Még ha kicsi is. Említésre sem méltóan kicsi, de akkor is. Azért megemlítem.
Történt, hogy a kedvenc fazonú felsőmet leárazták két euróra, ezért hiába van már egy lila meg egy pirosas színű is belőle, úgy éreztem, nekem egy mélykék is kell, mostanság úgyis sok kéket hordok, mert szeretek P.-vel összhangban öltözni és különben is a kék az jó, a kék az szép. Ismert okokból nem nézelődhettem sokat a méretek között, próbáról meg álmodni sem merek még jó pár évig, ezért húsz másodpercnyi filózás után, hogy a 10-es vagy a 12-es méretet vegyem-e meg, úgy gondoltam, jó lesz a 10-es is, mert mintha múltkor is 10-est vettem volna meg amúgy is, én mindenből 10-est veszek. Vagy 12-eset. Hazaérve nagy szomorúan állapítottam meg, hogy bizony 12-eset vettem múltkor és az is finoman feszélyezően szűk már, de azért felpróbáltam a 10-es vállfán lógó... 12-es új felsőmet. Hálistennek rossz vállfára tették a pólót, ilyenkor imádom az írek hanyagságát...
(Ennek kapcsán amúgy elhatároztam, hogy készítek egy kis cetlit, amire ráírom, miből milyen méretet hordok...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.