Miután nagyjából tíz napja nem sétáltunk - nem lustaságból, hanem mert vagy orkán erejű szél tombol vagy ömlik az eső vagy orkán erejű szél tombol ÉS ömlik az eső - mondom, ma, hogy 100 km / óra helyett csak 50 km / órával fúj, kimerészkedünk és elsétálunk a kb 600 méterre lévő Szutyok Tescoba kis, aranyos fürdőjátékokért P.-nek (egy rákocskája meg egy bálnája már van, imádja őket, most zsiráfért meg vízilóért indultunk), erre ez a kis bolond negyed úttól elkezdett feszengeni - mindig feszeng, kit izgat - majd félúttól viszont rákezdett üvölteni, de mint akit nyúznak. Gőzöm sincs, mi volt a baja, mert a végén már ráhúztam az esővédőt is, hátha egy kis szél becsap a hordozójába* vagy mit tudom én, de nem, nem ez volt a baj, mert ugyanúgy visított az esővédő alatt is, mint anélkül.
Hazaérve megfogadtam, hogy akkor megyek legközelebb sétálni vele, ha 1, térden állva 2, mindenféle beszédhiba nélkül 3, megkér, hogy Anya kérem, vigyen le sétálni. Teszi ki elé a halál a lelkét.
* sportkocsiban ugye utál lenni, ezért még mindig (8 hónapos cula korában is) a kocsira erősített hordozóban sétáltatjuk, úgyhogy egy egy órás séta nálunk felér egy két órás kardio edzéssel kombinált bi- és tricepsz erősítéssel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.