A jószándékkal kikövezett út

Ezt eddig is tudtam, de P. óta még erősebben érzem. Persze megint nem én vagyok a béna, a hülye, nem, dehogy.

És mert azt már százszor leírtam, hogy fejet hajtok a valamilyen szinten beteg gyerekek szülei előtt, mert én az ő helyükben már rég feladtam volna, tényleg, most íme két példa a másik oldalról, amitől felmegy az agyamban a pumpesz, épp úgy, mint ahogy gondolom a Beteg Gyerekek szüleinek a feje is vörösödik az én sírálmaimtól.

1: Miután P. úgy alszik / aludt, ahogy, beleolvasgattam egy ír fórumba, hátha találok valami okosat. XY indított egy témát, Borzasztó éjszakák címmel (szabad fordítás), no mondom, remek, nézzük, milyen tippeket adnak az írek egymásnak... Hát nem kellett volna. Mert ugye már eleve a témafelvetés:

"Ó, ó. A kisfiam 6 hetes korától átaludta az éjszakát, de most 8 hónaposan nagyon rossz szokást vett fel. Este szokás szerint lefekszik 7kor (sic!), de 10kor már ébred, akkor megetetem, negyed órán belül elalszik (sic2!), de 6 körül (sic3!) újra felébred és csak egy óra altatásra alszik vissza 8ig (sic4!). Segítsetek, mert iszonyú fáradt vagyok, úgy érzem, nem bírom tovább."

No most kedvem lett volna odaírni, hogy itthon 10 anyukából 9 szerintem a fenekét verné a földhöz, ha a gyereke így aludna, de kussoltam és milyen jól tettem, mert a többiektől már jött is az együttérzés folyam, hogy ó, ó, te drága, te szegény, hát ez tényleg borzasztó, hogy bírod? majd jöttek a javaslatok is, hogyan álljon vissza a régi rend, ami úgy tűnik itt minden családban megvan, nevezetesen, hogy a Ded este 7től reggel 7ig (vagy este 8tól reggel 8ig) egyhuzamban alszik...

Ez kandi kamera, bazmeg.

2: Az ír fórumok mellett magyar fórumokat is olvasok ám, ahol ma reggel "kibukott" egy anyuka, hogy a kislánya nem eszik (szerinte) megfelelően, mert még csak 9 kg körül van (P. 9,3 kg pucéran és mi meg úgy érezzük, túletetjük) és különben is, ez olyan nehéz... Mert ugyan napközben mindig mosolygós, aranyos baba a gyerek (sic!), de alig akar enni és fél, hogy eltűnnek a kis hurkái. És hogy ő úgy érzi, másnak olyan könnyű gyerek jutott, bezzeg neki. De bakker semmi más problémát nem tudott ám felsorolni, a baba szépen fejlődik, jól alszik, dagi, mosolygós, nevetős, az egyedüli gond az, hogy nem eszik annyit, mint anyuci szeretné... Definiáljuk már légyszi a nehéz babát, mert rögtön elásom magam, komolyan. Hát nem az Ági-féle 1, 6 hetes 2, kórházat megjárt 3, nem nagyon hízó újszülöttről van szó, hanem egy jó húsban lévő 8 hónaposról, aki pár napja kevesebbet eszik, mint szokott... Hát hol élünk basszus? Alszik? Persze. Sírós? Jajj, dehogy. Akkor legyen már csönd a franc egye meg.

És újra aláhúzom, hogy minden tiszteletem a tudjuk-milyen-gyerekek szüleinek, de azért ne állítsa már minden anyuka, hogy az ő gyereke problémás, könyörgöm.

Eh.