Amúgy a legújabb aranyossága, hogy masszírozás közben elkezd komolyan nézni, koncentrál, kitárja a karjait, elkezd velük körözni és eközben a testét is forgatni próbálja, de mindezt olyan átéléssel, hogy kidugja nyelvét és majd' megszakad a próbálkozástól. AV szerint fel akar ülni. He-he. Szegényke. Nem tudja, hogy azt nem így kell...
No nem mintha én tudnám, hogy kell, de így tuti nem.
P.-nek, mint minden kornak, rendszere van.
10 körül elalszik, 9kor mi keltjük. Eszik, játszik, sír, 11kor elalszik fél-egy órára. Eszik, sétál, fél órát szundizik, sír. 2kor eszik, játszik, sír, elalszik fél órára. 5kor eszik, sír, sétál, fél órát szundizik, fürdik, masszíroztatja magát. 8kor eszik, nyűglődik, sír, 10 körül elalszik.
Hát itt tartunk most.
(no tessék még egy Kispál cím, akaratlanul...)
Nem fér a fejembe, miért küzdenek egyesek körmük szakadtáig a császáros szülés ellen... Lehet, csak én futok bele folyton rémtörténetekbe, de nagyon remélem, hogy ha P-nek kistesója lesz, ő sem a szűkebb utat választja majd...
Mert csak a legújabb. Adva van egy nő, mögötte egy császár, amit épp olyan indokkal végeztek el, mint nálam, de míg én a fenekemet vertem a földhöz, ő teljesen kiakadt, milyen szerencsétlenül járt, úgyhogy minden követ megmozgatva elérte, hogy a második gyerekét engedjék hüvelyi úton megszülni. Pár napja kiderült, totálisan elszabták az alsó fertályát, sérvei, kinövései vannak, amiket állítólag helyrehozni sem lehet és mint kitalálható, nem csak esztétikailag okoznak gondot...
Amellett, hogy tök sajnálom szegényt meg tisztelem, hogy küzdött meg minden, óhatatlanul is felmerül bennem, hogy széllel szemben lehet pisilni, csak nem érdemes: ha valaki nem alkalmas a "természetes" szülésre, akkor nem az, ettől nem szarabb ember a másiknál, mert az anyaság nem csak a szülésből áll, hanem többek között a kihordásból és az életben tartásból is...
És a mi-ma-három-hónaposunk ismét később kel, mint mi...
Délutánonként néha meg akarom enni, annyira, annyira.
Egyre valószínűbb, hogy P. véletlenül kétszer állt sorba, mikor a szépséget osztogatták...
Csak remélni merem, hogy volt ideje az Ész pultja előtt is várni.
Egyre valószínűbb, hogy P. véletlenül kétszer állt sorba, mikor a szépséget osztogatták...
Csak remélni merem, hogy volt ideje az Ész pultja előtt is várni.
Azért csak becsúszott egy kis Kispál... Persze csak a téma miatt: P. tegnap kétszer is követelte, hogy tegyem le, kétszer is, pedig fel sem küldtem az uruk harcost...
Szóval álmos volt, szokás szerint felvettem, ringattam, rángattam, de csak egyre jobban sírt, olyannyira, hogy mondtam magamban, hogy ejj, hát le vagy te ejtve, akkor sírjál, ha az neked jó és miután letettem hasra a kiságyába, két perc múlva álomba sírta magát. Miután húsz percig küzdöttem, hogy aludjon el a karomban. Mindezt eljátszotta délelőtt és délután is. Kétszer is.
Eh. Már most szégyell ez a fiú engem.
Illetve P. óta új értelmet nyert az üvegtigrisi Nyaligátor is...
Mindig idegesített a Szörny Rt-ben a baba hangja, mondván milyen bénán mesterséges már, nincs gyerek, aki így nyikogna.
De. Van.
Hagy ne mondjam, ki.
... fogok a Kispálról írni, pedig én már 1993-ban hallgattam őket, no nem önszántamból, hanem mert a fiú, aki épp tetszett, nagy rajongó volt és ezzel akartam nála bevágódni...
... a fiúról nagyjából 10 éve semmit sem hallottam, a Kispálnak viszont nagy-nagy rajongója lettem, amit csak erősített, hogy 1998-ban találkoztunk AV-vel, aki szintén szerette a zenekart és onnantól már együtt nyomtuk a nótákat...
... és most juszt sem írok egyetlen idézetet sem...
Szombaton amúgy - csakúgy, mint múlt hétvégén - megint elautóztunk a Lidl-be vásárolni, vasárnap pedig - csakúgy, mint múlt hétvégén - megint Brayben* jártunk a tengerparton, ahol általában istenkirályoknak érezzük magunkat mindhárman...
Az élet szép, éljen AV aki miatt itt lehetünk.
* miután a múlt héten már felültünk egy-egy attrakcióra (AV az óriáskerékre, én a Frisbee-re) ezúttal csak sétáltunk a forgatagban majd a parton
Ezredszer is felteszem a kérdést: itt miért kerülhet egy Pampers nedves törlőkendő 1 Euroba (280 Ft - otthon talán 480 Ft), egy Lipton piramisos tea 1,55 Euroba (434 Ft - otthon nagyjából 630 Ft), három vicces mintás pamut rugi 6 Euroba (1680 Ft - otthon kb 4500 Ft) és öt vicces mintás pamut rövid ujjas body 5 Euroba (1400 Ft - otthon mondjuk 3500 Ft)?
Van még másik száz példám is, de a lényeg asszem ennyiből is lejön - de miért?
P. amúgy ma érezte, hogy szom-bat-van: a héten eddig 7 körül kelt, ma 8-kor. (Feküdni ugyanúgy 10 körül feküdt le. Aranyélet, bizonyos szempontból.)
Amúgy amit kifejezetten rühellek, az az, hogy az alapból nyugis temperamentumú babák szülei meg vannak győződve arról, hogy miattuk odateszed-ott marad típusú a gyerek, mert ők az istenkirályok és ha a te gyereked nem olyan, tuti, hogy te csinálsz valamit rosszul, mert olyan nincs, hogy valaki alapból izgágábbnak születik, mint mások, ááá, az kizárt.
Tegnap megállapítottuk, hogy P. az egyetlen, aki sír ebben az országban séta alatt. Nem kicsit, nagyon. Annyira, hogy tegnap csak nekünk nyitott ki a tescoban még egy pénztár... Aztán miután rájöttünk, hogy ez elég cink, gyorsan hozzá is tettük, hogy igenám, de valami oknál fogva ilyen pici babákat nem is nagyon látni az utcákon...
Amúgy meg észrevettem, hogy a korábbi "minden vásárlásnál kell venni egy tejfölt" mániám átváltott "minden vásárlásnál kell venni nedves törlőkendőt"-re.
Amikor az ember egy kvázi inszomniás babát szeretne egy csendes sétával elaltatni, óhatatlanul is felmerül benne a gondolat, hogy minek vannak vajon a világon más gyerekek / sirályok / olaszok, akik a sipítozásukkal tutira felriasztják szerencsétlent.
A motorosokról már korábban szóltam.
Mondjuk nem sírok, mert otthon naponta minimum kétszer felborították a csövik alattunk a szelektív hulladékgyűjtőt, hátha találnak benne még 1-2 ép (!) visszaváltható üveget... De ez már egy más mese.
... a gyerekkel a kézben neteztem (alap), teregettem, teát ízesítettem, port töröltem, pakoltam, ebédeltem már mellé ma bekerült a gyerekkel a kézben tápszert is csináltam már is...
... mondom én, hogy nehéz az élet...
... viszont egyre inkább értelmet nyer az ami nem öl meg, az megerősít mondás...
Illetve ami fura, hogy reggel, úgy, hogy mondjuk 9 órája nem evett, sokszor nem is követeli a kaját olyan agresszíven, mint napközben, amikor lejárt 2-3 óra...
P. a múlt szerdai oltás óta bolondgombás. Kialakított ugyan egy remek napirendet magának (meg nekünk) ebből azonban sajnálatos módon kimaradt a nappali alvás. Az éjszakái tökéletesek, 10-11-től 5-6-7-ig alszik, de napközben egyszerűen nem képes hunyni. Ha eszik, játszunk, majd ha ásítozni kezd, letehetem én ugyan a kiságyába (a'la Suttogó) csak keservesen sír és nem hagyja abba 10 perc után sem... Sőt. Csak belelovalja magát és egyre erősebben sír. Ha nem kínzom és ásítozás után ringatom, akkor úgy fél óra kemény izommunka után úgy tűnik, elaludt, leteszem, de maximum fél óra után ébred és akkora szemekkel néz, mint aki az életben nem akar többet aludni. És ez maximum 2-3x fordul elő egy nap, azaz maximum 1,5-2 óra, ami jut napközben...* Az okosok szerint lehet, ilyenkor egy bennragadt büfi vagy szélfújás miatt kel fel, de kérdezem én, éjszaka hogyhogy nem marad benn ilyesmi, hogy 7-8 órát kibír? Állítólag a másfél éves gyerekek alvásideje 10-12 óra. Ha-ha.
* jó, ez túlzás, mert mióta olyan okos, hogy egyedül is elvan 3/4-1 órákat, azóta mindenfélét csinálok mellette, ő meg egyszerre játszik és bámul, hogy mikor nézek már rá, hogy huncutul rám nevethessen... 12 hetes ma, te jó ég és néha már most megijeszt, mi mindent tud...
Az jutott eszembe, hogy sokszor olvasok olyan kommenteket férfiak részéről, hogy a nők hülyék, mert ők akarnak gyereket, aztán meg siránkoznak, hogy rájuk szakad az egész gond a babázással, de ez mekkora k*csög hozzáállás már, hiszen egyrészt
Hát úgy tűnik, ez ilyen kontemplálós nap ma, de ahogy dühösen szoptattam az előbb, beugrott, hogy hányszor fogják átverni ezt a gyereket a csajok, hányszor fogják megszívatni, otthagyni, pofára ejteni és annyira megsajnáltam szegényt, hogy egyelőre itt eszik halál nyugiban, ökölbe szorított kézzel, koncentrálva és gőze sincs arról, milyen jó dolga van és hogy ennél már csak szarabb jön...
Jajj istenem, hogy nevelhetnénk olyanná, hogy inkább ő szívasson...
Amúgy már ezer éve le akartam írni, hogy néha belém hasít, milyen sokat éltem már és bár volt egy csomó jó dolog az életemben, de volt egy rakás szar is vagy legalábbis közömbös és szegény P. még ezek előtt áll...
Olyan sokáig vártam, míg ilyen lett az élet, amilyen, ilyen... jó... és ez a sok-sok várakozás még P. előtt van...
Előtte vannak a gyerekbetegségek, az éjszakai váratlan összepisilések, az ovis sérelmek, az izgi legojátékok, az uncsi alsós évek, a játékos bújócskázások, a gyerekkori karácsonyok, az értelmetlen nagyzolások, a kamaszkor, mint olyan, az első szerelmek, a béna szárnypróbálgatások és érzelmek, választások, frusztrációk...
Úristen, de soká fog szegénykém ott tartani, ahol mi most, hányszor lesz ideges, hányszor lesz csalódott, hányszor lesz dühös és hányszor lesz kétségbeesett... Hát van ennek az egésznek értelme?
