A hét úgy elsuhant, mint annak a rendje. Elég nehéz feldolgozni, hogy vége januárnak és egyre fogynak a kettesben töltött napjaink. Vagyis a feldolgozás még csak-csak, de a felfogás már nem igazán megy. Szerintem még nem gondoltuk át teljesen, mekkora fába is vágtuk a fejszénket. Hm.

Mindenesetre a héten beszereztük az első cuccokat. A nagyon elsőket. Babakocsit, autósülést, mózeskosarat, kiságyat még korántsem vettünk, bár már nézegettünk itt-ott; kádat, bilit, pelenkázót, ilyesmiket pedig még csak nem is nézegettünk. Az igazat megvallva számomra az is csak ma derült ki, hogy hiába szeretnénk eldobhatós pelenkát használni, akkor is kell venni 15-20 normál textilpelust egyéb célokra. (Tudnám hogy van a textilpelenka angolul...) Na mindegy. Ejj, ráérünk arra még.

Amit tehát már vettem a Gyermeknek az kettő db body (€3), két pár karmolás-gátló kesztyű plusz két hozzá illő sapi (€2) meg három előke (€1,5). Természetesen minden 110% cotton, mert hát nehogy már. Tudom, kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés nekem. Jó látni, hogy van már valamije a kölyöknek, ha már saját szobája nem lesz csórikámnak, amit ki lehetne festeni meg dekorálni, hogy úgy éljük ki várandós ösztöneinket.

A babóruhák mellett persze a Gyermek leendő anyukája (igen, én) is kapott ezt-azt. Kedden pl a No Name-ben vettem egy mályvaszínű (?) rövid ujjas kötött kis egybe ruhát, ami remekül kiemeli az állapotom (€10, a hülyének is megéri), tegnap pedig megvettem a már régóta óhajtott rövid ujjú kardigánt is a Dunnesben, mert megértük, hogy €15-ról leértékelték €5-re, ami azért elég brutális. Igaz, alapból lilát szerettem volna vagy feketét, ez meg végül is fehér, de sebaj, tulképp annyi lila meg fekete cuccom van már, hogy nem árt, ha kicsit világosítok. Fura, de eskü, most terhesen vannak legjobb ruháim, bár érzem, hogy lassan le kéne állnom, mert az utóbbi időben elég sok mindent vettem, mondhatni teljesen új ruhatáram lett. Ami viszont kicsit aggaszt, hogy ezek mind téli vagy kora tavaszi szerkók, április-májusra (főleg ugye, hogy akkor már otthon leszek) tuti más ruhák kellenek majd, vékonyabbak, bővebbek... Ájjáj. Mindenesetre előre kijelentem, hogy itt szeretném beszerezni azokat a ruháimat is, mert szerintem itt a Dunnes meg a Pennies simán veri az otthoni kínai boltok árait és akkor még a minőségről egy szót sem szóltam... (Most nem megyek bele megint, hogy ez mekkora szemét dolog, de amellett, hogy élvezem, hogy itt élünk, ahol jó minőségű, csinos ruhákat lehet venni olcsón, kicsit szarul is érzem magam, mert tudom, hogy otthon az itteninél szarabb minőségű cuccok többe kerülnek, mint itt, ráadásul úgy, hogy az emberek fizetése is kevesebb... Pl itt akció nélkül €10 körül már simán lehet venni egy jó női blúzt (€4-ért is van persze, de az ember néha nem csóróskodik, megveszi a drágát), otthon meg ha jól rémlik, 4000 Ft (€14) alatt alig-alig van normális kinézetű, jó anyagú blúz. No most ha kiszámoljuk, hogy egy átlagos havi fizetésből hány darab blúzt lehet venni itt és otthon... Hááát... Elég siralmas.)

Vásárláson kívül a héten még tanítottam is (hogy legyen mit elkölteni), de ezen kívül már nem sok mindent csináltam: mosogattam, mostam, vasaltam, főztem*, takarítottam - egyszóval háztartást vezettem...

* krumplistészta, krumplifőzelék, borsós-tojásos tészta. meg lecsó. de az nem számít.