Nyaff-nyaff. Pontosan 25 percet állt és pöfögött (meg büdösített) szinte az ablakunk alatt egy rohadt commuter. Oké, jó, hogy közel a dart megálló a lakásunkhoz, de bazzeg mennyi ész kell ahhoz, hogy egy olyan állomáson tegyék parkolópályára ezt a dízelszagú szart, ahol a sínektől egy fél köpésre több ezer ember lakik?
Iszonyat hangos, borzasztó büdös és baromira idegesítő. Mindemellett a nyaralás óta kifejezetten elviselhetetlenül hangosnak tűnik ez a lakás. Van ugye ez a hülye dart, ami öt percenként jár (minden második commuter, ami háromszor olyan hangos, mint a sima dart), van a minden félórában tíz percig szóló riasztó, van a titokzatos szivattyú, amit kétnaponta fél napra bekapcsolnak, van a fűnyíró ember, aki szintén két naponta nyírja a füvet, de órákon át, vannak a bulizók, akik hétvégente és ha úgy hozza a kedvük artikulálatlanul sikonganak és Lionel R. Hello-jára meg Bonnie T. I need a hero-jára nyomják, vannak a köcsög autósok és motorosok, akik behajtanak az épületek közé (rájuk különösen pipa vagyok, mert ez egy zárt terület, nem út, nem utca, nem köz, nem sétálóutca, ez egy lakópark, szóval a francért kell bejönni az épületek közé, nincs lábuk tán?) ja és persze az sem túl nyerő, hogy légvonalban 100 méterre van az ország talán legnagyobb stadionja...
Én nem voltam allergiás a zajokra - eddig, de ami sok, az most már tényleg sok, csöndet.
Mindez az ablakunkból illusztrálva:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.