Miután múlt héten megrendeltem, ma átvettem az Osanitot, amiről ódákat zengenek. Múlt szombaton szereztünk bébi kokaint, szóval úgy érzem, abszolút felfegyverkezve várjuk a következő 14 fog érkezését...
Utóbbit amúgy már egy hete nyomjuk a Dednek és vagy ezért, vagy azért mert per pillanat nem ugrik fejlődést, nem tanul semmi új mozgásformát, nem bizgerálják a fogai, egész elviselhető napközben és elég jól alszik, azaz az elmúlt napokban volt már olyan is, hogy este 10től reggel 6ig meg sem nyikkant. (A többi napon ébredt 2-3 körül is, no de ez elég jó, annál is inkább, mert nem sírt az ébredésekkor, csak max. nyöszörgött és általában fél órán belül visszaaludt.)
Jók amúgy ezek a nyugis időszakok, mert meggyőznek, hogy nem én (mi) csináljuk szarul a dolgokat és nem arról van szó, hogy P. könnyű gyerek, csak mi nem bírunk vele, mert tessék, most, hogy jó baba (=kevesebbet sír, normálisabban alszik), egész elviselhető az élet, nyugodtabbak vagyunk, pihentebbek és boldogabbak is...
(Most már csak a kisördögöt kéne elhallgattatnom a fejemben, aki azt súgja, hogy egyrészt jön még kutyára dér, csak altat a kis disznó, pár nap és újra visszatér a régi önmagához, hiszen régebben is voltak jó napjai; másrészt pedig bazzeg van, akinek az ilyen napok a természetesek és az a furcsa, mikor nyűgös és sírós a gyerek, hát nincs igazság a földön, ez már tuti.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.