A jószándékkal kikövezett út

GP

Ahogy írtam hát, lementünk a gp-hez tegnap, mondván hétvégén úgy sem tudunk és mi lesz, ha romlik, ilyesmik, mégiscsak jobb tudni, mit mond egy szakember. Szokás szerint a jóképű, ám nem túl meggyőző görög fickóhoz jutottunk, aki egy zenélős nyuszival fogadta P.-t, aki ettől úgy ledöbbent, hogy meg sem mert nyikkanni. Rövid rátekintés után (kéz-láb-hát), megállapította, hogy egy enyhébb megjelenésű bárányhimlővel állunk szemben. Éljen.

Teendőnk túl sok nincs, esténként adni kell neki Calpolt, hogy jobban aludjon (no persze... úgy döntöttünk, nem adunk neki, csak ha lázas...), ha viszket, kenegetni lehet valami recept nélkül kapható temperaszagú fehér cuccal (ezt megvettük ugye, de még nem használtuk, mert nem igazán vakarózik) és szevasz. Utcára vihetjük nyugodtan, sőt, a fickó a játszóteret meg a játszóházat sem tiltotta meg, mondván "ő is elkapta valahol, nem?"... Kedves fiúka.

Pontosan 22:48 volt a homokba írva.. Comments

A Kór

Láz:

Szóval a szerda éjjeltől csütörtök éjjelig tartó 39,5-40 fok már a múlté, csütörtökön már csak max. 38 fok volt P. hője, pénteken max. 37,5 fok, ma meg max. 37...

Kiütések:

Két fajta van. A kézfejein és az alkarján rengeteg kis hólyagos rondaság jött ki, de így a ujjai között is, szóval mindenhol... Van pár ilyen hólyag a combján is és a talpán is, de számuk elenyésző. A másik típus az apró, tűszúrás-szerű piros pötyi, ez a lábain van végig, elöl-hátul meg a fenekén illetve itt-ott a hasán és a hátán.

Egyéb:

Irritált, ideges, szinte csak karban akar lenni, dühös, könnyen frusztrálódik.

Pontosan 22:23 volt a homokba írva.. Comments

Helyzet

No most az kétséges. A szerdai láz csütörtökre 36,5-re normalizálódott, ugyan délután-este 37,5-38-ig is felugrott, de 38 fölé nem ment, szóval nem vészes. Megjöttek viszont A Kiütések, amikről mindenki mást mond - én is.

Ilyenek ni:

A kezén ilyen csúf kelés-szerűek (bárányhimlő gyanú), a lábán és a fenekén pedig ilyen piros pöttyök (3 napos láz gyanú). Tekintve, hogy a számuk máshol elenyésző (van egy-kettő a hasán, de nem sok), a bizarr kéz-láb-száj betegség is felmerült, de a szájában nincs semmi fogakon kívül.

Délután megyünk le a gp-hez, de tartok tőle, nem leszünk utána okosabbak, tudom, ma pikírt vagyok, de biztos vagyok benne, hogy az utóbbi két betegségről pl nem is hallott... Na, hát ennyi.

Pontosan 13:28 volt a homokba írva.. Comments

Szomorúság van

Ó, hát éreztem én, hogy kinőttünk már ebből a tegnapi nagyon durva sírásból, szegény P. tegnap éjjel 39 fokos lázzal ébredt. Ma egész nap nem ment le 38 fok alá a hője, bármit kapott, most este pl 40 fokot mutatott a fenekéből kiálló hőmérő, szóval 39,5 fok volt a Kis Teste.

Más tünete nincsen... Még... Szerencsétlen sosem volt még ilyen kis levert, a szemei félig vannak nyitva, a kezei hidegek, a feje tűzforró, délután ugyan bújócskázott meg ugrálgatott kicsit, de összességében elég szarul volt / van...

Pontosan 22:53 volt a homokba írva.. Comments

Kedd

Hát ha van szar nap, a mai eddig az volt.

Reggel P. a szokásosnál is ragaszkodóbban kelt, egy centit nem tudtam menni tőle, rám akaszkodott, sírt, nyögött, minden baja volt, szóval választhattam, hogy bokáig lehúzott nadrágban mászkálok, mint aki besz*rt vagy felveszem és cipelem fogat mosni meg ágyazni meg hasonlók. Természetesen az utóbbit választottam, hiába több, mint 12,5 kg már, egyszerűen rühellem, ha lehúzza a gatyámat, úgy csimpaszkodik, a kiságyába meg nem fogom bezárni, hogy visítson, ez van.

A szuper indítást egy még szuperebb délelőtt követte, a dart-ra 20 percet vártunk (igen, 20-at, ami alatt félúton lettem volna gyalog, de esik és fúj a szél), majd 15 perc alatt lerohantam a Tara és az Ilac közti távolságot - természetesen ugye esőben. A könyvtárban (az énekelgetős izén) tök sokan voltak és két okos úgy döntött, hogy trike-kal jön, aminek köszönhetően P. a két trike között lavírozott ide-oda, konkrétan lefosta, hogy itt éneklés folyik, mikor megpróbáltam a furcsa bácsi felé vinni, hídba merevedett, elhallgatott, de csak hogy mint akit nyúznak felsikoltson és teli torokból ordítani kezdjen. 10 percig bírtam a küzdelmet a trike-ért (felülök - nem ülsz fel, de felülök - de nem, mert nem a miénk, nem baj - de igen stb), majd lementem a földszintre, ahol P. diadalittasan beült Bob, the Builder mellé és tekergette a kormányt úgy 2 percig, majd kimászott a kocsiból. Oké, itt az én időm, gondoltam, bemegyünk egy nadrágot venni neki, felnyaláboltam hát és a hónom alatt elvittem a bébiruhákhoz, de sajnos útközben meglátott még egy ilyen beülős lószart és elkezdett feszengeni, hogy akkor ő most oda is beül. Igen, tulajdonképp engedhettem volna, hogy beüljön, de tök berágtam, hogy kész, mi most nadrágot veszünk, maradt volna a másikban, onnan nem én szedtem ki, ő akart kijönni. Horrorfilmbe illő jelenet következet, P. velőtrázóan sikított (kifejlesztett egy speciálisan csengő sikítást, a sírása is hangos, de ha átkapcsol erre a rikácsoló sikításra, hát az az igazán gyilkos), a feje már paprikavörös volt, kis sötét foltokkal, a szemét percekig nem láttam, de megkeményedtem, szorítottam keményen, hogy most, nem, mész, le. Addig addig ficergett, cézett az üvöltés közben, hogy eltűnt a fogása, kénytelen voltam letenni és ekkor a klasszikus hiszti jelenet következett, feküdt hason és kézzel-lábbal ütötte a padlót. Nem tudtam sírjak vagy nevessek. Jó 5 percig ment a móka (bár egy örökkévalóságnak tűnt), majd felkaptam és megnéztük, van-e neki való gatya. (Persze nem volt szimpatikus.) Mivel megbeszéltem, hogy 11 körül találkozom egy nőcivel, akitől veszek egy búgócsiga-szerűséget, de nem volt készpénzem, vettem két pár vékony kesztyűt P.-nek és cashback-et kértem a pénztárnál, de kiderült, hogy a nálam lévő kártya erre nem alkalmas. Remek. Kivonultuk hát a beülős autóhoz, P. bevetette magát, a nő meg hívott, hogy itt van. Szuper, csak épp pénzem nincs. Megjött a nő, én elszaladtam a 300 méterre lévő automatához felvenni egy 20-ast, de nem, a gép csak 50-nel osztható pénzt volt hajlandó adni, felvettem hát 50-et, majd sprint vissza a nőhöz és P.-hez. (Utóbbi észre sem vette, hogy elszaladtam, sebaj.) Igen ám, de a nő 50-esből nem volt képes visszaadni. Bazmeg. Cipőboltba be, fel kéne ezt váltani, izé... Neeem, nem váltunk pénzt, nőhöz vissza, nem váltanak. Kávézóba be, vettem egy üdítőt, úgyhogy pénz dolog megoldva, nő kifizetve, most már csak P. van hátra, akit kirobbantani sem lehet az automata kocsiból. Vártam 5 percet, vártam 10-et, semmi. Mondom mindennek van határa, ki a felnőtt, ő vagy én, lassan dél, ő fél 2 körül már alszik, de előtte még ebédel, az út haza 50 perc, szóval MOST indulunk. Kirángattam hát a Kis Disznót az autóból (oltári visítás ON), majd beleszorítottam a babakocsiba és majdnem végig szó nélkül toltam hazáig, míg ő természetesen, mint a fába szorult féreg sírt. Eleinte még  beszéltem hozzá, hátha megnyugszik, de nem, ha ő sírni akar, akkor ő sírni akar, levegővétel nélkül ordított szinte hazáig.

És ha még egyszer valaki megkérdezi, mikor jön a kistesó, azt felképelem. Nem, nem jön.

Pontosan 16:04 volt a homokba írva.. Comments

Kunsztok

Az elmúlt egy hét újdonságai P.-vel:

• kibukkant két új szemfoga
• tud cuppanós puszit adni (beszívja az arcát, hogy majd' behorpad a feje és cuppant)
• tud hátrafelé menni

Pontosan 23:16 volt a homokba írva.. Comments

Hétfő

És akkor vissza a kerékvágásba, hétfő.

Mivel reggel igencsak csúf napra virradtunk (8kor lámpát kellett gyújtani, olyan sötét volt), a délelőttöt a Panda Cafe-ban töltöttük. (Már-már le sem írom, olyan természetes, hogy autóval mentem...)

Pontosan 16:18 volt a homokba írva.. Comments

Csütörtök óta

Hogy ott hagytam abba, hogy jártunk benn a Cégnél végre és P. alig akart enni, de végül is jó muri volt, megyünk még.

Aznap este jöttek tehát L-ék, pontosabban L. és az Új Nője, akivel egyszer találkoztunk eddig összesen, mikor márciusban otthon voltunk. Sajnos eleve fenntartással fogadtuk, mert már tavasszal láttuk, hogy K. nyomába sem ér, nem csak szépség, csinosság és finomság tekintetében, de sehogy sem. Nem kedves, nem aranyos, nem szerény, ahogy megbeszéltük, egy tipikus tanyasi parasztlány. (És itt most a tanyasi kissé pejoratív lett érzem, de arra akarok utalni, hogy olyan a természete, mint aki nem emberek, hanem tehenek meg tyúkok meg pulikutyák között szocializálódott, egyszóval bárdolatlan.) Én sem vagyok a nőiesség mintaképe, ezt mindenki tudja, de mondjuk nem böfögök hangosan és igyekszem nem úgy beszélni, mintha a kapanyél lógna ki a számból (lásd oszt és társai). Elhiszem, hogy jó dolog a természetesség, de azért vannak határok... Szerintem. L. szerint nincsenek, különben ne lenne egy ilyen csajjal. Főleg nem K. után. Na mindegy, fika off, nem nekem, nekünk kell együtt élnünk vele, lebeszélni meg senkit sem tisztünk senkiről és minek is, csak gondoltam leírom a tényeket.

Szerda este megjöttek hát L-ék és egy gyors vacsoráztatás és eligazítás után, hová, merre menjenek másnap, 11 után feküdtünk.

Csütörtökön bentről szépnek tűnt az idő, ezért úgy gondoltam, elkísérem őket egy szakaszon a városnézésben, majd a St Stephen's Green-ben játszózunk P.-vel. Mikor lementünk, koppantunk egy nagyot, akkora szél fújt ugyanis, hogy P. kekszét a babakocsi csomagtartójából több száz méterre fújta ki, utána futni nem is volt érdemes... Elmentem hát velük a Grand Canal-ig, majd onnan vissza darthoz és bedartoztunk a központba, ahol kicseréltem a kicsi inget és nadrágot, amit még múltkor vettem (a nadrágot 18-24 hósra cseréltem, az inget 2-3 évesre...), illetve vettem egy télikabátot is az Úrnak, mert baromira megtetszett és kellett is*. A ruhavásárlás után plázáztunk még kicsit, P. minden beülős izére felkönyörögte magát (pénzt nem dobunk be soha, mert egyszer bedobtunk és összefosta magát, alig lehetett megvigasztalni), majd vettem még neki egy felhúzhatós mászó kukacot, sajnálom, nem hagyhattam ott, nagyon durván mászik. Este még kiautóztunk a tengerhez Poolbeg-nél, majd hazafelé Sandymountot is útba ejtve Tescoztunk egyet, mert kiderült, hogy L.-ék zabagépek, egy étkezésre megesznek két csomag felvágottat (nálunk 3 nap egy csomag kb.) és megisznak egy-másfél liter tejet (nálunk 2 nap alatt fogy ennyi kb).

Pénteken bebuszoztam a St. Stephen's Green-ig (pontosabban a Suffolk street-ig, onnan még jó 15 perc a park), ott játszóztunk P.-vel jó egy órát, majd a Halloween-es cuccokat átnézegettük és hazajöttünk. L.-ék a Cégnél nézelődtek és ebédeltek, majd 1 körül hazaértek és mivel AV kivett fél napot, L.-lel elmentek gokartozni. Délután sütöttünk palacsintát, majd miután P. felkelt, elmentünk Blackrockba, játszóztunk, sétáltunk és szokás szerint vásároltunk, mert kongott a hűtő. (Mondtam, hogy nagy zabások.)

Szombaton Dollymounton indítottunk, P. gumicsizmában és télikabátban tombolt a vízben. Dollymountról Howth-ra mentünk, ott felvittük L.-éket a hegyre, hogy ott mászkálgassanak, mi meg játszóztunk a kikötőben. (Itt meglehetősen ki voltam akadva, miután rám jött, hogy elegem van már megint, miután P. napok, hetek óta felébred 3kor és 5ig nem tud visszaaludni, hiába altatgatjuk bármilyen módszerrel és HULLA vagyok, utálom ezt az egészet, miután fél 10kor fekszik, 1 körül felsír, 20 perc alatt visszaalszik, majd 3kor újra kel és akkor viszont nem alszik vissza egészen 5ig, majd utána van képe fél 8kor ébreszteni minden kicseszett napon, úgy, hogy nappal egyszer 1 órát alszik...) Délután, hogy fáradjon, még kivittük P.-t a Herbert Parkba is, ezalatt L-ék itthon aludtak, mert kifáradtak a nagy sétálásban.

Vasárnap L.-ék úgy döntöttek Bray-be mennek, hiába lógott az eső lába, mi pedig elmentünk a Botanikus kertbe. A kertet most telipakolták mindenféle izgalmas szoborral, amit P.-vel szépen végignéztünk egytől-egyig, majd miután pár gyereket megríkattunk (ezúttal P. közlekedett trike-kal, a többiek meg irigykedhettek), hazaautóztunk. Délután a rathfarnham-i kastélyba mentünk, L.-ék nem jöttek be, így csak én művelődtem, ők meg AV-vel meg P.-vel játszóztak. A körbevezetés meglepően élvezetes volt, imádtam, főleg azért, mert az évad legeslegutolsó turnusán vettem részt, legközelebb már csak májusban lesz látogatható a kastély. Mire kiértem, AV-ék már a teázóban ültek, ő és P. scone-oztak, L.-ék meg ott punnyadtak mellettük. Este még sütöttem egy búcsú zabpelyhes sütit, majd este elbúcsúztunk L.-éktől, zárójelben mondom, hogy hurrá*.

* Hogy mi fájt az ittlétükben? Mondjuk hogy kiszolgáltatták magukat. Az egy dolog, hogy ha az ember kap egy ebédmeghívást, akkor nem segédkezik be, csak odamegy valahová, megeszik, majd lelép, de szerintem ha az ember 4 napot tölt a barátainál, akkor az a minimum, hogy az üres poharakat ne a nappaliban hagyja kószálni meg a csokipapírokat ne szórja szanaszét, hanem kidobja a kukába. Aztán. Szerintem nem fáj megkérdezni ebédfőzéskor, sütéskor, hogy "segíthetek valamit"? A tegnapi sütit konkrétan úgy csináltam, hogy P. a karomban ült, én a számmal nyitottam ki a dolgokat, egy artista ügyességével mértem ki 8 evőkanál tejet a süti tésztájához, miközben L. nője a kanapén fetrengett és látványosan unatkozott. Rendben, én is szólhattam volna, hogy héj, te, gyere már, merjél ki nekem fél deci vizet meg társai, mert P. nem hagy élni, de én ilyen p*cs vagyok, elvárom, hogy a körülöttem lévőkben legyen már annyi figyelmesség, mint egy légyben. (Azt pedig már csak zárójelben írom le, hogy engem kicsit az is idegesített, hogy sehová sem mentek be, se egy múzeumba, se egy kastélyba, se egy templomba, se egy kiállításra. A tegnapi ingyenes kastélyhoz sem volt kedvük... Van ilyen?! Úgy tűnik, van. De ez persze ízlés kérdése, ezért is a zárójel... Csak fura.)

*

Pontosan 16:14 volt a homokba írva.. Comments

Na már

Ezt a hülye lámpa listát nézegetve felröhögtem. Itt egy olyan lámpa nincs, ami ne villogna / váltana pirosra, mire átérek, pedig istenuccse szedem a lábaim. Az átlag várakozási idő olyan 2-3 perc és sokszor nem tudni, miért nem zöld a gyalogosoknak a lámpa (pl mikor párhuzamosan mennénk át az úton a luas mellett és a nekünk merőlegesen közlekedő autóknak piros a lámpájuk, hiszen az útjukat metszi a villamos).

Szóval eh.

Ezzel kapcsolatban: két babás fórumra is írogatok és azt veszem észre, akinek lehetetlenül angyali természetű a gyereke, az is képes problémát csiszolni köré. Van pl egy csaj, 16 hónapos a gyereke, 8-9/10ig alszik éjjel, ébredés nélkül kb 4 hónapos kora óta, napközben 2-3 órát ráhúz, eszik normálisan, nem válogatós, 14 hónaposan elkezdett járni, nem sírós, nem hisztis, semmi, erre hetek óta azon siránkozik, hogy a rokonai szerint kevés a pápá, mama, papa, blabla szócska, amiket már mond, mert tuti többet és értelmesebben kéne már beszélnie. Az ilyentől megőrülök és csak a jóindulat tart vissza, hogy ne kívánjam azt, hogy keljen fel heteken, hónapokon át hajnalban 2 órákra minden éjjel és máris megoldódik a gondja, mert magasról sz*rja le, mit (nem) beszél már a gyerek. (És tudom, én is kussoljak, mert nem figyelnék így az alváshiányra, ha neadjisten súlyos beteg lenne a gyerekem, de bazzeg, ha körülöttem sokan azon rinyálnának, hogy milyen nehéz az életük a mit tudom én születése óta sérült gyerekeikkel, akkor én tuti nem borzolnám a kedélyeket azzal, hogy benyögöm, hogy óóóó, az én fiam meg mostanság nem szereti az almát, mi lesz így.)

Pontosan 17:43 volt a homokba írva.. Comments

Premier

Az éjszaka meghozta újra a tomboló szelet, most kb 100 km / órával tép, kimenni ezért nem tudunk nagyon. Itt van az ősz, itt van újra.

Délelőtt voltunk a Cégnél, P. először mutatkozott meg teljes valójában AV munkatársainak, vicces volt. Legjobban a nagy babzsákpamlagokat imádta, azokra állásból dől rá, hol háttal, hogy előre. Ebédeltünk is, először mindent kiköpött az úr, aztán nagy kegyesen megevett egy banánt meg vagy négy szelet sajtot*. Jó, hogy mára időzítettük ezt a kis túrát, mert ki úgysem tudtunk volna menni játszózni.

Szóval happy day. Eddig.

* elfelejtettem írni, hétfőn jött az eredmény, hogy P. laktóztoleráns, azaz a tejcukorra nem érzékeny

Pontosan 15:45 volt a homokba írva.. Comments