(no tessék még egy Kispál cím, akaratlanul...)
Nem fér a fejembe, miért küzdenek egyesek körmük szakadtáig a császáros szülés ellen... Lehet, csak én futok bele folyton rémtörténetekbe, de nagyon remélem, hogy ha P-nek kistesója lesz, ő sem a szűkebb utat választja majd...
Mert csak a legújabb. Adva van egy nő, mögötte egy császár, amit épp olyan indokkal végeztek el, mint nálam, de míg én a fenekemet vertem a földhöz, ő teljesen kiakadt, milyen szerencsétlenül járt, úgyhogy minden követ megmozgatva elérte, hogy a második gyerekét engedjék hüvelyi úton megszülni. Pár napja kiderült, totálisan elszabták az alsó fertályát, sérvei, kinövései vannak, amiket állítólag helyrehozni sem lehet és mint kitalálható, nem csak esztétikailag okoznak gondot...
Amellett, hogy tök sajnálom szegényt meg tisztelem, hogy küzdött meg minden, óhatatlanul is felmerül bennem, hogy széllel szemben lehet pisilni, csak nem érdemes: ha valaki nem alkalmas a "természetes" szülésre, akkor nem az, ettől nem szarabb ember a másiknál, mert az anyaság nem csak a szülésből áll, hanem többek között a kihordásból és az életben tartásból is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.