünk palacsintát, majd miután P. felkelt, elmentünk Blackrockba, játszóztunk, sétáltunk és szokás szerint vásároltunk, mert kongott a hűtő. (Mondtam, hogy nagy zabások.)

Szombaton Dollymounton indítottunk, P. gumicsizmában és télikabátban tombolt a vízben. Dollymountról Howth-ra mentünk, ott felvittük L.-éket a hegyre, hogy ott mászkálgassanak, mi meg játszóztunk a kikötőben. (Itt meglehetősen ki voltam akadva, miután rám jött, hogy elegem van már megint, miután P. napok, hetek óta felébred 3kor és 5ig nem tud visszaaludni, hiába altatgatjuk bármilyen módszerrel és HULLA vagyok, utálom ezt az egészet, miután fél 10kor fekszik, 1 körül felsír, 20 perc alatt visszaalszik, majd 3kor újra kel és akkor viszont nem alszik vissza egészen 5ig, majd utána van képe fél 8kor ébreszteni minden kicseszett napon, úgy, hogy nappal egyszer 1 órát alszik...) Délután, hogy fáradjon, még kivittük P.-t a Herbert Parkba is, ezalatt L-ék itthon aludtak, mert kifáradtak a nagy sétálásban.

Vasárnap L.-ék úgy döntöttek Bray-be mennek, hiába lógott az eső lába, mi pedig elmentünk a Botanikus kertbe. A kertet most telipakolták mindenféle izgalmas szoborral, amit P.-vel szépen végignéztünk egytől-egyig, majd miután pár gyereket megríkattunk (ezúttal P. közlekedett trike-kal, a többiek meg irigykedhettek), hazaautóztunk. Délután a rathfarnham-i kastélyba mentünk, L.-ék nem jöttek be, így csak én művelődtem, ők meg AV-vel meg P.-vel játszóztak. A körbevezetés meglepően élvezetes volt, imádtam, főleg azért, mert az évad legeslegutolsó turnusán vettem részt, legközelebb már csak májusban lesz látogatható a kastély. Mire kiértem, AV-ék már a teázóban ültek, ő és P. scone-oztak, L.-ék meg ott punnyadtak mellettük. Este még sütöttem egy búcsú zabpelyhes sütit, majd este elbúcsúztunk L.-éktől, zárójelben mondom, hogy hurrá*.

* Hogy mi fájt az ittlétükben? Mondjuk hogy kiszolgáltatták magukat. Az egy dolog, hogy ha az ember kap egy ebédmeghívást, akkor nem segédkezik be, csak odamegy valahová, megeszik, majd lelép, de szerintem ha az ember 4 napot tölt a barátainál, akkor az a minimum, hogy az üres poharakat ne a nappaliban hagyja kószálni meg a csokipapírokat ne szórja szanaszét, hanem kidobja a kukába. Aztán. Szerintem nem fáj megkérdezni ebédfőzéskor, sütéskor, hogy "segíthetek valamit"? A tegnapi sütit konkrétan úgy csináltam, hogy P. a karomban ült, én a számmal nyitottam ki a dolgokat, egy artista ügyességével mértem ki 8 evőkanál tejet a süti tésztájához, miközben L. nője a kanapén fetrengett és látványosan unatkozott. Rendben, én is szólhattam volna, hogy héj, te, gyere már, merjél ki nekem fél deci vizet meg társai, mert P. nem hagy élni, de én ilyen p*cs vagyok, elvárom, hogy a körülöttem lévőkben legyen már annyi figyelmesség, mint egy légyben. (Azt pedig már csak zárójelben írom le, hogy engem kicsit az is idegesített, hogy sehová sem mentek be, se egy múzeumba, se egy kastélyba, se egy templomba, se egy kiállításra. A tegnapi ingyenes kastélyhoz sem volt kedvük... Van ilyen?! Úgy tűnik, van. De ez persze ízlés kérdése, ezért is a zárójel... Csak fura.)

*

Pontosan 16:14 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 5., szerda

Na már

Ezt a hülye lámpa listát nézegetve felröhögtem. Itt egy olyan lámpa nincs, ami ne villogna / váltana pirosra, mire átérek, pedig istenuccse szedem a lábaim. Az átlag várakozási idő olyan 2-3 perc és sokszor nem tudni, miért nem zöld a gyalogosoknak a lámpa (pl mikor párhuzamosan mennénk át az úton a luas mellett és a nekünk merőlegesen közlekedő autóknak piros a lámpájuk, hiszen az útjukat metszi a villamos).

Szóval eh.

Ezzel kapcsolatban: két babás fórumra is írogatok és azt veszem észre, akinek lehetetlenül angyali természetű a gyereke, az is képes problémát csiszolni köré. Van pl egy csaj, 16 hónapos a gyereke, 8-9/10ig alszik éjjel, ébredés nélkül kb 4 hónapos kora óta, napközben 2-3 órát ráhúz, eszik normálisan, nem válogatós, 14 hónaposan elkezdett járni, nem sírós, nem hisztis, semmi, erre hetek óta azon siránkozik, hogy a rokonai szerint kevés a pápá, mama, papa, blabla szócska, amiket már mond, mert tuti többet és értelmesebben kéne már beszélnie. Az ilyentől megőrülök és csak a jóindulat tart vissza, hogy ne kívánjam azt, hogy keljen fel heteken, hónapokon át hajnalban 2 órákra minden éjjel és máris megoldódik a gondja, mert magasról sz*rja le, mit (nem) beszél már a gyerek. (És tudom, én is kussoljak, mert nem figyelnék így az alváshiányra, ha neadjisten súlyos beteg lenne a gyerekem, de bazzeg, ha körülöttem sokan azon rinyálnának, hogy milyen nehéz az életük a mit tudom én születése óta sérült gyerekeikkel, akkor én tuti nem borzolnám a kedélyeket azzal, hogy benyögöm, hogy óóóó, az én fiam meg mostanság nem szereti az almát, mi lesz így.)

Pontosan 17:43 volt a homokba írva.. Comments


Premier

Az éjszaka meghozta újra a tomboló szelet, most kb 100 km / órával tép, kimenni ezért nem tudunk nagyon. Itt van az ősz, itt van újra.

Délelőtt voltunk a Cégnél, P. először mutatkozott meg teljes valójában AV munkatársainak, vicces volt. Legjobban a nagy babzsákpamlagokat imádta, azokra állásból dől rá, hol háttal, hogy előre. Ebédeltünk is, először mindent kiköpött az úr, aztán nagy kegyesen megevett egy banánt meg vagy négy szelet sajtot*. Jó, hogy mára időzítettük ezt a kis túrát, mert ki úgysem tudtunk volna menni játszózni.

Szóval happy day. Eddig.

* elfelejtettem írni, hétfőn jött az eredmény, hogy P. laktóztoleráns, azaz a tejcukorra nem érzékeny

Pontosan 15:45 volt a homokba írva.. Comments


2011. október 4., kedd

Hmm

Sétáltam a Tarától az ILAC-ba és azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa... Jelenleg ebben a városban érzem magam legjobban itthon...

Pontosan 15:29 volt a homokba írva.. Comments

Szólj hozzá!


2011.11.11. 14:30 pokolmegjoszandek

Mentés 1

2011. szeptember 16., péntek

Fogas

No kinek van az erdőn szemfoga? No kinek? He-he. Remélem nem hoz balszerencsét a 13-as szám...


Cunamit!

Pontosan 22:35 volt a homokba írva.. Comments


2011. szeptember 10., szombat

Mi

ÍGY.


Cunamit!

Pontosan 19:15 volt a homokba írva.. Comments


2011. szeptember 8., csütörtök

And now something completely different

No ki az, aki a csütörtöki repülőút előtt kedd reggelre betaknyosodik és felszökik a láza 38.3-ra? No ki az?

Hát nem az előző bejegyzés Hős Autóvezetője, hanem az ő egyetlen kis tündércsillaga. 4 és fél óra múlva felszállnánk, vár a népes család, mi meg még mindig filózunk, mi legyen. A láza mostanra hőemelkedéssé nemesedett, 37 körül jár, a nátha viszont maradt, szörcsög, mint a hörcsög. Rettentőre fosok a barotraumától, de tavasz óta megvannak a jegyek és úúúúúúúgy mennénk már haza.

Ilyenkor olyan szerencsétlennek érzem magam.


Cunamit!

Pontosan 12:10 volt a homokba írva.. Comments


2011. szeptember 6., kedd

Tádááá

No ki a legkirályabb király a földkerekségen? Én. Ugyanis ma életemben először - mivel esett az eső és orkán erejű szél fúj - egyedül elvittem P.-t autóval valahová*. Én. Autóval. Egyedül. Vov.

* természetesen a Panda Cafe-ba (Itt 3 órán át tombiztunk, olyan jó volt. P. sikongatott, nevetgélt, rohangált, én pedig végig baromi büszke voltam magamra és kifelé menet kissé Mr Bean-esen meglengettem a kocsikulcsot, hogy hohóó, autóval jöttem ám...)


Cunamit!

Pontosan 18:35 volt a homokba írva.. Comments


2011. szeptember 5., hétfő

Weekend

A hétvégén azért csináltunk ezt-azt, bár ez a hülye alvós gond azért betett.

Szombaton délután jártunk a Sealife-ban (volt 2 for 1 voucherük, így csak €12-t fizettünk). Kicsit aggódtunk, hogy sül el a dolog, elvégre először voltunk fizetős, beltéri kiállításon P.-vel, de egész jól vette az akadályt. Simogatott tengeri csillagot, ami tök kemény, ezért kapott cserébe egy polipos matricát, piszkálgatta az érmekészítő szerkezetet meg a rágóautomatát, élvezte hát a dolgot, nagyon. (De most komolyan, azokat az akváriumokat pl kifejezetten szerette, amikhez nem kellett őt felemelni, hogy benézzen, mert ott szemmagasságban úsztak felé a halak.) A Sealife után sétáltunk még a promenádon és ennyi. (Itthon AV utánanézett a tengeri állatoknak a neten, így megtudtuk, hogy a polipok pl max. 5 évig élnek, mert amint gyerekük lesz, meghalnak; a tengeri csillagok pedig úgy esznek, hogy kiköpik a gyomrukat, majd visszahúzzák. Szép dolgok ezek.)

Vasárnap, miután esett az eső délután, csak délelőtt voltak játszózni a fiúk. Ebéd után a Go kids go-ban jártunk, ahol egész 1 óra 15 percet kibírtunk P.-vel, ami csúcs. (Közben AV vásárolt.) P. persze szokás szerint többször ki akart slisszanni a játszóházból, de egész jól elvolt azért, igaz, a labdás medencébe továbbra sem volt hajlandó bemászni. Egy 4-5 év körüli kisfiú persze megint véletlenül pont azokkal a játékokkal akart játszani, mint ő és szépen el is vett tőle egy labdát meg egy hinta-szerűséget (az anyja csak annyit lehelt oda, hogy "hagyd a kisfiút játszani", de persze a gyerek ezt szarta le magasból), mit ne mondjak, k*rva nagy dicsőség egy 15 hónapos gyerektől elvenni a játékokat 5 éves fejjel, de nem álltam le pattogni természetesen, de ezúttal már pofákat vágtam, nem mosolyogtam, hogy "semmi baj", mert igenis van baj. Ha P. olyan játékkal akar játszani, ami másnál van, akkor én rászólok, hogy várja ki a sorát és visszaadom a cuccot annak, akinél előbb volt, de ezzel fehér holló vagyok itt. Most gondolkozom, mit csináljak legközelebb, hagyjam, hogy az erősebbé legyen a holmi minden esetben vagy továbbra is tanítsam P.-t udvariasságra és előzékenységre, miközben ővele senki sem udvarias és előzékeny. (Utóbbi esetben mindig ő szív tulajdonképpen.) Eh.


Cunamit!

Pontosan 0:04 volt a homokba írva.. Comments


2011. szeptember 4., vasárnap

Na

Azt ígértem, nem szólok, míg az alvás nem rendeződik, de azért mindennek van határa.

Tegnap P. a szokásos 2x1 óra helyett 1x aludt olyan 50-55 percet, majd este 9-kor már kidőlt, ami okés is, de 11-kor ébredt 5 percre, majd 1-től 3.30-ig nem tudott visszaaludni. Hordoztuk, simogattuk, közénk fektettük, de semmi, csak fetrengett, ha háton volt, hasra fordult, ha hason, hátra és közben mint a motolla járt a lába, az igazat megvallva baromi rémisztő volt. Mintha görcs rángatta volna. Sírni nem nagyon sírt, de rettentőre tekergett. Végül fél 4kor elaludt, de fél 7kor újra ébredt 5 percre, majd egészen 7.15-ig szunyált.

Kezdek kicsit beparázni, hogy valami nem kerek. Nem is a fennlét, hanem az a furcsa tekergés. 8-22-ig otthon leszünk, szeretném elvinni neurológushoz vagy nem tudom hová, az apja persze a pokolba kíván, hogy nem vagyok normális.

Tényleg túlparázom? Normális, hogy egy 15 hónapos gyerek ilyen legyen?


Cunamit!

Pontosan 13:27 volt a homokba írva.. Comments


2011. szeptember 3., szombat

Gyerekes szavak

Mik ezek magyarul?

Ride-on:

(Smart) Trike:

Bead-runner:


Cunamit!

Pontosan 14:37 volt a homokba írva.. Comments


2011. szeptember 2., péntek

Ma

Miután alvás tekintetében ma megint ugyanaz volt, mint tegnap, meg tegnapelőtt, majd csak írok erről legközelebb, ha újra normálisan alszik P., addig meg felfogpiszkálózom a szemeimet.

Ma voltunk a Panda Cafe-ban, mert nyílt itt egy a közelünkben (= 35 perc gyalog, csak oda, de az még elviselhető itteni mértékekkel) és nagyon-nagyon jó volt. Már most imádom azt a helyet, ősszel-télen szerintem ott fogunk élni. Nagy tér, vadi új, vastag padlószőnyeg, sok, érdekes játék*, megfizethető árak (pl egy latte €2,6, egy dobozos kóla €1), öröm a köbön. (Persze mivel nincsen ugye rózsa tövis nélkül, a ma ott játszó gyerekek között volt egy k*csög kisfiú is, aki mindenkivel ordítozott, mindenkit lelőtt (boom-boom-boom), mindenkit lelökött, ellökött, fellökött, az anyukája meg körülbelül minden ötödik gyerekvisításra ment csak oda hozzá, hogy ej-ej, ezt nem szabad. Összesen ha 2,5 éves volt a gyerek, sokat mondok. És miután P.-re szociálisan rájár a rúd mostanság, őt is kipécézte magának kétszer is ez a bolond és egyszer direkt nekiszaladt, egyszer meg egy béna karate rúgással hasba rúgta... Érdekes módon P. ezúttal nem sírt, csak elszaladt. Szegénykém. Nem tudom, mit kéne tanítani, ilyenkor hogy reagáljon.)

* volt 2-3 játszószőnyeg a kicsiknek, mindenféle lógó biszbasszal, volt 2 ilyen ugrálós izé, szintén a legkisebbeknek, volt 2 nyomkodható zongorás activity table, volt 1 bead runner, de nem ilyen gagyi ám, hanem egy nagy dobozon volt, aminek az oldalain szintén ilyen húzogathatós bigyuk voltak, volt egy labdás medence, volt egy alagút, volt egy csomó háromkerekű, volt egy pár didi-car, volt egy járássegítő, volt egy kis laptop, volt egy vár, voltak habtapi-szerű, szóval összerakható műanyag lapok, volt két szivacs kanapé, volt egy nagy billencs, volt egy három szintes babaház, voltak babák, kabalafigurák, volt egy babakonyha, volt egy terepasztal autókkal, vonatokkal és volt egy láda teli jelmezekkel, amik közül a gorilla álarcot rápróbáltam P.-re és nagyokat röhögtem rajta


Cunamit!

Pontosan 18:30 volt a homokba írva.. Comments


2011. szeptember 1., csütörtök

Az én katonám

Az úgy volt, hogy P.-t ma meglátogatta a nője - pontosabban az egyetlen vele korabeli kislány, aki rányitja az ajtót - és a kis Despota konkrétan lemerevedett. De szó szerint. Moccanni sem mert. A Vendégfogadás Kiskirálya beszaladt a szobájába, megállt az ablak (french window) előtt nekünk háttal és bámult kifelé, hátha mire visszafordul, elmúlik ez a furcsaság. Hát nem múlt el. Visszafordult és még mindig 6 szem nézte, úgyhogy úgy látta, biztos ami biztos, a legjobb, ha lehajtott fejjel áll, mint aki rosszat tett és csak fel-felpillog, ott vagyunk-e még. Azt hittem megzabálom.

(Ezután kicsit oldódott, átjött velünk a nappaliba, felült a kis ride-on-jára, de amint a kislány odaszaladt, hogy megnézze a dudáját, úgy lepattant a kis kocsiról, mintha darázs csípte volna meg, még mutatta is a kislánynak, hogy tessék, ülj fel nyugodtan, a tiéd, csak ne bánts...)


Cunamit!

Pontosan 23:45 volt a homokba írva.. Comments


Ó ó

A helyzet fokozódott, tegnap éjjel - vagyis ma hajnalban - P. ugyanazt eljátszotta, mint tegnap, most pedig lefeküdt fél 10kor, de 3/4kor éktelen sírással ébredt fel. Most 10.15 és még mindig fenn van. Nem tudom, lehet-e ezt még az oltásra fogni, de ha nem, gőzöm sincs, mi van vele, miért ilyen nyugtalan...


Cunamit!

Pontosan 23:33 volt a homokba írva.. Comments


2011. augusztus 31., szerda

Nemértemnemértem

Megint fenn voltunk éjjel 1,5 órát egy húzásra, jáááj, nem tudom, mi leli ilyenkor. Sír, a simogatástól csak felhúzza magát, karban ringatva elvan ugyan, de amint leülünk vele, felsír újra. Ha a kiságyba próbáljuk letenni, dettó sír.

Mindegy, túlélünk mi mindent.


Cunamit!

Pontosan 13:49 volt a homokba írva.. Comments


2011. augusztus 30., kedd

Játék - update

Tegnap jó napja volt amúgy az úrnak, egyrészt kapott egy vasalónak látszó porszívót*, másrészt meg hét darab kis vadállatot a little people sorozatból. (Utóbbiból volt már két háziállatos, egy ló meg egy tehénke, mindkettőt találtuk.)

Update: csütörtökön egy kis telefont is kapott...

* imád porszívózni, ezt is szereti, nem röhög, rend a lelke mindennek


Cunamit!

Pontosan 11:18 volt a homokba írva.. Comments


Kaja

P. igazi angolszász gyerek lett, ma reggel porridge-t evett. Pár hete mikor bepróbálkoztam nála, még nem szerette, de az előbb 1,5 dl-t lenyomott, pedig egyáltalán nem tettem bele cukrot.

Egyébként olyan furcsán eszik mostanság: hiperválogatós és ráadásul keveset eszik a kiszelektált ételből is.

Ami újat kóstolt mostanság: kivi és egreses joghurt, utóbbit legszívesebben elettem volna előle, mert nagyon-nagyon finom. (ja és just for the note, gooseberry angolul)


Cunamit!

Pontosan 11:12 volt a homokba írva.. Comments


Muha

Reggel kaptam egy positive feedbacket az adverts.ie-n, hogy micsoda jó kis vevő vagyok, most meg látom, hogy ezt az izét a hvg-n is ajánlják.

Hová süllyed ez az újság (még ha csak az online verzió is)?!


Cunamit!

Pontosan 9:21 volt a homokba írva.. Comments


2011. augusztus 28., vasárnap

Szombatvasárnap

Tegnap sajnos folytatódott a béna idő: 5 perc eső után 10 perc tűző nap, füllesztő (vagy fullasztó?) hőség, majd garabonciás felhők újra és 5 perc szakadó eső. Ezután újra napsütés, majd eső, majd fulladás, majd ez, majd az egész álló nap.

Délelőtt így nyuszik voltunk kimozdulni P.-vel (meg 6 körül kelt, ezért gondoltuk itthon is kifárad és 11kor fog tudni szundítani), ezért csak nekem volt programom fél 12től, AV ugyanis megelégelte a rinyát és ideszervezett egy autóoktatót a ház elé. Egy órán át vezettem a környéken, jártunk autópályán is, gyakoroltuk a kézifékes elindulást emelkedőn, a váltást (ha-ha), a kanyarodást, a sávváltást (!) és a végén már tök jó volt, igaz, néha eltűnt a lábam alól a kuplung és általában 2es helyett 4esbe váltottam... Mindenesetre jobban ment, mint hittem volna, de azért egyelőre még nem veszélyeztetnék senkit azzal, hogy egyedül a volán mögé ülök.

Délután kimentünk a Phoenix Parkba, megnéztük újra a visitor centre-t, mert persze mire odaértünk, épp esni kezdett, de mivel P.-t nem kötötték le igazán a pápalátogatás ereklyéi, amint elállt az eső, kimentünk játszózni a hiperszuper kis kedvenc játszóterünkre.

Este sütöttem csokidarabos amerikai sütit igazi mogyoróvajjal, szóval nem nutellával, hanem azzal a sósassal, majd nagyjából ennyi történt, véget is ért a hétvége első napja.

Vasárnap, azaz ma délelőtt szintén Phoenix Parkoztunk, majd délután kidugóztunk a Newbridge House & Farm-hoz, ahol ezúttal szintén játszótereztünk, de 20 perc hintázás után olyan eső jött, hogy be kellett bújnunk az egyik kisházba és ki sem tudtunk jönni vagy 10 percig. (Fasza volt, mert P. persze nem értette, miért vagyunk egy ócska kis faházban, mikor kinn Esik az Eső és lehetne tampicsolni, úgyhogy hol az egyikünk, hol a másikunk kezében visongott és cézett, pedig istenuccse valahonnan a babakocsi aljáról még elővarázsoltam neki egy könyvecskét meg egy ujjbábot is, hátha beéri azokkal... Hát nem.) Miután minden játék halál vizes volt és félő volt, hogy újra rákezd, hazaindultunk, de hazafelé még beugrottunk a Fun Galaxy játszóházba Swords-ban. Hááááát... Nem győzött meg. A Go kids Go-val ellentétben voltak ugyan játékok a kicsiknek (telefon, nyomkodható biszbaszok), ami tök jó, de basszus egyik sem működött és halál dzsuva volt az összes. Gáz, hogy ilyen hülyének nézik a gyerekeket, hogy azt hiszik, ha odavetnek pár játéknak látszó szart, azok majd ellesznek velük és nem veszik észre, hogy a zongora pl nem szól... Emellett a padlószőnyeg is hót koszos volt a szülős részlegnél, szóval cink volt az egész hely. 45 perc után elmenekültünk hát és hazajöttünk. Útközben beugrottunk a magyar boltba, úgyhogy itthon AV sütött palit és most azt uzsonnázzuk.

Kérem kapcsolja ki.


Cunamit!

Pontosan 13:08 volt a homokba írva.. Comments

Szólj hozzá!


2011.08.27. 12:03 pokolmegjoszandek

Kicsit spoiler

Tegnap (miután pöpöakacs elaludt) megnéztük a Babies című filmet és hát biztosan elkényeztetett torzszülött vagyok, de engem kirázott a hideg attól a "természetességtől" ahogy a namíbiai "faluban" fejlődött az a szegény gyerek... A mongol is durva volt, de az valahogy vicces is, mert ott az egész élet olyan lehetetlen volt: kunyhóban éltek, de motorral vitték haza a babát a kórházból; a kakas mászkált a gyereken, de volt mobiltelefon, ilyesmik. A japán és az amcsi családoknál nem volt nagy újdonság, meglepetés, azok a babák olyan környezetben éltek, mint mi. (Attól eltekintve, hogy volt egy-két jelenet, amikor ott is felszisszentem, pl mikor a macska simán járkált a babák mellett illetve mikor a hülye amcsi apuka rátette a ride-onozó gyereket egy hullámszerűségre, az meg akkorát nyekkent a végén, hogy ihajj. (Pff.))

Szólj hozzá!


2011.08.26. 23:14 pokolmegjoszandek

Végre

P. ma kommunikált velünk!

Odasettenkedett a laptopomhoz és csendesen beírta a mondanivalóját.

pöpöakacs

Szólj hozzá!


2011.08.25. 16:19 pokolmegjoszandek

Kemény világ ez

Múltkor láttunk egy üzletet, ahol le lehet adni a megunt ruhákat és készpénzt adnak érte. 10 kg-ért.... 5 egész eurót.

Mennyi is most az otthoni turkálókban a használt ruhák kilója?

Szólj hozzá!


2011.08.24. 23:27 pokolmegjoszandek

Amúgy

Egyre inkább úgy érzem, hogy ha lesz még egy gyerekünk, el fogok képedni rajta, milyen nyugis lesz és alkalmazkodó.

Egyébiránt ha már ennyi fotó, ezekkel játszhatott P. ma (természetesen a képen nem látható walker és ride on mellett + amiket csak úgy talált (már nem játékot, mert azokat eldugtam, hanem egyebeket, fakanalat, szívószálat stb)):

Olvastam, hogy jót tesz, ha csak pár játékot adunk a gyereknek naponta, mert a túl sok lehetőség elszédíti és csak kapkod ide-oda... Mondjuk így is kapkodott, de még nem adom fel, lehet működik ez a dolog, úgyhogy adok még neki pár napot, mielőtt leírom. (A fenti játékok közül amúgy a google-ös kulacs volt a legnyerőbb, a macihoz (?) pl hozzá sem nyúlt.)

Szólj hozzá!


2011.08.24. 23:13 pokolmegjoszandek

A sokat emlegett cézés

Képünk sajnos nem illusztráció:

Szólj hozzá!


2011.08.24. 23:11 pokolmegjoszandek

Az van

Hogy P. lázas, 38.6, valószínűleg az oltás miatt. Hm. Kapott kúpot, az apja adta be neki, az mégis olyan férfias dolog, szegény egész délután nyűglődött, folyton kézben akart lenni, úgyhogy igazán remek volt úgy csokikrémet keverni, hogy közben ott trónolt a karomon és néha meg akarta ragadni a lábas fogóját.

De azért összejött a dolog, már a csokikrém főzés, íme a végeredmény:

Remélem holnapra kiheveri a lázat a kisdisznó és most nem azért, mintha töltött káposztát szeretnék főzni holnap...

Szólj hozzá!


2011.08.24. 22:59 pokolmegjoszandek

A szokás rabja

Szólj hozzá!


2011.08.23. 15:16 pokolmegjoszandek

Smiles for Crumlin

A Cow & Gate, aminek a tápszerét issza P., kitalálta, hogy minden mosolygós babakép feltöltéséért cserébe most €1-t adományoz az egyik dublini gyerekkórháznak.

Mivel tetszik a kezdeményezés és jelszavassá tettem a blogot, a szemfülesek most megleshetik P.-t is. (Már ha eddig nem látták volna fb-n...)

Szólj hozzá!


2011.08.23. 14:48 pokolmegjoszandek

Furcsaságok

  • P. nem hajlandó nagyon sétálni. Eddig általában eltepert, ha babakocsin kívül volt, most teper egy kicsit, majd visszajön, hogy vegyem fel. És ezt nem csak házon kívül csinálja, itthon is folyton cipelteti a se**ét. Olvastam, hogy van olyan, hogy második szeparációs szorongás, hát asszem ez most nála eljött.
  • Tegnap nem volt hajlandó elaludni 3/4 10 körül, ahogy szokott, 10.20kor még ringattuk bőszen, de reggel 8ig meg sem nyikkant. 9,5 órát aludt egy húzásra. Baró.

Szólj hozzá!


2011.08.23. 14:37 pokolmegjoszandek

Megszokott

Egyébként az mennyire jellemző már, hogy ha 20 ember megbeszéli, hogy csapnak egy kis házi vetélkedőt, ki csinálja a legfinomabb desszertet, akkor mi este 10 után ott izzadunk és görnyedünk a tűzhely felett a vanília- meg a csokiönteteket keverve, miközben hol egyikünk, hol másikunk megy be P.-t ringatni 5-5 percre, mert nem hajlandó elaludni, akkor reggel kiderül, hogy rajtunk kívül még 3-an vették a fáradtságot a 20-ból, hogy készüljenek valamivel...

Szólj hozzá!


2011.08.23. 12:31 pokolmegjoszandek

Ma délelőtt

Nem szeretem azokat a recepteket, ahol csak úgy lazán odavágják, hogy futtassuk fel az élesztőt, mint ahogy nem szeretem a hogyan fejlesszük az xy korú babánkat feladatsorokat sem.

Mert az előbbi szarik elmondani, hogyan kell élesztőt futtatni, az utóbbi pedig szarik figyelmeztetni, hogy ha együtt akarunk felmosni a gyerekkel, akkor a felmosóvizet tartalmazó tálat (nem vödröt, mert azt azért nem tesszük fel az asztalra), szóval hogy ezt a tálat pontosan az asztal közepére helyezzük, mert ha kicsit is a széle felé van, a hirtelen megnőtt, nyurga gyerek tuti eléri és szépen, lassan magára önti az egészet, eláztatva ezzel nem csak magát pelusig, hanem a padlót és a szőnyeget is.

Mondjuk szó se róla, jó móka, hogy most minden cotton fresh szagban úszik és az sem volt elhanyagolható látni, milyen élvezettel pancsikolt először kézzel, majd lábbal is a vízben P. (Utóbbi esetben megtapasztalhatta az aquaplaning-et, ami először kissé megrémítette, de utána már azon a padlórészen is akart csúszkálni, ahová véletlenül nem jutott felmosóvíz. Én Hősöm.)

Szólj hozzá!


2011.08.23. 10:05 pokolmegjoszandek

Beszél

Az előbb P. tisztán és érthetően - igaz, dublini akcentussal - azt mondta nekem, hogy eejit. Hová lesz ez a világ?

Szólj hozzá!


2011.08.22. 18:54 pokolmegjoszandek

Odd

Ha már felsorolás, a következő dolgokat még közel 3 év ittlét után sem tudom megemészteni program-ügyileg:

  • a látnivalók többsége csak nyáron van nyitva (de a zártak is, pl egy kastély)
  • vannak olyan múzeumok, kiállítások, kastélyok, amik vasárnapra bezárnak, de vannak olyanok is, amik csak hétköznap vannak nyitva
  • a tourist info szombat 2kor szintén bezár (pl Birr-ben)
  • a színdarabok nem hogy 100, de 10 előadást sem érnek meg

 

Szólj hozzá!


2011.08.22. 18:39 pokolmegjoszandek

Amit P. NEM tud

Amellett, hogy baromira sok dolgot tud már így 15 hónaposan, van pár olyan, amit még nem, pedig szerintem a korosztályának többsége már igen. Nézzük:

  • nem tudja csak nézni a hangyákat, bogarakat, rovarokat, ugyanis vagy ujjal nyomja őket össze csupán óvatlanságból vagy szándékosan rájuk lép (!)
  • nem igazán tud pápázni, vagyis tud, de olyan random üzemmódban, hol igen, hol nem
  • nem nagyon tud felmászni a kanapéra meg a székekre
  • nem tud normálisan rágni... (tegnap kapott mazsolát, ma egy maréknyi abszolút egész mazsolát találtam a pelusban - mondjuk nem tudom, milyen az az abszolút egész, de tényleg rémisztően egyben voltak azok a mazsik)
  • nem tud  (vagy nem akar?) csőrös pohárból tápszert inni... vizet, mást iszik belőle, de tápszert csak cumisüvegből...

Nagyigényű vagyok, hogy úgy érzem, ezeket az apróságokat már kéne tudnia?

Szólj hozzá!


2011.08.22. 13:29 pokolmegjoszandek

V tech nem vétek ha-ha

Az alábbi v-tech termékeink vannak (vételi sorrendben):

Sing and Soothe Mobile

Pár hónapos volt P., mikor hosszas mérlegelés után emellett a mobil mellett döntöttünk, mert mobil KELL. Az úgy megnyugtatja a gyerekeket, szeretik hallgatni, figyelni a színes forgókat, szuper, így jó, úgy jó. No most P. az első napokon még boldogan nézte ugyan a kis bogarait, később viszont annyira nem izgatta a dolog, mint ahogy elvárható lett volna. Az elalvásban sem segített, ráadásul amikor már fel tudott állni, 7 hónaposan, kénytelenek voltunk le is szerelni, így kemény 4 hónapot, ha használtuk a mi kis mobilunkat. Ennek ellenére azt mondom, jó, hogy megvettük, mert majd jó lesz a kistestvérnek, hátha ő nyugisabb természetű lesz. A mobil egyébként nagyon jó minőségű, szép a hangja, tiszta, kedves és az állatkák is megnyerőek rajta. Különböző színekben világít, ezt P. imádta, néha 1-2 percig is elnézte a színek váltakozását.

Moosical Beads

Még október körül, azaz P. 5 hónapos korában vettem - mert venni akartam neki valamit. Bár 3 hónapos kortól ajánlott, 5 hónaposan rá sem nézett. (Persze az is igaz, hogy akkoriban még másra sem nézett úgy igazán férfiasan, mint most.) Ha minden igaz, olyan 7-8 hónaposan érzett rá igazán a tehénke ízére (ezt csak hasra ütve mondom, gőzöm sincs, mikor szerette meg), először a középső kék kockát forgatta nagy bőszen (jó kis kattogó hangot ad, illetve az "in the day, the sun shines bright / twinkling stars come out at night" mondatokat skandálja), majd a többi gombot is felfedezte és imádta nyomkodni őket. A boci fénykora P. 10-11 hónapos kora körül jött el, akkor minden két órában nyomorgatni kellett a különböző gombokat. Most, 15 hónaposan még mindig van, hogy játszik vele, de 2-3 percnél tovább már nem köti le nagyon. A játék amúgy szülő-barát is, ugyanis rengeteg dallam van benne, néha még most is van olyan, hogy úgy érezzük, ezt a muzsikát még sosem hallottuk...

Crawl and Learn Ball

Decemberben, karácsonyra vettük P.-nek ezt a labdát, ami eredetileg a mászást motiválja. Eredetileg. Elvileg 6 hónapos kortól ajánlott, no most nálunk az elmúlt pár hónapban érett be. Gyakorlatilag. A magától gurulást P. nem tartja túl nagy kunsztnak, hiszen például én is magamtól megyek, de a nyomkodható gombokat szereti, azokat szívesen piszkálgatja percekig. Néha nyögve oda is hozza nekem a labdát, általában úgy, hogy a katicát két ujja közé fogja... Most, hogy elkezdett vele játszani, azt mondom, megérte a pénzét ez is, igaz, nem az elképzelt funkciója szerint használjuk, hanem hogy P. gyakorolja az állatok neveit, a színeket, a formákat és a számokat. (A kis szalagok érdekes mód sosem izgatták...)

1st Steps Baby Walker

És az abszolút favorit. Használtan vettük, 10 euróért, de talán eredeti áron is megérte volna megvenni, úgy imádja... Maga a járássegítő rész nem sok szolgálatot tett, körülbelül 2-3 hétig használta, de az előlap... Azzal minden nap, nagyjából minden órában játszik. A nagy kedvenc a zongora funkció, de úgy általában minden porcikáját szereti ennek a játéknak. Tökéletesen bevált.

Szólj hozzá!


2011.08.22. 11:36 pokolmegjoszandek

Ó ha kuss lenne végre - update

Nyaff-nyaff. Pontosan 25 percet állt és pöfögött (meg büdösített) szinte az ablakunk alatt egy rohadt commuter. Oké, jó, hogy közel a dart megálló a lakásunkhoz, de bazzeg mennyi ész kell ahhoz, hogy egy olyan állomáson tegyék parkolópályára ezt a dízelszagú szart, ahol a sínektől egy fél köpésre több ezer ember lakik?

Iszonyat hangos, borzasztó büdös és baromira idegesítő. Mindemellett a nyaralás óta kifejezetten elviselhetetlenül hangosnak tűnik ez a lakás. Van ugye ez a hülye dart, ami öt percenként jár (minden második commuter, ami háromszor olyan hangos, mint a sima dart), van a minden félórában tíz percig szóló riasztó, van a titokzatos szivattyú, amit kétnaponta fél napra bekapcsolnak, van a fűnyíró ember, aki szintén két naponta nyírja a füvet, de órákon át, vannak a bulizók, akik hétvégente és ha úgy hozza a kedvük artikulálatlanul sikonganak és Lionel R. Hello-jára meg Bonnie T. I need a hero-jára nyomják, vannak a köcsög autósok és motorosok, akik behajtanak az épületek közé (rájuk különösen pipa vagyok, mert ez egy zárt terület, nem út, nem utca, nem köz, nem sétálóutca, ez egy lakópark, szóval a francért kell bejönni az épületek közé, nincs lábuk tán?) ja és persze az sem túl nyerő, hogy légvonalban 100 méterre van az ország talán legnagyobb stadionja...

Én nem voltam allergiás a zajokra - eddig, de ami sok, az most már tényleg sok, csöndet.

Mindez az ablakunkból illusztrálva:

Szólj hozzá!


2011.08.22. 11:23 pokolmegjoszandek

Programok 2

Szombat a szabadprogramnál fejeztem hát be. Este még sütöttem egy Fruit cake-t, ami kicsit ízetlenebbre sikerült, mint gondoltam, de azért megállta a helyét.

Vasárnap délelőtt Phoenix Park, (ezúttal játszani is tudtunk, sőt, odafelé is jól elmókáztunk, P. ugyanis könyvezett, mi meg azon röhögtünk, hogy milyen bénák már a külföldi zenekarnevek magyarul (lásd: Állatok, Bogarak, Áfonyák, Királynő, Rendőrség, Gördülő kövek), alig van egy-kettő, ami jól hangzik (Egyenáram-váltóáram, Fegyverek és rózsák)), majd a délelőtti alvás után kimentünk Bray-be. Ugyan a játszón még tűzött a nap, délutánra beborult, így mikor a promenádon sétáltunk, hol elkezdett csöpögni, hol elállt. P. elég furcsán viselkedett egész délután, sétálni nem akart, minduntalan karban akart lenni és úgy hordoztatta magát ide-oda, hogy a kinyújtott karja irányával mutatta a kívánt célt (közben persze finoman nyökögött). Este, miután aludt, szintén próbáltuk sétáltatni, lementünk vele ide az udvarra, de hasonlóan, mint délután, megint nem fűlött a foga a sétához, úgyhogy feljöttünk 15 perc után nagyjából. Ennek következményeként (ti. hogy nem volt hajlandó két lábon járni), éjszaka kétszer kelt, pedig az elmúlt időszakban már többször gyönyörűen aludt 10-6/7ig is. Hát ennyi, száraz vagyok, tudom.

Szólj hozzá!


2011.08.22. 11:11 pokolmegjoszandek

Képes

Ígértem egy képet az usziról, ahol voltam, hát íme:

Mondjuk nem egy Széchenyi fürdő, de mint mondtam, legalább van.

Szólj hozzá!


2011.08.20. 18:53 pokolmegjoszandek

Programok

Múlt szombaton ugye a nyaralásból jöttünk haza, aznap ezért nem voltunk itt a közelben sehol. (A Birr Demesne elég nagy kaland volt.)

Vasárnap mivel P. elég zizzent volt, csak a St Stephen's Green-i játszóig merészkedtünk. Útközben láttuk a Melegek házasságáért tüntető tömegeket (azért ez viccesen merész egy országban, ahol az abortusz is tiltott), majd hallottunk egy mini klasszikus jazz sláger koncertet is a park közepén. Egy rövid Dunnes után jöttünk is haza, ennyi volt a hétvégi programarzenál.

A héten sem voltak túl eseménydús napjaink, egyszer voltunk ugye az oltáson, aznap ezért nem járattam sokat az Urat, mert teljesen eldeformálódott az a csinos kis combja a Prevenar-tól, egyszer szenvedtünk az alvással, egyszer voltunk a Herbert Parkban (az mondjuk jó volt, találkoztam egy izgága kislánnyal (Eve) meg az anyukájával, régi barátként üdvözöltük egymást látva a gyerekek megdöbbentő hasonlóságát, tök jó volt) meg tegnap voltunk a St Stephen's Green-i játszón. Ami engem illet, már a szabadprogramomat, csütörtökön voltam moziban. Utoljára még terhesen voltunk moziban, Pesten, a Holdhercegnőn, 2010 decemberében, így 1,5 év után nagyon jól esett újra valamit nézni. A választásom a Beautiful Lies-ra esett, mert nem akartam sem rettegni, sem gondolkodni, meg különben is, ez a film volt jó időben... Bár maga a film nem volt az a húú, de nagy dolog szerintem, azért tetszett, főleg Audrey Tautou benne. Szeretnék olyan szép lenni a következő életemben, mint ő, durva lehet az a tudat, hogy mindenki szépnek tart. Hah. Hát erről már lecsúsztam. (Egyébként ez a mozizás sem telt ám simán, konkrétan otthon hagytam a szemcsimet... Általában nem hordom, mert az ugyan igaz, hogy ha rajtam van, látom, hogy mi történik a 3-4 méteres körzetemen túl, de ha közelre nézek vele, összefut a világ. Mivel viszont a filmnézéshez elsősorban távolra kell látni, a moziban azért jól jött volna, ha látom a részleteket is...)

Most ugye szombat van, délelőtt kidugóztunk a Phoenix Parkba, de valami futóverseny volt, ezért lezárták a területet, visszadugóztunk hát a felújítás alatt álló rakparton, majd itthon főztem, P. elaludt és mikor felkelt elmentünk a Rathfarnham kastélyba, pontosabban a kastély mellett lévő... igen, játszóra. Faka kis hely volt az egész, a játszó nagy, a kastély csinos, a körülötte lévő birtokféleség pedig zöld és füves, a nagy élvezetbe csak az szólt bele, hogy időnként elkezdett esni az eső. (Mi más?) 4 körül indultunk haza, AV palacsintát sütött, én meg elaltattam P.-t, most szabad program van.

Szólj hozzá!


2011.08.20. 18:31 pokolmegjoszandek

Mert néha szerencsém is lehet

Még ha kicsi is. Említésre sem méltóan kicsi, de akkor is. Azért megemlítem.

Történt, hogy a kedvenc fazonú felsőmet leárazták két euróra, ezért hiába van már egy lila meg egy pirosas színű is belőle, úgy éreztem, nekem egy mélykék is kell, mostanság úgyis sok kéket hordok, mert szeretek P.-vel összhangban öltözni és különben is a kék az jó, a kék az szép. Ismert okokból nem nézelődhettem sokat a méretek között, próbáról meg álmodni sem merek még jó pár évig, ezért húsz másodpercnyi filózás után, hogy a 10-es vagy a 12-es méretet vegyem-e meg, úgy gondoltam, jó lesz a 10-es is, mert mintha múltkor is 10-est vettem volna meg amúgy is, én mindenből 10-est veszek. Vagy 12-eset. Hazaérve nagy szomorúan állapítottam meg, hogy bizony 12-eset vettem múltkor és az is finoman feszélyezően szűk már, de azért felpróbáltam a 10-es vállfán lógó... 12-es új felsőmet. Hálistennek rossz vállfára tették a pólót, ilyenkor imádom az írek hanyagságát...

(Ennek kapcsán amúgy elhatároztam, hogy készítek egy kis cetlit, amire ráírom, miből milyen méretet hordok...)

Szólj hozzá!


2011.08.19. 13:51 pokolmegjoszandek

Konklúzió

És ennek kapcsán úgy döntöttem, hogy befejezem a nyíltságot. Az őszinteség és a kételyeink és gyengeségeink bevallása ezen a világon nem megengedett, erre már számtalanszor rádöbbentem.

Bár most is vannak szar napjaink, igenis büszke vagyok arra a változásra, amit az elmúlt 15 hónapban sikerült elérni. Lehet, nem ez jön le, de sokkal magabiztosabban vagyok képes kezelni a nehéz helyzeteket, sokkal nagyobb önbizalommal tudom ajnározni ezt az ördögfiókát, akit nekünk rendelt az ég és bizony sokszor már nem csak elfogadom, hanem már-már örülök is neki, hogy ilyen, amilyen.

Aki továbbra is szeretne olvasni, legyen szíves a tengerpartblogkukacgmail.com e-mail címen jelezni, amíg kitalálom, hogyan kell titkosítani ezt az izét itt. Lehet, hamarosan újra nyílt leszek, de az már a következő utáni lépés lesz.

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása