Tegnap megállapítottuk, hogy P. az egyetlen, aki sír ebben az országban séta alatt. Nem kicsit, nagyon. Annyira, hogy tegnap csak nekünk nyitott ki a tescoban még egy pénztár... Aztán miután rájöttünk, hogy ez elég cink, gyorsan hozzá is tettük, hogy igenám, de valami oknál fogva ilyen pici babákat nem is nagyon látni az utcákon...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.