Amúgy már ezer éve le akartam írni, hogy néha belém hasít, milyen sokat éltem már és bár volt egy csomó jó dolog az életemben, de volt egy rakás szar is vagy legalábbis közömbös és szegény P. még ezek előtt áll...
Olyan sokáig vártam, míg ilyen lett az élet, amilyen, ilyen... jó... és ez a sok-sok várakozás még P. előtt van...
Előtte vannak a gyerekbetegségek, az éjszakai váratlan összepisilések, az ovis sérelmek, az izgi legojátékok, az uncsi alsós évek, a játékos bújócskázások, a gyerekkori karácsonyok, az értelmetlen nagyzolások, a kamaszkor, mint olyan, az első szerelmek, a béna szárnypróbálgatások és érzelmek, választások, frusztrációk...
Úristen, de soká fog szegénykém ott tartani, ahol mi most, hányszor lesz ideges, hányszor lesz csalódott, hányszor lesz dühös és hányszor lesz kétségbeesett... Hát van ennek az egésznek értelme?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.