A jószándékkal kikövezett út

És hogy Don't look back in anger, álljon itt örök mementóul, hogy tegnap P. - és ennek köszönhetően mi is - este 3/4 10-3/4 6ig aludt, majd egy fél órás dudelinezés és némi táncikálás után visszaaludt (!) 3/4 9ig. Nem is emlékszem, mikor aludt ennyit utoljára éjszaka, öröm van és boldogság.

És nem felvágásképp, mert gondolom vannak, akik 9 hósan már tapsolnak meg integetnek (P. nem), csak úgy az emlékek kedvéért leírom, miket tud már a Főherceg. (Pontosan nem tudom, mikor kezdte el ezeket csinálni, az biztos, hogy most már bőszen nyomja.)

- Ha karban ül és nem fáradt, megragadja a pólónk nyakát és mint aki megkettyent, rodeózik. Ugyanezt állva is produkálja, akkor kissé félreérthető a mozdulatsor...

- Ha kimondom a pápá szócskát, odanéz a TV-re, mert általában Anyuék próbálnak neki pápázni és ők ugye skype közben ott jelennek meg.

- Tud pacsit adni.

- Ha látja, hogy mindjárt becsukom a mikró ajtaját, becsukja a szemeit. (Ugyanezt a konyhaszekrény becsukásakor is produkálja.)

- Tud kérdőn nézni.

- Tud magától inni a csőrös pohárból. Felemeli, két kézzel tartja és vedel.

- Tud csak hüvelyk- vagy mutató ujjal nyomkodni dolgokat, finommozgásból jeles.

- Tud nemet inteni a fejével. (Pontosabban jobbra-balra rázza, mintha fizetnénk érte.)

Ápdét:

- Tud integetni.

- Tud tapsolni.

És még mindig csak 9,5 hónapos... Zseni, én mondom.

... 1 €-ért vettem cranberry szószt a Sparban, alig várom, hogy hétvége legyen, csinálunk ikeas húsgolyókat. (Hétköznap ugye nincs főzés, tekintve, hogy a gyermekem biztonságosan kötődik...)

... majdnem vettem libazsírt is (goose fat - haha, krumplihoz ajánlják), de folyékony volt és tök undorító, ezért ott hagytam. Aztán persze beugrott, hogy hát ezt hűtőben kell tartani és akkor majd biztosan megszilárdul, ezek a bolondok meg csak úgy kitették a polcra, hát nem csoda, hogy ronda. Szóval lesz még egy utam a boltba és mégis szerzek libazsírt, lila hagymát, paradicsomot meg (viszonylag) normális kenyeret és zsíros kenyerezem is majd egyik este a nagy boldogságomban, hogy rátaláltam a lenti filozófiát valló könyvre. (Ezt otthon majd meg is veszünk, mert a szerzője végre-valahára szimpatikusan gondolkozik, éljen.)

... a hagyd sírni tanács osztogatóinak és az egész Suttogós bandának:

"Az Orvosi Pszichológiai Intézet Giessenben egy vizsgálat során a kisgyermekek alvási szokásait és ezzel összefüggésben kötődési minőségét vizsgálta. A kutatók abból indultak ki, hogy az elalvás egyfajta elválás, a felébredés pedig egy olyan helyzet, mint az elválást követő újraegyesülés, újra egymásra találás. Biztonsággal kötődő és bizonytalanul kötődő gyermekek alvási szokásait vizsgálták.

A biztonsággal kötődő kicsik az elválással kapcsolatos érzéseiket, a negatívakat is nyíltan kimutatták. Mindeközben bizakodtak abban, hogy a mama visszajön és visszatérése után szemmel láthatóan nagyon örültek.

Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű gyermekek külsőleg teljesen rezzenéstelenül viselték az elválást és a visszatérést egyaránt. Viselkedésükből arra lehet következtetni, hogy nem akarták negatív érzéseiket kimutatni de a kötődést is elnyomták magukban, ami arra vezethető vissza, hogy a bizonytalan kötődésű gyermekek mamái gyermekeikkel visszautasítóan viselkednek.

A vizsgálat kimutatta, hogy a biztonsággal kötődő gyermekek ritkábban alszanak el egyedül és gyakrabban felébrednek éjszaka, mint bizonytalan kötődésű társaik. Az éjszakai ébredés és a kisgyermek igénye arra, hogy szülei szeretettel álomba kísérjék tehát nem egy rossz szokás vagy viselkedési minta, amiről le kell nevelni őt, hanem a biztonságos szülő-gyermek kapcsolat jele.

De semmiképp se vonjuk le a tanulmány alapján azt a hibás következtetést, hogy az a gyermek, aki már kiskorában is hosszan képes aludni vagy egyedül elalszik, az nem kötődik biztonsággal a szüleihez."

... megalkottuk a Perpetuum Mobile-t.

• P. kezd Kvarg Lipisedni, bár míg őt egy darab sajt hozta lázba, P. attól indul be, ha megérzi, hogy valamelyik fürdőszoba ajtaja akár csak résnyire is, de Nyitva Van. Először beméri a távolságot, majd eszeveszett tempóban - maximálisan kihasználva a parketta csúszási együtthatóját - odacsörtet, laza fejmozdulattal belöki az ajtót és Tombolni kezd, mint Eric Cartman a Casa Bonita-ban. Azt sem tudja, merre induljon: rátámaszkodik egy kicsit a mérlegre, megpiszkálja a műanyag, első fokon rákkeltő halakat a polcon, megböködi a hősugárzót, idegesen ide-oda forgatja a fejét, mert tudja, hogy nem sok ideje van, megszaglássza a szemetest, majd mikor felkapaszkodna a wc-re, megelégelem a dolgot és folyó víznél megmosom a kezét vízzel, szappannal. Kezdem gyanítani, hogy még ezt is élvezi... (Ha zárva az ajtó, kétségbeesetten dörömböl.)
• P. kezd Birodalmi Lépegetősködni is, ugyanis mostanság, ha állás közben a hóna aljánál megfogom, hogy lebiccentsem hasra (mert mondjuk fenyegető közelségbe került valami nem kívánt dologgal), nem engedi, hanem kifeszíti magát és elkezd villámsebesen lépegetni és egy szuszra elszalad vagy 2-3 métert valami mérhetetlen örömmel azon a huncut képén.

A Tátát is figyelembe véve azt kell mondjam, hihetetlen módon fejlődik.

Mint a régi olvasók már sejthetik, ismét remekbe szabott péntek éjjelünk volt: P.-t lebirkóztuk 10-re, éjfélkor ébredt egy röpke fél órás seggcipelésre, mi úgy 1 körül el is aludtunk, majd 4kor arra ébredtünk, hogy valami ordenáré hangosan zajlik felettünk egy Ace of Base szám. Úgy 3/4 órán keresztül kussoltunk, pislogtunk, nyeltük a dühünket, majd 3/4 5 körül felpattantam, hogy én ezeket Most és Azonnal megölöm. Pizsamában zúdultunk fel hát ismét a hatodikra, kopogtunk, majd miután senki sem nyitott ajtót, berobogtunk a lakásba és 1-2-3-ra benyitottunk a nappaliba, ahol 10-12 borospoharat tartó p*ccsel találtuk szembe magunkat. Sajna miután elöntötte az agyamat a köd, gőzöm sincs, pontosan hogyan zajlott a mi kis jelenetünk, az biztos, hogy én kétszer kimondtam a fuck szót (egyszer fucking-ként, mert jelzőként szerepelt a mondatban), majd becsapva magam mögött az ajtót dúlt vadként kiviharzottam. AV is fuck-olt, az biztos, majd ő is követett, így magunk mögött hagytuk a k*csöghordát, akik köpni-nyelni nem tudtak a mi kis jelenésünk miatt. Igazság szerint nem tudom szavakba önteni, mennyire gyűlölöm ezeket a kis f*szkampókat, akik annyira silány, fos személyiségek, hogy egyszerűen nem bírják önmagukat sem elviselni egyetlen hétvégi napon sem, ezért minden kib*szott hétvégén bulizniuk kell, le kell részegedniük péntek és szombat esténként. De érted, csináljon amit akar, lefosom magasról, de ne fölöttünk. Tanyasi idióták a sztyeppéről, fogadjunk, ahonnan jöttek, közel s távol nem volt egyetlen szomszéd sem, hát hogy is tanulhatták volna meg az elemi együttélés szabályait a körülöttük kóborló farkasoktól meg legelő vadlovaktól vagy mi az istenek vannak erre szabadon? Na mindegy, ha minden igaz, 16-án kiköltöznek, hát nagyon remélem, különben mi megyünk.

Miután lefeküdtünk, mondanom sem kell gondolom, hogy 10 perc eltelt és P. felébredt, majd 6-7 körül úgy döntött, eleget aludt, kezdődjön egy csodálatos szombat. Az éberségünk vetekedett egy zombiéval, tekintve, hogy nagyjából 3-4 órát aludhattunk két részletben köszönhetően a f*szpörgettyűknek... Hogy hogy éltük túl a szombatot, már nem emlékszem, azt tudom, hogy délelőtt sétáltunk egy nagyot a szép napsütésben, utána pedig jártunk a Lidl-ben.

Vasárnap hajnalban AV újra bulira ébredt (én nem, mert fejbe kólintottak, úgy aludtam), aztán pedig voltunk kétszer sétálni és este elmentünk az IKEA-ba is, mert vettünk egy kecses kihúzható ágyat a nappaliba, hogy aki jön vendégként, ne a(z egyébként csinos és kényelmes, vastag) gumimatracon aludjon már.

És hogy mi a címben szereplő Tátá?

Hétfőn reggel arra ébredtünk, hogy P. kitalálta, hogyan adhat hangot legnagyobb megelégedettségének: elkezdett tátátá-zni. (Ha mérges, mámmmmámmmázik.)

Ja és just for the note: hétfő óta végre ülni is szeret, azaz míg eddig csak véletlenül tottyant ülésbe állásból, majd hajtott is tovább, azt veszem észre, ezen a héten ráérzett az ülés pozitívumaira is és már szándékosan törekszik sokáig ülni és úgy játszani. Kis Ülő Bikám.

Hát ez történt a hétvégén.

Miután múlt héten megrendeltem, ma átvettem az Osanitot, amiről ódákat zengenek. Múlt szombaton szereztünk bébi kokaint, szóval úgy érzem, abszolút felfegyverkezve várjuk a következő 14 fog érkezését...

Utóbbit amúgy már egy hete nyomjuk a Dednek és vagy ezért, vagy azért mert per pillanat nem ugrik fejlődést, nem tanul semmi új mozgásformát, nem bizgerálják a fogai, egész elviselhető napközben és elég jól alszik, azaz az elmúlt napokban volt már olyan is, hogy este 10től reggel 6ig meg sem nyikkant. (A többi napon ébredt 2-3 körül is, no de ez elég jó, annál is inkább, mert nem sírt az ébredésekkor, csak max. nyöszörgött és általában fél órán belül visszaaludt.)

Jók amúgy ezek a nyugis időszakok, mert meggyőznek, hogy nem én (mi) csináljuk szarul a dolgokat és nem arról van szó, hogy P. könnyű gyerek, csak mi nem bírunk vele, mert tessék, most, hogy jó baba (=kevesebbet sír, normálisabban alszik), egész elviselhető az élet, nyugodtabbak vagyunk, pihentebbek és boldogabbak is...

(Most már csak a kisördögöt kéne elhallgattatnom a fejemben, aki azt súgja, hogy egyrészt jön még kutyára dér, csak altat a kis disznó, pár nap és újra visszatér a régi önmagához, hiszen régebben is voltak jó napjai; másrészt pedig bazzeg van, akinek az ilyen napok a természetesek és az a furcsa, mikor nyűgös és sírós a gyerek, hát nincs igazság a földön, ez már tuti.)

A múltkori Külső tulajdonságok mellett íme hát a belsőség...

Örök slágerek:

• távirányító
• mobil
• laptop (távolról bámulható)
• újság, magazin, füzet, szórólap
• zacskó, csomagolópapír
• vizes palackba / pluszos dobozba zárt pár szem száraztészta
• rágcsálható, gumi kisbálna és rákocska
• a vízben használható sípolós bébikönyv és úgy általában mindenféle könyv, pl A Tanyás könyv
• tictacos doboz
• rumbatök
• kiürült arckrémes tégely, lecsavarható tetővel, benne egy cumi pl
• különböző méretű kis arckrémes tégelyek
• Tantrix
• ping-pong labda
• cipős doboz benne ezzel-azzal
• mindenféle tekergethető gomb, cipzár, címke, hímzett folt
• csavargatható, nyomkodható, tekerhető gombok erősítőn, mosogatógépen (mosógépen véletlenül sem, mert a mosógéptől, mint mondtam, fosik)

Múlt héten kiderült, hogy P. fél a mosógéptől (ahogy forog szerintem, az zavarja, mert a mosogatógépet pl kifejezetten szereti), mondom, sebaj, ettől még lehet bátor később, de tegnap rá kellett döbbennünk, hogy a buborékoktól is tart*.

* kapott ugyanis egy buborékfújót (azaz én fújom, ő nézi és retteg)

Viszont ha már aranyosság, csinálhat lassan bármit ez a kis disznó, akkor is imádom, miután észrevettem, hogy odavan a könyvekért... Mit neki csengő-bongó drága játékok, ha meglát egy könyvet, felderül az arca, odacsörtet és áhítattal elkezdi lapozgatni. Megzabálom.

Ezt eddig is tudtam, de P. óta még erősebben érzem. Persze megint nem én vagyok a béna, a hülye, nem, dehogy.

És mert azt már százszor leírtam, hogy fejet hajtok a valamilyen szinten beteg gyerekek szülei előtt, mert én az ő helyükben már rég feladtam volna, tényleg, most íme két példa a másik oldalról, amitől felmegy az agyamban a pumpesz, épp úgy, mint ahogy gondolom a Beteg Gyerekek szüleinek a feje is vörösödik az én sírálmaimtól.

1: Miután P. úgy alszik / aludt, ahogy, beleolvasgattam egy ír fórumba, hátha találok valami okosat. XY indított egy témát, Borzasztó éjszakák címmel (szabad fordítás), no mondom, remek, nézzük, milyen tippeket adnak az írek egymásnak... Hát nem kellett volna. Mert ugye már eleve a témafelvetés:

"Ó, ó. A kisfiam 6 hetes korától átaludta az éjszakát, de most 8 hónaposan nagyon rossz szokást vett fel. Este szokás szerint lefekszik 7kor (sic!), de 10kor már ébred, akkor megetetem, negyed órán belül elalszik (sic2!), de 6 körül (sic3!) újra felébred és csak egy óra altatásra alszik vissza 8ig (sic4!). Segítsetek, mert iszonyú fáradt vagyok, úgy érzem, nem bírom tovább."

No most kedvem lett volna odaírni, hogy itthon 10 anyukából 9 szerintem a fenekét verné a földhöz, ha a gyereke így aludna, de kussoltam és milyen jól tettem, mert a többiektől már jött is az együttérzés folyam, hogy ó, ó, te drága, te szegény, hát ez tényleg borzasztó, hogy bírod? majd jöttek a javaslatok is, hogyan álljon vissza a régi rend, ami úgy tűnik itt minden családban megvan, nevezetesen, hogy a Ded este 7től reggel 7ig (vagy este 8tól reggel 8ig) egyhuzamban alszik...

Ez kandi kamera, bazmeg.

2: Az ír fórumok mellett magyar fórumokat is olvasok ám, ahol ma reggel "kibukott" egy anyuka, hogy a kislánya nem eszik (szerinte) megfelelően, mert még csak 9 kg körül van (P. 9,3 kg pucéran és mi meg úgy érezzük, túletetjük) és különben is, ez olyan nehéz... Mert ugyan napközben mindig mosolygós, aranyos baba a gyerek (sic!), de alig akar enni és fél, hogy eltűnnek a kis hurkái. És hogy ő úgy érzi, másnak olyan könnyű gyerek jutott, bezzeg neki. De bakker semmi más problémát nem tudott ám felsorolni, a baba szépen fejlődik, jól alszik, dagi, mosolygós, nevetős, az egyedüli gond az, hogy nem eszik annyit, mint anyuci szeretné... Definiáljuk már légyszi a nehéz babát, mert rögtön elásom magam, komolyan. Hát nem az Ági-féle 1, 6 hetes 2, kórházat megjárt 3, nem nagyon hízó újszülöttről van szó, hanem egy jó húsban lévő 8 hónaposról, aki pár napja kevesebbet eszik, mint szokott... Hát hol élünk basszus? Alszik? Persze. Sírós? Jajj, dehogy. Akkor legyen már csönd a franc egye meg.

És újra aláhúzom, hogy minden tiszteletem a tudjuk-milyen-gyerekek szüleinek, de azért ne állítsa már minden anyuka, hogy az ő gyereke problémás, könyörgöm.

Eh.

- Minden mondat végére felkiáltójelet tenni.

- Azzal kérkedni, hogy áááá, nekünk nincsen TV-nk.

- Folyamatosan leszögezni, hogy nem, én nem nézem a Való Világot / Big Brother-t.

-

Miután nagyjából tíz napja nem sétáltunk - nem lustaságból, hanem mert vagy orkán erejű szél tombol vagy ömlik az eső vagy orkán erejű szél tombol ÉS ömlik az eső - mondom, ma, hogy 100 km / óra helyett csak 50 km / órával fúj, kimerészkedünk és elsétálunk a kb 600 méterre lévő Szutyok Tescoba kis, aranyos fürdőjátékokért P.-nek (egy rákocskája meg egy bálnája már van, imádja őket, most zsiráfért meg vízilóért indultunk), erre ez a kis bolond negyed úttól elkezdett feszengeni - mindig feszeng, kit izgat - majd félúttól viszont rákezdett üvölteni, de mint akit nyúznak. Gőzöm sincs, mi volt a baja, mert a végén már ráhúztam az esővédőt is, hátha egy kis szél becsap a hordozójába* vagy mit tudom én, de nem, nem ez volt a baj, mert ugyanúgy visított az esővédő alatt is, mint anélkül.

Hazaérve megfogadtam, hogy akkor megyek legközelebb sétálni vele, ha 1, térden állva 2, mindenféle beszédhiba nélkül 3, megkér, hogy Anya kérem, vigyen le sétálni. Teszi ki elé a halál a lelkét.

* sportkocsiban ugye utál lenni, ezért még mindig (8 hónapos cula korában is) a kocsira erősített hordozóban sétáltatjuk, úgyhogy egy egy órás séta nálunk felér egy két órás kardio edzéssel kombinált bi- és tricepsz erősítéssel

Őszintén, mikor írtam én dagadt / kövér nőkről, hogy egy csomó ember ez alapján talál meg az új statisztika szerint?

Mert a sztárok szülés után még oké, itt vagyok én, de dagadt / kövér nők? Mikor esett róluk szó?

B@szódjon már meg végre a felettünk lakó csorda és legyen azzal elfoglalva, mert ha négy darab P.-féle ébresztés után hajnali fél 5kor ismételten még hozzájuk is fel kell mennünk zilált hajjal és vérben forgó szemekkel, hogy azonnal és most kussoljanak el, akkor ezúttal nem fogom vissza magam és oda fogom sziszegni nekik a titokzatos kelet-európai anyanyelvemen, hogy Sorvadjatok El és amilyen komolyan gondolom ezt, még valóra is fog válni és akkor nekik végük.*

* tudniillik tényleg el fognak sorvadni, csúnyán

Csak én vagyok ekkora lúzer, hogy fogalmam sincs, hogy szedjem ki ennek a blognak a statisztikáját a sorok közül?

Ezer éve nem voltam rá kíváncsi, ki, hányszor, honnan, most eszembe jutott: vezérlőpult - hasznos holmik - statisztika - erre átdob ez a szar egy másik blogra (?), ami tömjénezi magát, mi minden új cucc van a freeblogon, pl az új statisztikában, de hogy ezt hogy a jó életbe lehet megnézni a saját blogra vonatkoztatva, no hát az PONT hiányzik.

Picsapicsa.

Nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen, aki...

- 8 hónaposan többet sír, mint amennyit alszik

- nem hajlandó elviselni, ha ölben ringatják, ő csak akkor hajlandó 45-60 perc ringatás után elaludni fél órára, ha ez állva történik

Teljesen, totálisan unom ezt az egészet, ha tudom, hogy ilyen lesz, sosem lett volna gyerekünk. Sajnálom.

Aki szerint gyenge és béna vagyok, annak csak egy napra kölcsönadnám ezt a rosszcsontot, kíváncsi lennék, hogy bírja.

Nézzük pl a tegnapot: Napközben 2x40 perc alvás, az első az séta alatt, hogy véletlenül se pihenhessek, a második pedig úgy 1 órás masszív ringatás után.

Este elvittük autózni, amivel nyertünk újabb 45 perc kussot (igen, 2 óra 5 perc alvásnál járunk napközben), majd a 9es vacsora után 11re sikerül t is letenni. 00.30kor kelés, sírás, 15 perc ringatás után alvás egészen 2ig, amikor újra 15 perc ringatás, majd ugyanez 3kor és negyed 5kor, amikor is cifrázta, mert ne hagyta abba a visítást, csak 45 perc hordozóban való rángatásra. 5től aztán (hurrá) aludt 8ig, de én persze az idegtől kb 6ig egy szemhunyásnyit sem aludtam, mert hát bassza már meg, 8 hónapja élünk ebben a pokolban.

8kor kezdődött a nap (iszonyat későn, általában 6kor kezdődik), 9től visít a fáradtságtól, azóta hordoztam, hagytam sírni, etettem kétszer és most, 11.25kor aludt el - feltételezem 11.55ig.*

És akkor elölről az egész.

Úgy érzem, ennek sosem lesz vége.

(És hogy ilyenkor miért nem alszom, miért pötyögök? Azért, mert mint 5kor, szétbasz az ideg, hogy ez a gyerek 9 órát alszik 24ből és a tendencia romlik (először, újszülöttként 14 volt, aztán 12, aztán 10 és most 9).

Komolyan mondom, pántként van a fejem körül az idegesség.

*update: Bocsánat, 30 percet sem adott, 23 perc után, 11.48kor ébredt.

Feladom.

Nincs még egy ilyen hálátlan kis pöcs.

Ja és már ezer éve akartam írni, hogy mióta P. van, újra imádkozom lefekvéskor, csak most a legyenek a szeretteim egészségesek és a legyen világbéke előtt azt is megemlítem, hogy ne ébredjen fel fél óra múlva a Ded.

És mikor már azt hisszük, nem lehet rosszabb, ennél nincs lejjebb, P. mindig produkál egy olyat...

... amivel bizonyítja, hogy de, van.

Mondjuk hálistennek most oka is van a nyöszörgésre (ha-ha, micsoda eufémizmus), ugyanis egyszerre 4 foga jön, amiből már 2 át is tört, 2 pedig napokon belül érezhető lesz ujjal is, bár még csak látszik. Van már tapasztalatom, hiszen ezek már az 5. és 6. fogai lesznek.

Lassan rágózhat a gyerekünk, döbbenet.

És továbbra is küzdünk, küszködünk...*

Az eredmény: Még egy fog kinn (ezúttal a jobb felső, középső) és még egy fog látszik (a bal felső középső).

* Hétfőn éjjel pl óránként kelt (fél óra ringatás után fél órát aludt 11 és 6 között), kedden napközben nagyjából egész nap sírt, kifeszítette magát a ringató karomból és a szopizásból is, ha viszont letettem, a szőnyegbe fúrta a fejét ÉS úgy sírt, tegnap éjjel pedig 2.50-4.20ig sírt, kivéve, ha a hordozóban hintázhatott, majd fél óra alvás után 4.50kor újra ébredt...

Nem tudom, más baba is ilyen-e, hogy "elég" neki 10 óra alvás (8 óra éjjel 2-3-4 részletben és 2 óra nappal 4 részletben => persze szigorúan minimum fél óra körbehordozás, ringatás és / vagy hintáztatás után) és a legkisebb frusztrációra is elbőgi magát (múltkor pl nem tudta kiszedni a pillangót a kedvenc könyvéből, pedig máskor secperc alatt megy, hát jött ám a patália), ha igen, akkor én kérek elnézést, szar anya vagyok, hogy ilyen nehezen viselem, de valami azt súgja, hogy nem, nem lehet minden gyerekkel ilyen nehéz, különben már rég kihalt volna az emberiség.

Mert P.-ben az a gáz (amellett, hogy baromi erős hangja van és nem fél használni), hogy ha felébred éjjel, nem alszik ám vissza negyed óra után, nem alszik ám vissza, ha cicire dobom, nem, ébren van és sír és sír és sír. Mikor kicsi volt, azt hittem, 8 hónapos korára kinövi majd, de nem, vannak jobb időszakai, az igaz, de úgy általánosságban alig javult a helyzet újszülött kora óta.

Nagyon félek, hogy egyke lesz.

Volt nemrég a Szomszédunknál egy bejegyzés, miszerint az írek / angolok milyen buták, mert egy nem anyanyelvű emberkétől kérdezik meg, ezt vagy azt hogy kell írni helyesen.

Ha jól rémlik, a kommentekben volt egy-két megjegyzés az írek / angolok értelmi szintjére vonatkozóan, sajnos negatív értelemben, de bazzeg bagoly mondja verébnek, tekintve, hogy mi a báLYos gyerekek országa vagyunk, ahol

"Csak a gyerekek tudják pontoSSan,

mi folyik a világon,

Jobban látnak,

mint a felnÖttek..."

Soha, soha többet nem kattintok gyerek szépségversenyes oldalakra, mert ahelyett, hogy röhögnék a sok hülye fotón, mint eredetileg tervezem, mindig csak felcseszem az agyam, mennyi tudatlan ember él otthon...

És ők még csak meg sem kérdezik, ezt vagy azt hogy kell írni... Eh...

Ma vettem a Dunnesben L'Oreal Anti-Aging arclemosót, de nem azért, mert öregszem, ááá, hanem mert smucig vagyok és ez volt a legolcsóbb arctisztító, 2,62 Euro... (otthon - kb 3000 HUF)

Ma vettem P.-nek répaporral borított kukit, rágcsának, de nem azért, mert olcsó volt, ááá, hanem mert még nem tud darabosat enni normálisan és ez szépen olvad a szájában, 0,9 Euro... (otthon - kb 36 Ft)

Én, aki a kocsonyát és a halat imádom, sőt, akinek a garnélarákkal sincs gondja (bár nem is élek-halok érte, az igaz), hát én olyan szinten undorodom az avokádótól, hogy ha az lenne az egyetlen ehető dolog a közelemben, hát tuti éhen pusztulnék.

Ha a májjal Európából, az avokádóval a világból ki lehetne kergetni, én mondom.