A jószándékkal kikövezett út

A hétvége nyögve-nyelősen futott ki, no de ma új hét virrad, remélem kicsit épkézlábabb lesz a kölök. Eddig elég aranyos volt, felkelt-evett-játszott-nyűglődött-hasafájt-elaludt. Ha így maradna, már összetenném a két kezem.

Ami miatt viszont szarul indul a hét: akkora herpesz nőtt a számra, mint ide Makó. Ezer éve nem találkoztunk, el is felejtettem, milyen szar, most mehetek és szerezhetek valami herpesz ölőt, mert az idegeimre megy, hogy csak szívószállal tudok inni, mert irtózom attól, ha bármi hozzáér. Ráadásul így nyünnyögni sem tudok P.-vel, mert fosok, hogy elkapja.

Remek.

Osztán azon is elfilóztam a fenti nyűglődött rész közben, hogy a tegnapi bejegyzés élét kicsit elveszem azzal, hogy aláhúzom, hogy szombaton, gokart alatt még jófej volt P. Azaz voltunk gokartozni egy még nem öt hónapos gyerekkel, ez azért menő, nem? Aztán majd tilthatjuk a motortól meg a veszélyes vezetéstől, eh, mi sem vagyunk normálisak. Persze nem csinálunk ebből rendszert, de akkor is. Akit a gokart benzinfüstje megcsapott... Alig várom, hogy újra menjünk.

Ha pedig már a szórakozásnál tartunk, úgy érzem, rögzítenem kell, hogy manapság az apró dolgoknak nagyon tudok örülni és ez tök jó. Pölö régebben nem volt nagy szám egy tejes kávé vagy egy süti, most a világ egyik legjobb programja, ha kávét ihatok vagy sütit ehetek. Régebben kicsit uncsinak tűnt a tengerparton való sima mászkálás, most tökéletesen meg vagyok vele elégedve. Persze néha jól jön egy kis thrill, mint ez a szombati gokart, de egyébként kétségtelenül úgy érzem, hogy lenyugodtam kicsit, nem izgat, hogy hétvégente nem járjuk be Tolnát-Baranyát csak kiautózunk a Lidl-be wc papírt meg mazsolát venni, esetlen ezt ünnepnapokon azzal is megspékeljük, hogy csemegeuborkát is veszünk. Egyelőre nem döntöttem el, hogy ez P. miatt van-e, vagy mert vénülök, de tulajdonképp mindegy is.

És ha P., nem is értem, minek rendeznek szépségversenyeket, mikor egyértelmű, hogy ő a legszebb a világon, anélkül, hogy bármelyiken is indulna. És ez véresen komoly.

És különbenis körülöttem már mindenki abbahagyta a szoptatást, én meg még mindig itt szívok és küzdöm, pedig nálam ugye a kezdetek kezdete óta bajos volt az egész.

Nem vagyok normális.

Jó fosszar kedvem van.

Péntek délután AV kivett egy fél napot, így 2. etetés után csináztam egy kis tápot és kimentünk az ikeába. P. végigaludta az utat, ott felébredt, türelmesen végignézte velünk a tv állványok és a fiúkos szekrények hadát, majd elvonultunk a nursing area-ba és szépen evett (!). Már ez meglepetés-szerűen hatott, mert a 3. etetésnél már bőven megy a hiszti és pótolni szoktunk, de sebaj, mondok, biztos rájött, hogy nem kell annyit ennie. Miután ő ebédelt, mi is beültünk enni, amit jó kedéllyel végignézett (!). Ezután mászkáltunk még egy kicsit, nézelődtünk, vásárolgattunk, majd hazaindultunk, P. pedig az új lógókáját nézve 5 perc alatt ismét bealudt a kocsiban. Délután játszottunk, énekelgettünk, egy nyikk nem sok annyit nem hőbörgött. Este kimentünk Dollymountra, néztük-szagoltuk a tengert majd hazajöttünk és hello, fürdetés, alvás.

És hogy ekkor miért van fosszar kedvem?

Mert tegnap meg ma pótol a kölyök, de rendesen. Hisztis, mint azok a bizonyos fürdős k*rvák, sír, sír és sír, sokszor kézben is, hőbörög, elégedetlenkedik, nyöszörög, nyikog, köhécsel, szenved. Öt percig nincs el magában, sokszor az sem elég, ha tartom, akkor is baja van, akkor is szipog, nyikorog. Kezdek megőrülni tőle az az igazság.

Főleg azért is idegesít ez, mert pénteken megmutatta, milyen, amikor valakinek jó gyerek jut. Elhúzta az orrunk előtt a mézesmadzagot, hogy tátáám, ilyen is lehetnék, de nem vagyok ám. Az igazat megvallva, rádöbbentett, hogy nem is olyan nagy dolog a babázás, ha az ember nem egy ilyen hisztis példányt fog ki. És ez szar. Rettenetesen.

Ráadásul a másik, ami felcseszi az agyam, bár erről asszem már írtam párszor, hogy a "jó" gyerekek szülei meg vannak elégedve magukkal, hogy ők "képesek olyan környezetet biztosítani a babájuknak", amiben boldogok, kiegyensúlyozottak lehetnek a gyerekek és alhatnak naphosszat, ergo ha a te babád nyüsziszik vagy nem alszik max két órát napközben, akkor az azért van, mert te vagy a béna és idegroncsot csinálsz a kölyködből idő előtt, mert "nem véletlenül olyan nyugtalan típus az a gyerek"... Picsába már. Az persze fel sem merül a t. szülők csöppnyi agyában, hogy nem a környezet határozza meg csak, milyen természetű a gyerek, hanem bizonyos veleszületett adottságok is... Személyiség, temperamentum, hm? Mondanak ezek valamit? Eh.

És persze ilyenkor jönnek a vigasz cikkek, hogy örüljünk, hogy ilyen élénk és mozgékony a fiú, mert ez a normális, sőt, ez a jó, de ezek a cikkek nem adják vissza a kitépett haj- és elpattant idegszálakat, ezek a cikkek nem adnak energiát, ami alapból megvan a nyugodt és szépen alvó gyerekek szüleinél...

Nőjön már ez a kölyök, léccilécci.

Aki még egyszer azt mondja, hogy ő úgy szoktatta a gyerekét, hogy "egyedül is ellegyen" meg hogy "magától is elaludjon, bohóckodás nélkül", annak csak azt kívánom, hogy második / harmadik babának fogjon ki egy olyan kölyköt, akit nem lehet csak úgy szoktatni és jöjjön rá, hogy a gyerekeknek igenis van személyiségük.

Oké, hallottam már, hogy a nehéz babákból lesznek a zsenik, míg az odateszem ott marad természetű többiek megmaradnak tölteléknek, de ezt egyszerűen leszarom, ez nem vigasztal egyelőre cseppet sem.

A Twix Fino csoki megkérdőjelezi az anyagmegmaradás törvényét, még hozzá fordítva. Képes ugyanis arra, hogy egy kisujjam nagyságú darabja annyi morzsára essen szét, mint egy kamionnyi nápolyi.

Ben bácsi elmehet a búsba a rizsével együtt.

Nem elég, hogy egy zacskóba összesen 20 szemet ha tesz, ami a fél fogamra nem elég, ráadásul kétszer annyiba is kerül az ő híres rizse, mint pl a Spar saját márkás.

Igen, hosszú idő után megint főztem, még hozzá úgy, hogy közben a Ded csodák csodájára aludt.

De basszus, nem húst akartam enni hússal, hanem rizsát hússal.

Hülye Ben.

• Azt hiszem, el sem tudnám képzelni, hogy P. lány. Az egy dolog, hogy az arca fél napos korától fogva kisfiús, most nem erről beszélek; hanem hogy P. nem lehetett más, mint fiú, mert én nem lehettem más, mint fiús anyuka. Egyszóval: sütkérezem a gondolatban, hogy van egy fiunk.
• FB-n egyik volt osztálytársam feltett egy képet a gyerkőcéről, amint a kislány egy 7 decis mekis pohárból szív valamit... Azt hiszem, elvesztettem a humorérzékem egy részét, de szerintem ez kicsit sem vicces, főleg azért, mert a kislány, hogy is mondjam, hát nem az a kákabélű típus... (Ennek kapcsán, aki még egyszer azt állítja, hogy P. duci, annak az orra alá oda fogom dörzsölni ezt a képet, hogy no EZ a gyerek kövér, nem pedig P.)
• Aki epres ízesítésű vizet forral véletlenül, készüljön fel arra, hogy még két nap múlva is cseresznyepálinka szag fog terjengeni a lakásban.
• Nem tudom, létezik-e vagányabb dolog annál, hogy este kimegyünk a partra dagályt nézni és tengerszagot szipákolni be, de rám jön a pisilés, úgyhogy másnap arról számolhatok be itt a blogban, hogy pfff, én a tengerpartra járok hugyálni.

Hétvégén voltunk szokás szerint Blanchiben és a Poolberg világítótoronynál, szokásunktól eltérően pedig dagályban láttuk a Dollymount beach-et és jártunk a Phoenix parkban is.

Szép volt, jó volt, szeretem hétvégék.

Tekintve, hogy ma felfedeztem, hogyha a Hopp szócska kíséretében dobálgatom az ikeas textillabdát, P. gurul a röhögéstől, kétségtelen, hogy a jövő Zsiborásával állunk szemben.

Furcsa napokon vagyunk túl (?) de mivel a furcsa jelzőt P. emésztésével kapcsolatban használom most, a szemérem nem engedi, hogy ezt hosszasabban részletezzem.

Most alszik, úgyhogy leírom már amit akartam ezer éve, csak úgy mementóul, hogy később is emlékezzem rá...

A Kutyásokról van szó. Hogy hogy utálom őket. Pontosabban a fickót még annyira nem is, mert ő mindig óriásit köszön, igaz, ezzel általában felveri P.-t; hanem a nőt... Pontosabban a nőnek tűnő nem tudom mit, aki úgy néz ki, mint Lang Györgyi szebb napjain. Komolyan úgy vonul végig a parkon a hat korcs kutyájával, mintha legalábbis ő lenne Miss World, pedig csak egy ronda Birodalmi Lépegető. Az igazat megvallva nem is tudom, miért utálom őket annyira, azt hiszem, nem egyetlen ok miatt, hanem ilyen sok kis apró idegesítésnek köszönhetően.

Hogy olyan ronda az a nő.

Hogy olyan fölényesen néz.

Hogy annyira nemtelen.

Hogy a faszi mindig felkelti P.-t.

Hogy a kutyák mindig összevesznek.

Hogy azokra is olyan rossz ránézni, mert csúnyák. (már a kutyák)

Hogy mindig olyan hangosan beszélgetnek. (már a férfi meg a nő)

De legfőképp:

Hogy mindig ott eszi őket a fene, mikor ott sétálunk, teljesen függetlenül attól, mikor megyünk.

Aki szerint egy gyerekkel otthon lenni láblógatás, attól azt szeretném kérni, hogy csak egyetlen egy napot (csupán 8-6-ig) töltsön együtt egy babával.

Az előbb majdnem kidobtam P.-t a kukába. A pelenkájával együtt.

Aztán inkább azt mondtam, ha egy percen belül nem hagyja abba az üvöltve sírást, amit pontosan 1 óra 10 perce kezdett és bármit teszek, nem segít (karban ringatás, babakocsiban ringatás, zenehallgatás, masszírozás, ujjcumiztatás, Gripe Water, Teetha gél), akkor leszarom, adok neki fájdalomcsillapítót, kábítsa el, lassítsa le a lényeg, hogy kussoljon már végre.

Nem a felső vezetőket kéne itt egy hónapos föld körüli útra küldeni, hogy kiheverjék az év közbeni stresszt, hanem minden gyerekes anyukát. Akinek több gyereke van, azt többször.

Aki szerint meg ez hülyeség, az legyen szíves tényleg töltsön el P.-vel egyetlen napot. Plíz.

Miután folyton azon töröm az agyam, hogyan tudnék pénzt csinálni míg itthon vagyok, arra jutottam, babapedikűrös leszek, mert olyan kevesen tudják levágni a babák körmét normálisan.

Mondjuk az ötlet ott bukott el, hogy én sem tartozom közéjük.

- Fúj, de ronda, csinálj már vele valamit!

- Nem olyan ronda ez...

Kis idő múlva:

CSATT CSATT CSATT CSATT

- Na?

- Még ott van... de már nem megy el...

Tél szag van.

Nem ősz, tél.

AV reggel kinn ügyködik az előszobában egy övvel a kezében.

- Mit csinálsz?

- Szatócs vagyok, árral dolgozom.

- ?????

- Tanuljon csak szép magyar szavakat. (Tudjukki.)

Amúgy szépséges hétvége áll mögöttünk, szép volt az idő, szépek voltak a programok*, szép volt P. és szépek voltunk mink.

Most örülünk.

*

Szombaton reggel voltunk Blanchardstown-ban, mint mindig, utána meg Burgereztünk. Délután P. sétált az apjával, én főzőcskéztem meg tisztálkodtam itthon.

Vasárnap Brayben jártunk, mint mindig, utána meg fagyiztunk. Délután sétáltunk hármasban, én kaptam egy Ribena-t is, mert majdnem szomjan döglöttem útközben.

Szeressük a rendszeres életet manapság. Tervezem, hogy írok egy bejegyzést arról, mire tanított már meg a kis Tündérmókus.

P. végre valamiben hasonlít rám: imád döncizni.

Ma ismét bebizonyosodott számomra, hogy mindenütt jó, de a legjobb sehol. Ebben az országban is épp olyan bunkó emberek élnek, mint otthon; épp annyira figyelmetlenek, tapintatlanok és önzőek.

Mondjuk legalább mindehhez vigyorognak általában.

Ha már gyerekek, akkor habtapper. Itten ni:

Színes, szagos polifoam szőnyeg, amin a gyerkőc kedvére hempereghet, nyúlkálhat, csendben nőhet és amit jóízűen kapirgálhat a meglehetősen rohamos mértékben karommá nemesülő körmöcskéivel. 

Hasznos találmány, szó se róla. Ami viszont mégis azt sugallja, hogy a tervező annak idején egy gallyal próbálta ki, forgalomba hozható-e a termék, az az, hogy a színes, szagos betűk / számok / (még mazochistábbaknak) kis ábrák bizony kijárnak a pözli darabkákból és így biztosra vehető, hogy minden botnál kicsit is élénkebb kölök úgy két perc alatt szétszedi az egész szőnyeget kiidegelve ezzel a leglelkesebb és legjámborabb lelkületű szülőket is.

Megoldási javaslat:

Nem kell, hogy kiszedhetőek legyenek a betűk / számok / (még mazochistábbaknak) kis ábrák...

Azaz ő:

A belbecs sajnos nem áll egyenes arányban a külcsínnel. A lényeg persze, hogy általában hatásos a dolog, de a vizet tartalmazó üveg tervezőjét ettől függetlenül egész életében arra kötelezném, hogy parkinson kóros kézzel visító babák kiskanalára öntsön a termékből napi 24 órában. 

Hiába érintjük ugyanis az üveg száját a kiskanálhoz, hiába vetünk be mindent annak érdekében, hogy a legkisebb anyagveszteséggel töltsük ki az élet- (és dobhártya mentő)  5 milit, ez gyakorlatilag lehetetlen, így minden használat után gondosan törölgethetjük le az üveget és moshatjuk fel annak nagyjából egy méteres környezetét, ha nem akarunk hozzáragadni mindenhez a lakásban, mint nászutasok a légypapírhoz. 

Megoldási javaslat:

Az Infacol pipettás megoldása tökéletes, le kéne másolni, francba a tradícióval...

Nem tudom, hogy P. arra született-e hogy kanállal egyen vagy csak a sok kanálból kapott Gripe Water edzette meg, mindenesetre gyönyörűen, igazi úriemberes szakértelemmel eszik kiskanálból.

Kezét hátrateszi, koncentrál a kanálra, szemöldökét kissé összehúzza és minden pürécseppet akkurátusan megízlel, csettintget a nyelvével, vigyázva, nehogy egyetlen nanogramm is lecsöppenjen, hiszen nehogymá' veszendőbe menjen bármennyi is Az Ételből.

(breaking news, szereti a répapürét is. tegnaptól szereti.)

Rájöttem, hogy miért vágatja le minden babás ismerősöm a haját villámgyorsan a 3-4. hónap körül.

Asszem keresnem kell egy fodrászt.

Még az előzőhöz: Nem tudom, csak engem ráz ki a hideg azoktól a receptektől ahol azt írják, hogy mit tudom én a sütőtökhöz adjunk pár kanál anyatejet?! Hát fúj basszus.

Nem tudom, mondtam-e már, hogy utálom ezt a folyékony táplálásos dolgot, ami elsősorban a szoptatás... Ugyan a hétvégén véletlenül ráakadtam valami tejserkentőre (tavaszi tea néven fut, hulla bio, még otthonról hoztuk) és így már napi 700 mg tej sikerált tegnap és csak 300 mg tápszerrel pótoltunk (vettünk új, hasfájás elleni tápszert, nem, nem receptre, bementünk egy boltba és leemeltük a polcról), azért jobban tetszene, ha végre nem kéne stresszelni ezen a hülye etetésen, úgyhogy mától nem tej után fogok adni őszit P.-nek (ez a kóstoltatás), hanem előtte (ez az elválasztás) és megnézem, így mennyit fog enni... (Tartok tőle, hogy így is bélpoklos lesz és nem fog leállni 200 mg tej / tápszer körül etetésenként, ahogy én szeretném...)

Ja mondtam már, hogy őszibarackpüré mellett már szilvapürét is eszik az Úr, aminek következtében - talán nem kell magyaráznom miért -, elneveztük Szilva Szörnynek?

Pénteken csináltam répapürét (fúj) is neki, ma almapürét fogok, úgyhogy szép lassan ezeket is bevezetjük nála. Ezen a héten a répát, jövő héten az almát. Ezek után krumplit is fog kapni és ezzel asszem ki is lőttük a 4 hónaposan adható cuccokat*, úgyhogy onnantól kevergetünk.

* Nem is, mert van még a cékla, a sütőtök meg a cseresznye-meggy, de ezek olyan durván bizarrnak tűnnek nekem, hogy még várok egy kicsit, hogy összeszedjem a bátorságomat hozzájuk...

Idefigyelj te természet... Nem igazán kedveljük a fajtádat errefelé... Mert mivégre növesztesz körmöt a kisdedek lábára és kezére, ha azokat lehetetlenség levágni?