Gyors update. Csak sorban.
Szóval hol is tartottam. Az ügyintézős nap után jött egy kicsit lazább, a kedd, amikoris szerintem nem csináltam semmi különöset, bár ki tudja, majd jött a szerda, amikoris Anyuval elmentünk venni szoptatós hálóinget (kettőt) és Tena betétet, hozzá illő bugyival. (Ehhez két hozzáfűznivalóm van. 1: Aki Tena Lady-t vesz, készüljön egy zsákkal, mert akkora, mint egy normál babapelenkás zacskó vagy mi és gondolom senki sem szeretne átvándlizni a városon egy óriási adag inkontinencia betéttel. 2: A terhesség türelemre és belenyugvásra tanít, ugyanis el kell tudni fogadni, hogy míg régen S-es és M-es cuccok között turkálhattam, most L-es és XL-es a méretem. Itt tulképp csak az a kérdés, hogy ha adott valaki (én), aki 55 kg-ról indul és felhízik 70 kg-ra a 9. hónapra és így alig talál magára illő ruhát, fehérneműt, bármit, akkor mi van azzal, aki 70, neadjisten 80-90 kg-ról indul neki a terhességnek?! Mindent varrat magára vagy mi? Na mindegy. Bár a kérdés tényleg nyitott...) Mindenesetre a szerda tehát vásárlósan telt.
Csütörtökön reggel épségben és egészségben megjött a TV, szépen átvettem, majd aztán végre eljutottam az orvoshoz, aki a 25. hét óta nem látott, úgyhogy volt most minden: méhszáj nézés (még mindig zárt), ultrahang (a Gyermek feje megerősítetten nagy), pár jó tanács (egyek almát, ha vizesedem) és egy adag megnyugtatás, hogy minden oké. Miután végeztem, tűztem haza, mert mire felértem a lakásunkba, jött a tapétás egy volt gimis osztálytársnőmmel, aki a változatosság kedvéért szintén terhes. Jövő héten tehát úgy néz ki tapettázunk, legalábbis egy keveset... 8 körül átsétáltam AV anyukájához, ahol listáztunk, mi kell még a babakelengyéhez (gyakorlatilag minden ha-ha), majd este kiderült, hogy AV mégiscsak jön a hétvégére, mert ő egy Hős. Fél 1-kor kerültem ágyba, kissé fáradtan...
Pénteken AV szülinapi meglepijét bütyköltem kb egész délelőtt, majd 1-re hazamentem a lakásunkba, mert jöttek a vízóra cserélők... (Mik vannak még, mi?) Miután ők elmentek, nyakamba szedtem a várost és beszereztem pár cuccot, ami ahhoz kellett, hogy lakhatóbb legyen a lakás: vettem konyharuhát pl, szemetes zacskót, tusfürdőt, szappant, öblítőt, fogkrémet, csupa hasznos dolgot... Mire hazaértem, fél órám maradt kb, hogy rendbe szedjem a lakást, mert jöttek L-ék, akik kivittek a reptérre, mert jött ugye AV... Vacsit hálistennek az anyukája csinált, így azzal már nem kellett szórakoznom, hazafelé felugrottunk hozzá és elhoztunk négy adag gombás-csirkés rizst, hogy valami kerüljön végre a bendőnkbe... L-ék kb 11-kor mentek el, aztán már csak arra volt erőnk, hogy megágyazzunk és belevessük magunkat az ágyba.
A szombat reggel AV részéről penészöléssel telt, a hülye bérlők ugyanis beszigetelték a fürdőszobai ablakokat, mit sem törődve azzal, hogy így gyönyörű szakállas penész alakult ki végestelen-végig az ablak mentén... Délelőtt jöttek Anyuék, hoztak nekem pár cuccot (hiszen nem számítottam rá, hogy AV jön és én nem megyek haza) meg meghozták a mosógépet, amit Apu és AV felcipelt a negyedikre, majd átmentünk L-ékhez szocializálódni egy kicsit. Ebédeltünk, desszerteztünk majd kimentünk sétálni a Városligetbe. Mit ne mondjak, 35+3-nál sajna annyira már nem lelkesítő semmilyen séta, de hősiesen küzdöttem, mert szarul esett volna, ha miattam nem tudtunk volna még egy órát sem andalogni... (Itt jegyzem meg, hogy a terhesség egyik legidegesítőbb tünete, hogy hiába vagy bátor meg edzett, hiába harcolsz, egyszerűen tényleg nagyon szűk határok között tudsz csak mozogni és ez baromi bosszantó. Én, aki korábban röhögve tettem meg hosszabbnál hosszabb távokat, úgy érzem belehalok egy negyed órás mászkába és ettől meg lehet őrülni, komolyan.) Szóval nagy harcok árán sétáltunk egy jót a Ligetben, majd ettünk egy fagyit és haza is tűztünk L-ékhez... Ott feltettem a lábam, próbáltam pihenni, majd estefelé újra nyakunkba kaptuk a várost és elmentünk vacsorázni AV tiszteletére. Az étteremben L-ék felköszöntötték AV-t, aki kapott egy tortát is, majd levezetésképpen elmentünk a Tescoba venni egy-két hasznos dolgot (pl penészölőt, mosószert, cumit...)... Itt újra megállapítottuk, hogy az árak az egekben járnak, hazamentünk L-ékhez, akik fél 12 körül szállítottak minket haza, úgyhogy ezen a napon dettó hullazsákként dőltünk az ágyba. (Ja, előtte még realizáltuk, hogy a mosógép mosószer adagolója tiszta adta penész, ergo használhatatlan, úgyhogy az este mérhetetlen gyásszal telt.)
Vasárnap délelőtt, miután rájöttünk, hogy AV egy székről eléri a függönyöket, nem kell neki létra, beáztattam az átlátszó függönyöket majd átszaladtunk AV anyukájához megrendelni a netet a lakásba (mondjuk nem sikerült) illetve megnézni, hol lehet mosószer adagolót kapni a mosógéphez, miután a penészölős áztatás nem bizonyult sikeresnek... (AV talált egy-két helyet, ahol lehet szerezni ilyen szar műanyag cuccot, de miután mindössze 11-15 ezer forint között mozgott az ár, úgy gondoltuk, inkubáljuk még egy kicsit a problémát...). Hazafelé beugrottunk a Lidl-be vásárolni ezt-azt (liszt, cukor, felvágottak miegymás) majd otthon rájöttünk, hogy nem elég ez a mosószer adagolós probléma, a mosógép alul is folyik... AV egész délután próbálta bütykölni a cuccot, szinte szétszedte szegény párát, mikoris hirtelen beugrott neki, hogy bizti az adagoló hiánya miatt folyik alul a víz masszívan belőle... Hurrá, legalább mosógép szerelőt nem kell hívni... A szerelés után AV beállította a TV-t és egy kis szobaantennával szépen befogtuk az m1-et, az rtl klubot és a csiga 2-est; az élet szép. Délután átjött AV anyukája egy kis torta-szerűséggel, majd miután ettünk egy-egy szeletet, elindultunk Anyuékhoz - kölcsönkocsival. Mire odaértünk azt hittem megpusztulok, az autó rugózása ugyanis szerintem egy az egyben hiányzott és ez valljuk be annyira nem nyerő terhesen. Otthon ettünk egy kicsit, én még összekapkodtam pár cuccot és 9 körül hazaindultunk.
Hétfőn (mosószer adagoló nélkül) nyakra-főre mostunk, helyesebben kimostuk az összes függönyt, hogy AV vissza tudja őket tenni (létra nélkül ugye). Délelőtt próbáltunk pénzt váltani, ami egy kabaré volt, de most nem részletezném, majd elmentünk az IKEA-ba szokás szerint venni ezt-azt. (Pl nagykést, türcsiket, égőket, ugyanis a bérlők szinte az összeset kiégették, de kicserélni már nem cserélték ki egyiket sem..) Ebédelni az IKEA-ban ebédeltünk majd hazabumliztunk és küzdöttünk a meleggel a forró lakásban. Este sütöttem pár palit majd szomorkodtunk, hogy lassan itt az idő, válhatunk el újra.
Kedden éhgyomorra elmentünk a kórházba. A vérvétellel kezdtünk, ahol is a néni meglátta, hogy olyan a lábam, mint egy felfújt gumikesztyű és miután 145-ös vérnyomit mért, felküldött a dokihoz ellenőrzésre. Miután fél órát vártunk, mondtam, hogy inkább lemegyek ctg-re, mert utána úgyis vissza kell jönnöm a dokihoz, minek üljünk ott hiába... A ctg viccesen telt, fél órán át ültem a hasamon két tappanccsal, miközben a mellettem lévő szobában épp szült valaki, hát mit ne mondjak, elég borzasztó volt. A szülésznő néha kiszaladt hozzám, megpaskolta a hasam, hogy ébredjünk már fel (a babó szívhangja végig 120-140 között mozgott, ami állítólag kevés), majd fél óra után feladtuk és felküldött a dokihoz, hogy az értékelje ki a kis cetlimet. (Ja, a vérnyomim ekkor már csak 125 volt, ami azért mindenkit megnyugtatott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kellett volna fehérjét is nézni a pisiben, de szokás szerint nem tudtam produkálni...) Miután fenn sorra kerültem, a doki közölte, hogy az alsó sorban a méhösszehúzódások vannak, ami viszonylag erősek, ajjaj. Újra megnézte hát a méhszájat, ami még mindig zárt volt, majd újra jött egy uh, ami szerint a becsült súly már 3015 gramm... Ekkor már rákérdeztem, hogy vajon akkor mire számíthatok, mekkora lesz végül a Gyermek és főleg mikorra várható, hogy érkezik, mire lazán közölte, hogy hát ez a május vége nem nagyon aktuális, jön ő hamarabb, ahogy most kinéz, hiszen nagy, már alig mocog, a hasam pedig sűrűn keményedik biza... Na innentől AV-vel kicsit megszeppentünk, ő alig engedett csinálni valamit (főzött nekünk ebédre túrós tésztát), én pedig folyton úgy éreztem, most pottyan ki Valaki... Azóta kicsit megbarátkoztam a gondolattal, hogy hamarabb jön a 3. családtagunk, de azért elsőre sokkoló volt. A délután a búcsúzás hangulatában telt, AV összepakolt, majd jöttek Apuék, őt kivitték a reptérre, engem pedig hazahoztak, hogy felügyelet alatt legyek, ami kissé idegesítő...
Így telt hát az elmúlt hetem, hetünk, haladtunk sokat, fejlődtünk sokat, hurrá.
Ja, mellesleg ma tartunk 36 hétnél, azaz mától kezdve korilag nem koraszülött a Gyermek. Te jó ég, te jó ég.