Most jut eszembe, a szombatról még nem is írtam. Bár nem volt kórházas program, a szokás hatalma azért 7.50-kor szépen kipattintotta a szemeim... Ekkor még persze nem csináltam semmit, dönciztem, forgolód(ni próbál)tam; majd olvasgattam egy kicsit és délelőtt újra átnéztem a szerzett rucikat, mert eljött az idő, elhatároztam, hogy kimossuk őket. Ahhoz képest, hogy alig vettünk eddig babaruhát (amiket vettünk, azok is 3-6 hónapos gyerekekre jók - az ír rucik nem úgy számozottak, mint a magyarok, nem 56-os meg 62-es ruhákról beszélünk, hanem van az early baby, a new born, a 0-3 month, a 3-6 month stb stb - szóval ahhoz képest elég sok ruhánk van éééés nem is mindegyik világoskék, tök jó.
Dél körül felkerekedtünk hát, telipakoltuk a mosógépet Anyuval, adtunk hozzá némi folyékony Dreftet meg ecetet (ez szolgált öblítőként) és egy óra múlva a ruhák keringtek-szálltak a magasba. A hétvége abszolút könnyített programot hozott számomra, mosás után ugyanis Anyu teregetett és megebédeltetett, én pedig buzgón jegyzeteltem, mi kell még a Gyermeknek - nevezetesen a Brendonból, mert úgy láttam, azt tudjuk elérni könnyen-gyorsan a délután folyamán...
Mivel Aput ezer éve nem láttam, leszerveztük, hogy jöjjön be értünk, menjünk el az IKEA-ba meg a Brendonba és így két legyet ütve egy csapásra meg is lesz minden, ami kell, igaz, hogy pelenkázó feltétet hol veszünk, azt nem sikerült még kidolgoznom, de annyi baj legyen. Egy óra múlva beviharzott hát Apu és eldöcögtünk az IKEA-ba (nem megy már ez a kocsikázás nekem, a bowling golyóm óriási a hasamban, így a legkisebb irányváltoztatás után olyan érzésem van, mintha külön életet élnénk, ő hol a jobb, hol a bal oldalon próbál kitörni a gravitációnak engedelmeskedve, én meg úgy érzem, darabokra hullok szét). Az IKEA-ban persze csak az nem volt, amiért mentünk (kiságyba gumis lepedő), volt viszont helyette pelenkázó betét, amire le is csaptunk, hiszen van két szép íróasztalunk, az egyiket kinevezzük pelenkázóasztalnak, rátesszük ezt a puritán, ámde szépen tisztítható feltétet és vígan pelenkázunk, míg kell. Az IKEA-ból átsétáltunk az árkádi Brendonba, ott vettem még ezt-azt (pl: durva, az ősanyák most tuti megvetnek, de vettem kis cumisüveget, még hozzá üvegből; egy kocsira / hordozóra köthető bárányos csörgősort vagy mit; egy vízhőmérőt meg egy etetőcumit), a többi összeírt cuccról viszont kiderült, hogy már nagyobbacska gyerekeknek valók... Tudta a fene. Mivel kisollóból és hajkeféből nem láttam szimpit, azokat sem vettem, igaz, ezekről meg is oszlanak a vélemények, kellenek-e. Fizetéskor kaptam egy bazi vastag katalógust, aminek először örültem (imádom a katalógusokat), itthon viszont rájöttem, hogy nem tartalmaz árakat, pedig biza minek lapozgatna az ember karletörő katalógusokat, minthogy bekarikázgassa, hogy ez kéne ennyiért, ez nem, ez izgi, ez nem... Na mindegy. (Emellett amúgy még az a szánalmas, mikor a honlapokon meg az ilyen szórólapokon a nettó árakat tüntetik fel, legyen szó bármiről, hát basszus ki az istent érdekel valaminek az ÁFA nélküli ára, most őszintén. Ki számol el egy 200 ft-os etetőcumiból 50 Ft-ot? Mire? Repiajándék? Vagy mi? Aki ezt tudja, mesélje már el, hol lehet elszámolni a babacuccokat... Oké, oké, fika off.)
Vásárlás után hazatűztünk, én nézegettem a kincseimet, elpakolásztam őket, Anyu kicsit hazaugrott Apuhoz, majd egy kis Megasztár után letárgyaltam AV-vel hogysmint vagyunk Pistukámmal. A szombat tehát ilyen termékenyre sikeredett, nem úgy, mint a tegnapi, vasárnapi nap, amikor is reggel ugye ctg (erről már írtam), délután meg szenvelgés, hogy hol itt fáj, hol ott fáj, álmos vagyok, unatkozom, kivagyok. A nap méltó befejezéseképp amúgy az éjszaka is szar volt, kétszer keltem arra, hogy mindjárt meg fog jönni meg jajj, de hasogat az alhasam, de miután nem rendszeresen éreztem a kínokat, inkább visszaaludtam. Egyszer félálomban kicsit még meglepődtem ugyan, mikor a hátam megvakargatása és a bordáim megszámlálása után a hasamra tévedt a kezem és úristen, ez miért ilyen nagy, de aztán ebbe is belenyugodtam, hogy ja, hát mert még mindig nem szültük és ezzel a megállapítással álomba is sírtam magam fél 6-ig...
Most meg itt vagyok és kukorékolok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.