Amikor az ember egy kvázi inszomniás babát szeretne egy csendes sétával elaltatni, óhatatlanul is felmerül benne a gondolat, hogy minek vannak vajon a világon más gyerekek / sirályok / olaszok, akik a sipítozásukkal tutira felriasztják szerencsétlent.
A motorosokról már korábban szóltam.
Mondjuk nem sírok, mert otthon naponta minimum kétszer felborították a csövik alattunk a szelektív hulladékgyűjtőt, hátha találnak benne még 1-2 ép (!) visszaváltható üveget... De ez már egy más mese.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.