A jószándékkal kikövezett út

No itt

A szépséges idő még hétfőn is kitartott, de már lebeszéltem a blanchardstown-i kislány anyukájával, hogy meglátogatnak minket és mivel egy játszón én nem tudok normális módon kommunikálni (miután 5 mp-enként kell elkapnom a valahonnan épp leesni készülő P.-t, így sast játszom és nem mondjuk bölcs baglyot), inkább itthon fogadtuk őket. A kislány megint jó aktív volt, de P. ezúttal ettől nem akadt úgy ki, mint múltkor, most szimplán ignorálta, hogy egyáltalán van valaki nálunk... Ő ugyanúgy mutogatott, nyökögött, büszkélkedett, rágcsázott, szaladgált, sikoltozott, mintha csak kettesben lettünk volna, majd mikor egyszer a kislány ki akarta venni a kezéből az egyik építőkockát, úgy szorította, mint egy erőművészhez illik és nem adta az istennek sem. Az igazat megvallva ezzel igencsak imponált nekem, mert nem tetszett, mikor múltkor, mint egy nyúl leugrott a kismotorjáról, csak mert azzal akart játszani a kislány. Ez mégiscsak férfiasabb hozzáállás. Dél körül sajna mindkét gyerek kikészült, így magunkra maradtunk. Ebéd után P. bealudt egy órára, én ezalatt főztem meg ettem és kezdődött a délutáni műszak. Mivel fél 3-kor már fenn kukorékolt P. és még a nap is százágra sütött, kisétáltunk a Ringsend Parkba játszózni kicsit. Most hálistennek már minden száraz volt, ráadásul tök üres volt a játszó, úgyhogy boldogan tombiztunk kicsit, P. hintázott, én löktem, ő próbált csúszdázni, én árgus szemekkel figyeltem, nehogy a tűzoltó oszlopon próbáljon meg lecsúszni és társai. Este hivatalosan is megkezdtem a karácsonyi előkészületeket, mert rendeltem AV-nek egy kis ajándékot, már most izgulok, jó lesz-e.

Ma - hálistennek - már szarabb idő volt, nem tudom, miért, most jól esik az eső lógó lába, nincs most kedvem a vidám őszi napsugarakhoz, ha kezdődnie kell, kezdődjön már a november, ne hitegessen itt, hogy szeptember van. Délelőtt kikerestem, hogy itt a legközelebbi könyvtárban fél 11-től mesélős fél óra lesz gyerekeknek, 10-kor felkerekedtünk hát és odasétáltunk a tett színhelyére, az ilac-os bulihoz most valahogy nem volt erőm 40 percet utazgatni. És milyen jól tettem! Bár P.-t belépése pillanatában elkapta egy kislány (Mary) és tök kedves volt vele, simogatta, ölelgette, tapogatta a kezét (amit P. szorosan összeszorított, nehogy kézen tudja fogni a kislány), Őfelsége, a Hódolatot Megtűrő nagyjából 10 perc után már ott toporgott az ajtóban, hogy no jó, ma is megbabonáztam valakit, ágyő. Mondanom sem kell, hogy ekkor még meg sem jött a mesemesélő néni... Onnantól, hogy rájött, hol az ajtó, egy igen érdekes játékba kezdtünk: ő mint az őrült rohant a kijárathoz, én pedig a kislánnyal összefogva próbáltam visszacipelni, visszaédesgetni, visszacsábítani a kis asztalkákhoz. Mikor végre visszajött, lapozott kettőt egy-két könyvben, majd újra célba vette az ajtót és kezdődött minden elölről. Igazság szerint gőzöm sincs, mi zavarta a könyvtárban, a kislány nem, mert nem félt tőle, nem volt a terhére, ez látszott rajta, inkább mulattatta a kislány közeledése (láttam már, hogy viselkedik, ha fosik egy másik gyerektől); a könyveket imádja; kinn viszont csöpörészett az eső, amit utál... Mindenesetre vártunk még 10-15 percet, a mesélés, énekelgetés elkezdődött és míg a többi pulya nyugisan ült az apja ölében (4 apuka volt rajtunk kívül négy kislánnyal, nemileg kilógtunk a sorból), P. egyfolytában menekülőset játszott, hol visítva, hol kussban. Hogy ne zavarjuk a bulit, hamarosan leléptünk, de tök rossz kedvem lett, mert nem hiszem el, hogy egy 1,5 éves gyerekkel nem tudunk közösségbe menni, mikor más már fél évesen mindenfelé cipeli a gyerekét. Oké, biztos el kéne fogadnom, hogy ő ilyen, de unom az egyedül itthonlétet, unom, hogy a tíz perces hazautat persze megint végigsírta (kijönni nem akart a kocsiból, mert mikor kikötöztem és próbáltam kiszedni, hogy akkor sétáljunk, nem tolom a babakocsiban, kézzel-lábbal kapaszkodott, hogy esze ágában sincs kijönni) és unom, hogy ilyen kis szeszélyes és kiszámíthatatlan, hogy mikor hazaértünk, az óriási rosszkedvet egyből elfújták és itthon már boldogan nyekegett, hogy nézzem meg, milyen szépen egymás mellé tette a labdáit*...

Az előbb amúgy sütöttem gyorsan egy csokis-banános valamit, egész jó lett, még pár ilyen lehangoló délelőtt és el fogok hízni.

* ez a legújabb remeke, van 3 laszti, 2 nagyobb, egy kicsi és beállítja őket szorosan egymás mellé, középen a kicsi, a két szélén a két nagy. Mondjuk tényleg tök jó kis konstelláció, de mikor már százhuszadszor mutatja nagy lelkendezve... Hm.

Pontosan 15:05 volt a homokba írva.. Comments

Egyébként

Tudom ám asszem, miért volt / van ez a 4 órán át nem alszom állapot.

P. iszonyatosan okos mostanság. De komolyan, már-már félelmetesen. Néha már teljesen úgy csillan a szeme, mint egy felnőtté: gúnyosan, kérdően, kételkedve, reménykedve... Bámulatos.

Gyakorlatilag egy-két említés után megjegyzi a szavakat. Ezt tegnap úgy próbáltam ki, hogy a testrészeit ugye már kb egytől-egyig képes megmutogatni (fej - haj - szem - orr - száj - nyelv - fog - kéz - láb - has - köldök - kuki - ujj), de eszembe jutott, hogy mivel eddig alig-alig láttuk, a nyakát még sosem mutattam meg neki, ezért fürdés közben nyiszatoltam neki kicsit, hogy nyak-nyak-nyak. Ennyiben maradtunk, ma napközben elő sem került a dolog - erre este anyu végigkérdezte, mije hol van, és P. a hol a nyakad? kérdésre is helyesen reagált... De egyébként is.

• Az összes állatot / tárgyat felismeri már a könyveiben és ha van a lakásban 3 dimenziós változat, akkor büszkén mutatja, hogy hohóóó, hát ez ugyanaz. (Pl hóember a leporellón - hóember a tükrön (igen, tavaly óta kinn van, és?))
• Különböző konstellációkat épít azonos dolgokból - és rákényszerít, hogy megdicsérjük érte (ma pl a 3 lasztiját tette egymás mellé és húzott oda, hogy nézzem meg)
• Minden utasítást tökéletesen megért, még a bonyolultakat is (tegnap pl megkereste a gyurmáját majd mikor szóltam, a kosárkájából előhozta a papírt is, amin gyurmázni szoktunk)

De ezer ilyen dolog van még...

Mozgásban most nagyon nem fejlődött (már nincs hová, ha-ha, hiszen szalad, lábujjhegyen jár, guggolva jár, szumóként jár, átlép egy képzeletbeli tárgyat stb), de agyilag nagyon durván belendült. Szóval végülis örülünk, Vincent.

Pontosan 23:03 volt a homokba írva.. Comments

A hétvége...

... egyébként a programokat illetően remekül telt.

Tegnap fél 8-kor keltünk és mivel gyönyörűen sütött a nap, elmentünk az állatkertbe. 9.30-kor már ott zörgettük a kaput, hogy engedjenek be, ennek megfelelően fél 12-kor már hazafelé is tartottunk. Tök jó volt hármasban mászkálni az épp reggeliző állatok és az álmos gondozók között, jól esett, hogy nem kell utat törni embertömegben, hogy lássunk valamit... P.-nek legjobban a kacsák tetszettek, de a zsiráfokat meg az emukat is megnézte, igaz, nagyjából végig cipeltette magát, ki tudja, miért. Nekem egyébként valahogy úgy rémlett, hogy nagyobb ez az állatkert, úgy emlékeztem, legalább akkora, mint a pesti, de ehhez képest sitty-sutty körbe tudtuk járni és szinte minden érdekes állatot láttunk. A nagymacskákat rejtő üvegfalak ugyan totálisan átláthatatlanok voltak a pára miatt (nem tudtam, hogy a tigrisek meg a leopárdok sokat lihegnek), így nálunk szinte semmi időt nem töltöttünk, de a szavannai állatokat (zsiráf, zebra, orrszarvú, strucc, emu) azért sokat néztük, főleg azért, mert P. zsiráfokat nézve tízóraizott. Fél 12-ig bírtuk hát az állatokat és a jégvermet (bazi hideg van, 4-5 fok volt pl még 11-kor is), akkor hazajöttünk. Itthon ebéd, egy Sherlock, míg P. aludt, majd délután még elmentünk pénzt költeni a glasnevin-i Lidl-be, ami csak azért volt izgi, mert kaptam egy kuglófsütő formát meg vettünk isteni finom kis bagetteket és este hotdogoztunk.

A dőlt betűs "programokat" az első mondatban amúgy nem a véletlen műve, mert bizony ezt a szép napot az elmúlt 18 hónapunk legrosszabb éjszakája követte. P. fél 10-kor annak rendje és módja szerint elaludt, majd 1-kor felnyöszörögte magát. 20 perc hátsimi után visszaaludt, de 10 perc múlva újra ébredt, ezúttal éktelen hangerővel. Beszaladtunk, gyorsan kivettem, akkor 5 percig hüppögött még, de azután elhallgatott és a karomban kuksolva nézegetett. Mikor azt hittem, elszunyált, letettem, elkezdtem kiosonni - erre újra felsírt. Vagy 30-40 percen át fogtam ezután a kezét, simogattam a hátát, ő hol nyugisan feküdt, hol kapálózott, egy biztos, amint 20 centinél távolabbra kerültem, sírni kezdett. Fél 3-kor feladtam, kimentem pisilni, jött AV, aki vagy fél órán át hordozta, de semmi, nem aludt el az Úr. Az elkövetkező 2,5 órában megpróbáltunk mindent: simogattuk, hordoztunk, adtunk neki Calpolt, magunk közé vettük - semmi. Ugyanaz a ficánkolás, rugdosás, mint 1-kor. Ekkor már felváltva akadtunk ki, hol én, hol AV káromkodott, mint a kocsis, de nem, ez sem hatott. 1-től 5-ig semmit sem aludtunk hát, P. ki tudja miért, mi meg azért, mert ő nem, meg különben is, engem ráadásként szétcseszett az ideg. 5-5.50-ig végül az apja hasán bealudt a kis Damien, aki ekkor áttette a kiságyba és 6-tól boldogan aludtunk 9.15-ig, mikor is újra ébresztett a Sosem Alvó.

Bár hulla fosok voltunk (P. nem, ő pörgött, meg sem érezte, hogy 4 órát virrasztott éjjel), a hülye idő megint szép volt, így kénytelenek voltunk elmenni Bray-be. Sétáltunk a parton, hallgattuk a tengert, relaxáltunk a napon - mondtam, hogy a programokat illetően jól sikerült a hétvége. P. fél 3-kor aludt el, aludt 1 óra 10 percet, majd mikor felkelt, elmentünk a St. Stephen's Green-be tápszerért illetve ha már ott jártunk, vettünk neki valami kis Mikulás ajándékot, ilyet. Délután sütöttem - a már becsatolt recept alapján - almás sütit, no a programok mellett még az is jól sikerült. P. az előbb aludt el, én meg az igazat megvallva kissé fosok, mit hoz az éjszaka...

Pontosan 22:46 volt a homokba írva.. Comments

Sütis néne - update

A kókuszkocka után a barackos-csokis sütit is kipróbáltuk az egyik sütis blogról és ez is tök jó lett, úgyhogy ki is teszem a linkek közé az oldalt, mert biztos vagyok benne, hogy sok mással is jó barátságba kerülünk majd... Igen, közeleg a karácsony...

Update: És ma bánatűzőnek sütöttem egy tök jó kis almás sütit, de mivel ez nem érdemel külön posztot, idebiggyesztem a receptjét, amit mellesleg a nyaralásunk alatt fotóztam ki a házban talált szakácskönyvből...

Pontosan 16:27 volt a homokba írva.. Comments

3 nap London - Day 3

Szombat:

Mivel ezen a napon kettesben mászkáltunk, nem volt olyan sűrű a program, mert nem akartam, hogy a barátnőm teljesen hülyének nézzen, mit össze tudok sietni. Fél 9 körül keltünk, elmentünk a Mekibe reggeliért, vettem egy latte-t meg csokis muffint és végre először egy jót reggeliztem Londonban. 10 körül bevonatoztunk a városba, egészen a Charing Crossig. Az első megállónk a Trafalgar Square volt, mert csütörtök este csak az alkonyati fényben volt szerencsém meglesni Nelsonnak az ő oszlopát meg a szökőkutakat. Besétáltunk a National Gallery-be is, de csak bekukkantottunk, majd tovább sétáltunk a Piccadilly Circushoz. Ott valóban nincs semmi nagyon izgi, lefotóztam az Eros szobrot és mentünk is tovább. Legyalogoltunk a Green Park széléhez, rácsodálkoztunk a csábítóan hívogató összecsukható székekre, de léptünk tovább a metróhoz. Egészen a Baker Street-ig mentünk, mert célként a Sherlock Holmes múzeumot tűztük ki. Bár a múzeumnál kisebb sor fogadott, elég hamar lefogyott a nép, annál is inkább, mert a várakozás alatt lehetett fotózkodni egy korabeli rendőrnek beöltözött muksóval. Kaptunk kockás sapkát, keménykalapot meg pipát is, móka volt, na. A múzeum maga nem nagy egyébként, 20-25 perc alatt körbejártuk, még úgy is, hogy minden helyiségben készítettünk egy tonna fotót, mert hát azt kellett ugye. Mindent meg lehetett fogdosni, minden karosszékbe bele lehetett ülni, minden kelléket (pipa, sapka, nagyító, bármi) fel lehetett használni a fotók készítéséhez, élveztük rendesen.  A múzeum után besétáltunk a Regent's Parkba, ami nem tűnt túl nagy számnak (persze lehet, hogy az), úgyhogy átmentünk egy hídon, lefotóztunk pár mókust majd mentünk is vissza a Baker streetre. Ott metróra szálltunk a Marble Arch-ig, besétáltunk a Hyde Parkba a Speaker's Cornerig, majd újra metróra szálltunk és elmentünk a megállóig. Itt besétáltunk egy Pizza Express-be, ami a nevétől eltérően nem gyorsétterem, hanem egy normális beülős pizzázó és megebédeltünk. Jó 1,5 órát vesztettünk töltöttünk így el, majd átgyalogoltunk a British Museumhoz, ahová csak benézni tudtunk sajnos, mert a következő célunk, a Pollock Toy Museum már zárt hamarosan. Ez a játékmúzeum egy baromi vicces kis hely volt, bár maguk a kiállított cuccok elég félelmetesek voltak (legalábbis számomra), de szépen összeállított kis kiállítás volt és az alatta lévő játékbolt... Húúú, hát ott egy vagyont el tudtam volna költeni. Olyan játékok voltak, amiket még sosem láttam máshol, pedig mostanság elég aktív játékbolt járó vagyok. A múzeum után újra metróra szálltunk és egészen Charing Crossig utaztunk, igaz, előtte még 5 fontot kellett töltenem az Oyster card-ra, mert már nem engedett át a kapu... A Charing Crossnál aztán visszaváltottam a kártyát és visszakaptam az 5 fontból maradó összeget is, végül egész jól jártam a közlekedéssel azt hiszem. Mielőtt hazamentünk volna, még lesétáltunk a Trafalgar Square-re megint, bementünk a National Gallerybe, megnéztük a Napraforgókat meg pár Monet képet, majd miután zárt a múzeum, hazaoldalogtunk. Otthon sütöttem palit, majd jó sokáig tv-ztünk, megnéztünk valami furcsa romantikus filmet és másnap fél 10ig aludtunk.

Vasárnap már nem mentünk sehova, reggeliztünk, dumáltunk, tv-t néztünk és a 14.50-essel már repültem is haza.

Na, ügyesen eldaráltam ezt a 3-3,5 napot, azt hiszem, sok mindent láttam és bár kimaradt ez-az, így legalább lesz értelme visszatérni - egyszer.

Pontosan 19:14 volt a homokba írva.. Comments

PC

Miután tegnap nem bírtuk tovább és már 8kor elvittük P.-t fürdetni, így fél 9kor már aludt, ma reggel 3/4 6kor ébredt. Hálistennek AV ment ki hozzá, így 10 perc alatt először visszaaludt 6.15ig, majd újabb 10 perc után még negyed 8ig, ami tökéletes volt az elmúlt napokhoz képest. Mivel ma is esett, megint elmentünk a Panda Cafe-ba, mert holnap zárva és gondoltam, ha holnap is esik, akkor elég a holnapot itthon tölteni nagy magányunkban. Hát... Azt hiszem egy ideig most nem megyünk. Ami szar, mert ez az egyetlen zárt hely a közelben... De egyszerűen felhúztam magam.

Először is, megint ott volt a Zöld Taknyos gyerek, bazzeg két vastag kígyóként lógott ki az orrából a takony, látszott rajta, hogy ezt bizony jó ideje nem törölték le... Próbáltam távol tartani magunkat tőle, de - bár nem végeztem orvosit -, asszem tök mindegy, ha egyszer a gyerek mindent összenyalt meg összefogdosott... Mikor másodszor a közelébe kerültünk, belehányt a labdák közé a medencébe... És vannak, vannak ilyen emberek csezd ki, akik a hulla beteg gyerekeiket képesek közösségbe vinni. Az agyam elszáll. De most álljak oda a békésen kávézgató anyukája elé okoskodni? Hogy b*zdmeg húzzál innen a k*rva any*dba haza a beteg gyerekeddel együtt? Mert szépen tuti nem tudnék beszélni hozzá.

Aztán. Megint rengetegen voltak. De millióan. És ebből következik, hogy sok volt az állat gyerek is. Persze, játszóház, mit várok, legyenek őrültek a gyerekek, P. sem ül a sarokban egy könyvvel, de én figyelek rá. Minden másodpercben látom, tudom, hol van, mit csinál, kit veszélyeztet esetleg. Pedig nem veszélyes még. 1,5 éves sincs, maximum annyi "rosszat" tesz, hogy megpróbál valakinek a kezéből kivenni egy kisautót... (Ekkor én persze visszaadom a kocsit és keresek P.-nek egy másikat.) De azért lássuk már be, egy őrült módjára rohanó 4-5 éves gyerek bizony már veszélyes tud lenni a kicsikre, a földön kúszó-mászó kis babákra vagy akár a sétáló totyogókra... Ma pl kétszer egymás után lökte fel egy ilyen szabadon rohangászó P.-t. Ő persze nem sírt, mert egy hős, de a második után már rászóltam a gyerekre, hogy nézzen már a lába elé, mert ha még egyszer elüti a gyerekemet kitekerem a nyakát. (Utóbbi fenyegetést csak magamban morogtam persze.) De miért, miért nekem kell árgus szemekkel vigyáznom, miközben a többiek reggeliznek, tízóraiznak, kávézgatnak, teázgatnak, trécselnek?

Aztán. Főpoén. P. szereti tologatni a játék babakocsikat és hogy hogy nem, most van egy a játszóban. Mikor még senki sem volt, tologatta nagy vígan, aztán meglátott mást és azzal elvolt. Jó órával később, mikor már tömve volt a hely, megint kiszúrta, hogy ott áll a babakocsi a sarokban, senki sem játszik vele, odastartolt hát hogy kicsit taszigálja, erre mikor tolná arrébb egy thai bébiszitter egyszer csak kikapja a kezéből, hogy az ő "lánya" fog majd vele játszani. Kissé megrökönyödve világosítottam fel, hogy bocs, de az a kislány ha jól látom épp eszik, szóval amíg ő tízóraizik, P. igazán játszhatna kicsit a babakocsival, majd visszahozzuk és kész, de nem, a nő kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem, nem, nem vihetjük el. Ekkor ugyan közöltem, hogy baszki, ez a babakocsi a játszóházé, nem a kislányé, de miután görcsösen fogta, inkább vágtam egy undorodó képet, mert elképzeltem a babakocsit ott, ahová kívántam és eljöttünk. Hát milyen világ már ez?

Mondom én, hogy lakatlan sziget...

Pontosan 15:04 volt a homokba írva.. Comments

Akurvaéletbe

A mai napunk nem dicsőséges napként fog bevonulni a történelembe, az már biztos. P. ugye 6kor kelt, végighullulta és hisztizte a játszóházat, ahol rengetegen voltak (köztük ugye az említett Taknyosok is), majd miután 1kor elaludt végre, 2kor elkezdett szólni valami rohadék riasztó itt benn, a lakásban. Természetesen felkelt, sírt, mint az albán szamár, ringattam 20 percet, majd mikor végre letettem, mert visszaaludt, elmentem wc-re és épp téptem a papírt, mikor full hangerőn megszólalt a telefonom a nappaliban. WC papírral a kezemben, letolt gatyával rohantam kinyomni, de már késő volt, P. újra éktelen üvöltésbe kezdett, mire felkaptam a gatyóm és 5 percig próbáltam ringatni, de hiába, kifeszített, letettem hát, majd visszahívtam AV-t, de erre P. leesett a ride-on-ról és szokás szerint újra fülsiketítően visítani kezdett. Ezután újabb 20-25 percig hordoztam. A tükörben csekkoltam: időnként lecsukta ugyan a szemét, de többnyire nyitott szemmel pihegett a vállamon, majd 20 perc után újra kifeszített, hogy menne és onnantól kezdve egészen mostanáig döglődött, esett-kelt, nyalta a padlót, fetrengett, hisztizett, szenvedett.

A szuper kis napunkat kicsit feljavítandó, én marha, idióta, úgy gondoltam, sütök már valamit, de miután időm és két kezem sokáig nincsen, úgy döntöttem, kipróbálok egy új receptet, amit fb-n linkelt egy barátnőm. Sokáig filóztam, leírjam-e ezt a sztorit, mert alapból baromira égő, de végül asszem mélyebbre már nem süllyedhetek, úgyhogy hajrá: az a köcsög recept egy manapság olyannyira divatos álhíreket megjelentető blogról volt, ergo hiába igyekeztem én, az eredményt dobhattam ki a kukába, mert voltam olyan hülye, hogy előtte nem csekkoltam, honnan is olvasom a receptet... Azóta leszedték a kommentelési lehetőséget az oldalról, de emlékszem, tegnap még voltak kommentek, szóval nem csak én szoptam be... Tudom, ezen röhögni kéne, más nap után talán még tudnék is röhögni magamon, de jelenleg csak azt kívánom, hogy az oldal "írói" ébredjenek fel legalább egy hónapon át minden éjszaka arra, hogy maguk alá fostak. Cifrát.

update: Azóta megtaláltam máshol is ezt a receptet, szóval mégsem ál-recept volt, de ettől függetlenül fenntartom azt a kívánságom, hogy aki ilyen fos oldal szerkesztésére egyetlen percet is szán, azt utolérje a fenti átkom.

Pontosan 22:25 volt a homokba írva.. Comments

3 nap London - Day 2

Péntek:

Reggel negyed 9 körül keltünk, a vendéglátóm elment dolgozni, én meg még tv-ztem egy kicsit, hogy off-peak vonattal jussak be Londonba. Fél 10 körül lesétáltam az állomásra és ezúttal London Bridge megállóig vettem vonatjegyet. A vonat 45 perc alatt besurrant, én útközben a napra rendelt penzumomat olvasgattam, azaz az útvonalat, merre is akarok menni ezúttal. Miután megkukkantottam a London Dungeon-t és megállapítottam, hogy nem csak hogy drága, de rengetegen is állnak sorba előtte, visszafordultam és megnéztem kívülről a Southwark Cathedral-t. Mivel a bejáratát nem találtam meg, besétáltam a Borough Market-ra, nagyokat szippogtam a sült kolbász-szagból, majd egy keskeny, macskaköves utcácskán át elgyalogoltam a Golden Hinde-ig, amit sehogy sem tudtam szépen lefotózni, viszont találtam egy kikukkantó helyet, ahonnan szép kilátás nyílt a folyóra és a hidakra. Miután készítettem pár fotót, elindultam a folyó mentén és egészen a Globe színházig mentem, ahová gondolkodás nélkül vettem jegyet, mert valami miatt oda mindenképp be akartam menni. A fél 12es csoportba fértem bele, úgyhogy nézegettem a kiállítást 20 percig, majd lenn, a nagy fánál találkoztunk és egy fiatal idegenvezető lányka körbevezetett a színházon. Ez természetesen már nem az az épület, ahol Shakespeare is játszott, ezt nemrég építették, de a korabeli leírásokat híven követték az tervezők, így el lehet képzelni, hogy valóban ilyen volt a színház az 1600-as években is. A túra során sok-sok izgalmasat megtudunk a korabeli előadásokról, színészekről és a korról magáról is. A fél órás vezetés után visszamentem a kiállításhoz és egy audioguide-dal végigjártam azokat a részeket, ahol még nem jártunk közösen. Kb 1 óra felé folytattam az utamat a folyó mentén, majd a túlpartra a Millennium Bridge-n sétáltam át. A Tate Modern-be sajnos nem mentem be, pedig eredetileg szerettem volna, de olyan nagynak tűnt, hogy éreztem, nem szabadulnék egyhamar. A folyó északi partján a St. Paul's Cathedral-hoz sétáltam, ami a tüntetők miatt nem volt látogatható. Bemenni ettől függetlenül be lehetett - ingyen, igaz a kriptába és a galériákra nem lehetett le- illetve felmenni, csak alul lehetett császkálni. A templom tömve volt turistákkal, a tiltás ellenére szinte mindenki fényképezett össze-vissza, az anarchia szaga lengett a levegőben, 10 perc után így úgy döntöttem, itt az idő elhagyni a terepet... Ezután kicsit tévelyegtem, mert csomó minden be volt zárva, csomó helyre nem lehetett bemenni és különben is, egy Mekit szerettem volna találni, mert éhen pusztultam. A szagot követve jó fél óra bolyongás után végre találtam egyet, ott lerogytam és ettem egy McChicken menüt. Az ebéd után újult erővel vágtam neki a túrának, a következő célpont a Monument volt. Ennek tetejébe 311 lépcsőn át vezetett az út, de mi az nekem... Föntről csináltam pár fotót a városról és ismét megállapítottam, hogy gyakorlatilag lehetetlen olyan képet készíteni, amibe nem lóg bele egy cseppnyi felújítás, itt egy daru, ott egy állványzat, miegymás. Lenn kaptam egy oklevelet, hogy fel- és lesétáltam 311 lépcsőfokon, majd innen elgyalogoltam a London Bridge-ig. Ott lesétáltam a partra és a rakparton elindultam a Tower Bridge felé, de hamarosan utamat állta a víz, úgyhogy hálistennek kerülhettem egy bazi nagyot, hogy elérhessem a Tower-t. Öröm a köbön. A Tower of London-t látva kissé megrökönyödtem, valahogy nem gondoltam volna, hogy ekkora... Hogy feldolgozzam a látványt, bementem az egyik szuveníres boltba és szereztem P.-nek vásárfiát (egy kis piros emeletes buszt, mi mást), majd minden energiámat összeszedve, sétáltam kicsit a Tower udvarán. Bemenni nem volt kedvem, mert ekkor már 3-4 óra volt, sietni meg nem akartam. Megkerültem hát az épületet és felsétáltam a Tower Bridge-re, aminek a közepéig gyalogoltam csak el, majd visszafordultam. A hídról készítettem pár fotót a folyóról, a Towerről, majd a Tower Hill megállónál felszálltam a metróra és egészen a Westminsterig utaztam. Ott lefotóztam a Boadicea szoborcsoportot, elsétáltam a Big Ben és a Houses of Parliament mellett egészen a Jewel Towerig, ott visszafordultam és a Westminster Abbey előtt elgyalogolva célba vettem a Trafalgar Square-t, de előtte beugrottam egy Tescoba innivalóért meg egy muffinért, gondolván, hogy majd a téren uzsonnázom. No persze. A Whitehallon sétálva rendőrökbe botlottam, mert találtak valahol valami gyanús csomagot és lezártak pár utat, úgyhogy nagy örömömre aznap másodszor voltam kénytelen kerülni egy rohadt nagyot. Utam valami úton-módon a Covent Gardenhez vezetett, ami olyan, mint a Temple Bar, csak van középen egy bazi nagy Apple store is, ahová bementem melegedni, de miután nem tudtam használni a cuccokat, wifiztem kicsit és leléptem. Lesétáltam a Charing Crossig, felszálltam a 6 órai vonatra és hazavonatoztam. Utólag sem tudom eldönteni, melyik volt a húzósabb napom, a csütörtöki vagy ez...

Pontosan 22:06 volt a homokba írva.. Comments

FB

Jelenleg két dolgot utálok a fb-n, az egyik, hogy teli van mindenféle hülye versennyel, hogy nyomjál ránk és akkor ha 20 ezren ránk kattintanak, akkor majd kisorsolunk egy gyufásdobozt, a másik meg, hogy mindenki már csak üzenőfalon kíván boldog szülinapot mindenkinek. Az előbbi ellen úgy tiltakozom, hogy soha, semmire nem nyomok semmilyen potenciális nyeremény fejében; az utóbbi ellen pedig úgy, hogy átírtam, mikor van a szülinapom. Szóval aki ismerősöm, legyen szíves ne kívánjon novemberben boldogságot az üzenőfalamon, mert nem akkor van a szülinapom. (A valós idejében, levélben / sms-ben / szóban lehet persze ünnepelni, sőt, kötelező.)

Pontosan 14:10 volt a homokba írva.. Comments

Napok

Mielőtt továbbmennék a londoni utam második napjának roppant érdekfeszítő leírásával, rögzítem, ami eszembe jut az elmúlt három napból.

• Hétfőn ezer év után újra voltunk moziban kettesben, a Midnight in Paris-t néztük meg, ami ismét baromi jó választás volt, mert vicces és könnyed kis film volt, nem olyan, amin az ember halálra röhögi magát, hanem olyan jó kis kellemes Woody Allen-es humorral átszőtt mozi.
• Tegnap délelőtt a ringsend-i játszón voltunk, ahol még mindig óriási pocsolyák jelzik, hogy egy héttel ezelőtt bazi sokat esett, ergo sok mindent nem tudtunk csinálni ott.
• Délután elmentünk viszont az IKEA-ba, ahol vettünk P. szobájába még egy szőnyeget, kapott karácsonyra egy cirkuszi sátrat (úgyis egy drama king, illeni fog hozzá) és kis talpas pohárkákat, nem mellesleg pedig hotdogoztunk is.
• Ma délelőtt jártunk a Panda Cafe-ban és borzasztó volt, ugyanis annyian voltak, hogy egy tűt nem lehetett leejteni, ráadásul két gyerek orrából is vastag zöld takony folyt, ami úgy tűnik, csak engem zavart.*
• Az óraátállítás óta P. este 9-kor fekszik és 6-kor (!) kel. Rohadék Franklin.

* Szóval negatívum volt, hogy annyian voltak, mint a fos meg hogy két idióta p*cs elhozta a náthás kölykét, illetve hogy a reggel 6-os kelése miatt P. már az odaúton ásítozott, ott pedig többször elkezdett hisztizni, ha valamit nem kapott meg (szó szerint elkezdte a fejét verni a földbe és fetrengeni, majd mikor próbáltam felvenni, karmolt (!)); viszont volt jó pár pozitívum is, többek között, hogy volt egy kislány, aki minden kis szarra elkezdett sírni (nem lökték meg meg semmi, csak mit tudom én, ránéztek) és ezt olyan jól esett látni, hogy van, aki még P.-nél is hirtelenebb kezd el sírni; meg hogy P. el akart venni egy jóval idősebb fiútól egy buszt és tök viccesen harcolt érte: a fiú csak feltartotta a kezében lévő járgányt, P. meg ott ugrált alatta, húzta lefelé a gyerek karját és küzdött, én meg tök büszke voltam rá, milyen bátor; illetve volt egy nagyon poénos jelenet: három fiú játszott a terepasztalnál, egyszer csak az egyik kitalálta, hogy tolják maguk előtt az asztalt, majd a másik két fiú (közülük egyik persze P.) is becsatlakozott és így hármasban, közös erővel haladtak előre, mint a három muskétás.

Pontosan 14:04 volt a homokba írva.. Comments

3 nap London - Day 1

Úgy esett hát, hogy október végén volt szerencsém 4 (no jó, 3) napot Londonban tölteni. Egyedül. Pontosabban a Fiúk nélkül. Egy gimis osztálytársnőmnél laktam 3 éjszakát, aki egy London központjától 50 percre lévő kisvárosban él és virul immáron 5 éve. Az út előtt sokat keresgéltem, olvasgattam, mit lehet ilyen rövid idő alatt befogadni Londonból, a Várost Egy Nap Alatt Körberohanó Fiú volt a példám, hogy érdemes belevágnom a Nagy Kalandba, még ha sok mindent kénytelen is leszek kihagyni. Íme hát hová (és milyen útvonalon) jutottam el 3 nap alatt Európa legnagyobb városában...

Ja, mielőtt elkezdeném, leszögezem, hogy:

• miután Írországban van elég sok szép ződ gyep, a parkokban nem töltöttem sok időt
• miután Írországban nagyjából ugyanolyan boltok vannak, ugyanolyan kínálattal, mint Londonban, egyetlen menőnek számító boltba sem mentem be
• mivel a képzőművészetek sem a gyengéim, sok "kötelező" galériát és múzeumot is kihagytam
• roppant gyorsan gyalogolok
• a tájékozódási képességem tökéletes
• nem tartozom az óránként pisilnem KELL típusú emberek közé
• abszolút multifunkcionális vagyok

Az előkészületek:

Október elején megvettük a repjegyet a Gatwick-re (az Aerlinguson vannak 0 Euros jegyek, ha-ha). Október közepétől bújtam a London útikönyvet, hogy elkészítsem a haditervet. Szerda este, az utazás előtt egy nappal megvettük online a reptérről London központjába szóló vonatjegyet, ami így egy útra 5 font volt, vagyis szinte fillérekért jutottam be a városba. (A 3-4x ilyen drága Gatwick Express épp annyi idő alatt röpített volna be a Victoria Station-ra, mint ez az olcsóbb verzió. Zseni vagyok, na.)

Csütörtök:

A gép reggel 8.50kor indult, mivel csak kézipoggyászom volt, 7 előtt pár perccel sétáltam ki a sarokra taxit fogni. Sofőrnek egy meglehetősen hallgatag palit kaptam, aki a reptérre vezető úton egy fia szót nem szólt, no nem mintha kedvem lett volna dumálni, de akkor is, fura volt. Útközben rádióztunk hát és eszembe jutott, hogy hoppá, ma van a szavazás és én ezt egy az egyben elfelejtettem... Sebaj. A reptéren nem volt sok időm nézelődni, egyenesen átszaladtam a biztonsági kapukon, vettem egy vizet meg egy kis apróságot a vendéglátómnak és beültem a kapuhoz híreket nézni. Öt perc múlva szóltak, hogy a 10-24. sorig ülők megkezdhetik a beszállást, kötelességtudóan megkezdtem hát. Az út viccesen rövid volt, de hogy még gyorsabban teljen az idő, magoltam, mikor merre fogok menni, jó magyar turistához híven megettem egy sonkás szendvicset és "ki tudja, mikor repülök egyedül legközelebb!" felkiáltással ittam egy capuccino-t is (utálom, de latte nem volt). 20 perccel korábban érkeztünk Londonba, mint a menetrend szerint kellett volna, így 9.55kor már ott ácsorogtam egy automata előtt a vasútállomáson, hogy felvegyem az előzőleg online rendelt jegyet. Miután minden simán ment, 10.10-re végeztem, kikerestem, honnan indul a vonatom a Victoria Station-ra és lesétáltam a megfelelő vágányhoz. A 10.26-ost értem el, ez azt jelenti, hogy 11-kor leszállhattam a csurig tömött vonatról és nekivághattam az első napnak.

Először a Westminster Cathedral-hoz sétáltam el, ahová csak bekukkantani tudtam, mert épp temetés zajlott és cikinek éreztem volna a gyászolók között sétafikálni, fényképezőgéppel a nyakamban. Innen a Buckingham Palace-hoz sétáltam. Itt benéztem a Royal Mews kapuján, kicsit filóztam, bemenjek-e megnézni a hintókat, de úgy éreztem, annyira nem izgatnak, úgyhogy továbbsétáltam a palotáig. Ekkor sajnos elkezdett csöpögni az eső, de ez senkit sem riasztott el attól, hogy kivárja, míg az őrségváltók piros bekecsben belovagolnak a palotába. (Ha kiszámoltam volna sem érhettem volna ide jobb időben egyébként, hiszen így elmondhatom, hogy elkaptam az őrségváltást, bár épkézláb fotót nem sikerült lőnöm...) A palota előtt álló Victoria királynő szobrot épp felújítják különben, így azt nem sikerült körbejárnom, amit sajnálok, de így jártam. A palotától a Green Parkon át elsétáltam a Wellington Arch-ig, majd onnan be a Hyde Parkba. Bár az eső még mindig szemerkélt, nem akartam metrózni, mert annyira azért nem esett, hogy fájt volna. A Hyde Parkban elsétáltam a Serpentine tóhoz, ami tényleg gyönyörű, majd átmentem a tavat átívelő hídon és megnéztem a Diana hercegnő emlékére épített szökőkutat, ami minden, csak nem szökőkút, inkább ilyen vízfolyam-szerűség. Itt elrágcsáltam egy csokit, majd átvágtam a Hyde Parkon és elgyalogoltam a Science Museum-ig, ahol szereztem egy térképet és az alapján próbáltam botorkálni a sok-sok látnivaló között. Sparrow-val ellentétben én annyira nem voltam lelkes, mert szinte fájt a gyomrom, annyi ember volt a múzeumban és ez baromira zavart. Idáig azt hittem, bírom a tömeget, de itt egyszerűen annyi ember volt, hogy megcsömörlöttem és idegesítettek, na. Az alsó szintet ennek ellenére azért böcsülettel végigjártam. A 2., 3. emeletet már csak úgy tessék-lássék érintettem, megnéztem azokat a dolgokat, amik izgattak (pl az első számítógépet, a plafonról lógó repcsiket), majd tűztem a 4. emeletre, az orvosi részleghez, ahol ismét csak hosszabb időt töltöttem, mert ez volt számomra a legérdekesebb a múzeumban. Nagyjából 1,5-2 órát töltöttem benn, de akár 1,5-2 napot is el lehetett volna marhulni - feltéve, ha nem lettek volna ilyen fájóan sokan. A Science Museum után a Natural History Museum-ot is meg akartam nézni, de az előtt km-es sorok álltak és eddigre teljesen elegem lett a tülekedésből. Felszálltam hát a metróra South Kensington-nál és elmetróztam a Westminster-ig. (Ja, vettem Oyster kártyát, tök megérte. 10 fontot töltöttem rá, biztos, ami biztos, úgyhogy itt költöttem először fontot: 15-öt (ebből 5 visszajárt, miután visszaadtam a kártyát). A Westminster-nél sajnos újra rákezdett az eső, ezért a Boadicea szoborcsoportig nem sétáltam ki. Elővettem hát a második szenyámat és a Churchill múzeumot vettem célba, ami jó zúzós áron futott, de nem hagyhattam ki, bementem. Audioguide-dal navigáltam át magam az épületen, csomó izgalmas dolgot láttam, hallottam, tapintottam, nem érzem hát úgy, hogy kidobott pénz volt a belépőjegy ára... A múzeum után besétáltam a St. James Parkba, fotóztam pár mókust és egy pelikánt, majd miután a hídon nem tudtam átmenni (felújítják), visszasétáltam a Horse Guards Parade-ig, ahol szintén pont elkaptam az őrségváltást, hiába, időzíteni tudni kell. Innen a Whitehall-on elsétáltam a Downing street előtt (miután le van zárva az utca, nem volt túl izgi), megnéztem az út közepén álló szobrokat és visszafordultam és bementem a Bankqueting House-ba. Itt is az audioguide-tól tudtam meg, mit érdemes tudni az épületről, igaz, az 5 fontos jegyárban benne van egy 20 perces videófilm megnézése is. Az árához képest szerintem nagyon izgalmas volt a hely, szeretem ezeket a nagy múltú, öreg épületeket. Bár ekkor már negyed 6 volt, elsétáltam a folyópartra a Trafalgar Square-t is érintve, majd megnéztem az alkonyi fényben Cleopatra tűjét a két Szfinx-szel és megállapítottam, hogy a Waterloo híd - mint az összes többi londoni híd a Tower kivételével - igencsak funkció-központú, magyarul egyszerű és csúnya a gyönyörű pesti hidakhoz szokott szemnek.  Innen elsétáltam a Charing Crossig és felszálltam a szállásomra vivő vonatra, ahová úgy 7 körül érkeztem meg. Otthon vacsoráztunk, felidéztük a régi gimis éveket, rácsodálkoztunk arra, hogy megöregedtünk, majd 11 körül tértünk nyugovóra, tudva, hogy holnap hasonlóan nehéz napom lesz...

Pontosan 15:10 volt a homokba írva.. Comments

Szokásos ilyenkor aktuális köcsögségem - update

Megőrülök ettől a sz*r Halloween majmolástól, sajnálom. Ez angolszász ünnep és punktum, egyszerűen idegesít, hogy a mai (magyar) gyerekek már úgy nőnek fel, hogy nekik október vége / november eleje nem arról szól, hogy a sötétben kibotorkálnak apuval meg anyuval a temetőbe és gyertyát gyújtanak a halottaikért.

Őszinte leszek: taszítanak a tökben turkáló magyar babakezek*, ez van.

* Ez alól kivételt képeznek a külföldön élő magyar babakezek, az más, ha ők csinálják, az nem zavar, beilleszkedés, érted, nem gáz.**

** Ettől függetlenül mi pl nem faragtunk tököt, mert tőlem még mindig messze áll ez a hagyomány... Majd talán jövőre, ha P. nagyobb lesz... Meglássuk.

update: Ezután mi fogad ma reggel a freeblog főoldalán? Ez a beképzelt, nagyképű rubbish: EGO. Írtam kommentet, de persze nem jelent még meg, majd ha igen, ide is bemásolom, nincs kedvem megint leírni, szerintem miért gáz ez a nagy magyar tökölés. (Egyébként azokról a blogokról is megvan a véleményem persze, ahol moderálják a kommenteket...)

Pontosan 22:58 volt a homokba írva.. Comments

A hét poénja

Miután egy kislány - természetesen hiába - próbált mosolyt csalni P. képére az elmúlt napok egyikén, megkérdezte, hogy "Mosolyog egyáltalán ez a fiú valamikor?"*

* Alapból mufurc az arca, nem tudom, kitől örökölte... Nagyon tud nevetni, poénkodni, de csak ha ő akar. Kis kekec.

Pontosan 12:17 volt a homokba írva.. Comments

Ééééés megcsináltam

Na jó, 3/4-ig. Bővebben és képekkel hamarosan.

Pontosan 22:58 volt a homokba írva.. Comments

Ötödik érzék

P. mostanság rájött, hogy van orra is és amióta ilyen Proust-i magasságokban szárnyal, mindent szaglászik, ami csak elé kerül.

Élvezettel beleszippant az ebédjébe, hangosan szimmog a törölközőt az orrához tartva, huncutul beleszagol a kukába, gyanakodva szipókázik meg mindent, ami csak az orra elé kerül.

Imádom.

Pontosan 15:33 volt a homokba írva.. Comments

Pipálósoknak

Victoria Station → Westminster Cathedral → Buckingham Palace + Queen Victoria Memorial → Lancaster House? → Royal Mews? → séta a Green Parkon át, majd Apsley House-nál be a Hyde Parkba (Wellington Arch) → Serpentine Road - szobrok → Royal Albert Hall → Science Museum → Natural History Museum (Cromwell Road) → V&A → South Kensington Tube station → Westminster Station → Boadicea szoborcsoport → Cabinet War Rooms, Downing Street, St James' Park, Horse Guards Parade Park, Cenotaph, Banqueting House, Old War Office, London Eye (szemben) valamelyik (és még Admiralty Arch, Trafalgar vagy Cleopatra's Needle, Waterloo Bridge vagy mindkettő) → Charing Cross → HAZA

London Bridge Station → London Dungeon → Britain at war experience → HMS Belfast → Southwark Cathedral → Borough Market → Golden Hinde → Clink Prison Museum → Shakespeare's Globe → Tate Modern → Millenium Bridge-n át → St Paul's Cathedral → St Stephen's Walbrook → Bank of England Museum → The Gherkin → Lloyd Building → Monument (London Bridge) → Monument Station – Tower Hill Station → Tower of London → Tower Bridge → St Katharine Docks → valahogy London Bridge Station és HAZA

vagy Embankment Station → Cleopatra's Needle, Waterloo Bridge → Trafalgar Square → National Gallery → Piccadilly Circus → St James's Church → Piccadilly Circus – Charing Cross → HAZA

Charing Cross Station → Benjamin Franklin House → Houses of Parliament (Big Ben) → Jewel Tower → Cromwell statue → Westminster Abbey → (Trafalgar Square → National Gallery → Charles I statue → Admiralty Arch → Old War Office → House Guards Parade Park -> Banqueting House → túlparton London Eye → Downing Steet → Cabinet War Rooms & Churchill

Museum → St James's Park) → St James's Palace → Spencer House → Green Park Station – Baker Street Station – Sherlock Holmes Museum → Regent's Park → Madame Tussaud's → Baker Street Station – Piccadilly Circus Station → Warwick street (parking meter) → Piccadilly Circus → Covent Garden Station → Covent Garden Piazza → (Neal Yard editing suite) → London Transport Museum / esetleg British Museum → tube-bal Charring Cross Station → HAZA

Egyéb:

• Harrods
• Guildhall
• Madame Tussaud's Museum
• Chelsea
• Soho
• The Charles Dickens Museum
• Where Hogwart's Express disappears into the wall! Location: Platform 9, King's Cross Station
• Notting Hill
• Holland Park
• Greenwich
• Marble Arch – Speaker's Corner
• British Museum

Pontosan 10:52 volt a homokba írva.. Comments

Desperate

Azt hiszem, kellőképp érzékelteti a kétségbeesésem, hogy mit csináljunk bezárva itthon, hogy tegnap délután 5 felé elvittem P.-t fürdeni és úgy csináltam, mintha strandon lenne: más játékokat kapott, mint szokott az esti fürdésnél, dúdoltam neki a Pancsoló Kisfiút és még a borzasztó mesét is felolvastam neki egy ősrégi Nők Lapjából...

Közben kinn: ESIK és ESIK

Pontosan 9:56 volt a homokba írva.. Comments

Megjött

Itt a nedves ősz, ó, már nagyon-nagyon vártuk. Egész hétvégén esett, mit esett, ömlött az eső, az a nehéz, súlyos, nem az a kis spriccelős már-már vidám, úgyhogy kimoccanni nem sikerült igazán.

Szombaton délelőtt IKEA-ban voltunk, P. kapott a szobájába egy utas szőnyeget (nagyon kafa) meg egy kék játéktárolót (szintén), amit azóta is bunkernek használ, de sebaj. Délután Tallaght-ban jártunk, mert kifogytunk a pelusból és úgy véltük, a Square-ben biztosan van, mit nekünk sarki kistesco...

Vasárnap délelőtt a Phoenix Parkba ugyan kimerészkedtünk, de útközben nagyon rákezdett, játszózni így nem volt értelme, némi autózgatás után hazajöttünk hát. Délután Cornelscourt, Dunnes, éljenek a plázák... Eh.

(Most szintén esik, így délelőtt gyurmáztunk (ha-ha).)

Pontosan 14:21 volt a homokba írva.. Comments

Az Tévérűl

Leszögezem előre, hogy P. az istennek sem hajlandó tv-t nézni, szóval mielőtt bárki feltételezné, tuti nem ezért rossz alvó, de azért hogy mik vannak?

(Az alábbi idézetek egy fórumról származnak.)

A tévézés káros...

"A szakember szerint ennek az az oka, hogy a tévézés testileg is lebénítja a gyereket, és mert a gyermekek a mozgással képesek feldolgozni az őket érő élményeket. A televízió ráadásul leállítja a gyerekek nagyszerű képalkotó fantáziáját, amivel mesehallgatás közben, játék közben feldolgozza élményeit, újra és újra tagolja tagolatlan benyomásait a világról és a saját belső világáról."

"Gondoljuk meg: a televízió „leülteti”, mozdulatlanságra készteti az őt figyelmesen néző gyereket, akinek fejlődéséhez pedig a mozgás nélkülözhetetlen volna. A göttingeni klinika nemrég lezárult vizsgálatai szerint a mozgás hiánya miatt egyes idegpályák nem megfelelően alakulnak ki – ami a későbbiekben a beszédfejlődésre majd pedig a gondolkodásra is károsítóan hat. Ezen kívül a szabadon játszó, manipuláló kisgyerek elmélyült – „bámészkodó”, „merengő” – belső életet él, melyben feldolgozza a külvilágból és saját belső világából folyamatosan érkező benyomásait. A külső kép megjelenése ezt a folyamatos feldolgozó munkát is leállítja. A testi mozdulatlanságban a ki nem élt aktivitás növeli a feszültséget, és ez a felduzzadt aktivitás később agresszióban robbanhat. Ugyanígy növeli az agresszív irányba ható feszültséget a vágyak, dühök, szorongások, tapasztalatok feldolgozásának hiánya is."

"A francia médiahatóság (a CSA) és az egészségügyi minisztérium közös vizsgálata (2008) egyértelműen rámutat a csecsemőkori tévézés káros hatásaira. Magatartási zavarok, figyelemzavarok, alvászavarok, táplálkozási zavarok, tanulási zavarok, szorongás, agresszivitás alakulhatnak ki. Ennek alapján Franciaországban kötelezték a műsorterjesztő hálózatokat arra, hogy rendszeresen tegyék közzé az alábbi közleményt: „A televíziózás zavarhatja a 3 év alatti gyermek fejlődését, különösképpen a specifikusan nekik szóló csatornák megtekintése." Ugyanakkor megtiltották, hogy reklámban hangsúlyozzák e csatornák fejlesztési, oktatási, nevelési erényeit."

És három cikk:

http://inforadio.hu/hir/tudomany/hir-40111

http://www.weeg.hu/konyvtar/main.php?page=36

http://www.nlcafe.hu/noklapja/20110618/babateve/

Pontosan 10:39 volt a homokba írva.. Comments

Előzmény

Most, hogy ennyi energiát fektettem az Első év dokumentálásába, úgy döntöttem, a kezdetek-kezdetét is összeszedegetem, mikor lett először pozitív a teszt, mikor milyen vizsgálaton voltam és hasonlók...

Míg ez kész nincs, íme a Legeslegelső bejegyzés, a Terhesség Tényéről.

Pontosan 22:26 volt a homokba írva.. Comments

Mozgásfejlődés az első évben

2010. május 12 - születés 3000 gramm és 53 cm (37 hetesen és 5 naposan)

2010. június 30 - először fordul keresztbe a kiságyban

2010. július 15 - először repül

2010. július 27 - először billen hasról hátra

2010. október eleje - elkezd kúszni hátrafelé

2010. november 5 - elkezd kutyázni és felnyomja magát háromszögbe

2010. november 22 - először esik ki a pihenőszékéből (hátról hasra fordul direkt)

2010. november 28 - először húzza előre a két térdét (egyszerre) kutyázáskor

2010. december 4 - elindul előre, szabályosan mászik

2010. december 15 - elkezd hátról hasra fordulni rendszeresen

2010. december 24 - először ül támaszték nélkül

2010. december 25 - először áll fel a dohányzóasztal mellett

2011. január 9 - elkezd állva zenére rugózni

2011. január 13 - elkezd ügyesen leguggolni állásból

2011. február 13 - elkezd lépegetni a nagyvilágba, ha próbáljuk letenni négykézlábra, de fogni kell

2011. február 14 - elkezd stabilan ülni

2011. március 7 - az etetőszéket maga előtt tolva sétál

2011. március 9 - először áll fel egyedül ülésből a szoba közepén, minden segítség nélkül

2011. március 21 - ügyesen szalad a járássegítővel

-->