- Azt hiszem, el sem tudnám képzelni, hogy P. lány. Az egy dolog, hogy az arca fél napos korától fogva kisfiús, most nem erről beszélek; hanem hogy P. nem lehetett más, mint fiú, mert én nem lehettem más, mint fiús anyuka. Egyszóval: sütkérezem a gondolatban, hogy van egy fiunk.
- FB-n egyik volt osztálytársam feltett egy képet a gyerkőcéről, amint a kislány egy 7 decis mekis pohárból szív valamit... Azt hiszem, elvesztettem a humorérzékem egy részét, de szerintem ez kicsit sem vicces, főleg azért, mert a kislány, hogy is mondjam, hát nem az a kákabélű típus... (Ennek kapcsán, aki még egyszer azt állítja, hogy P. duci, annak az orra alá oda fogom dörzsölni ezt a képet, hogy no EZ a gyerek kövér, nem pedig P.)
- Aki epres ízesítésű vizet forral véletlenül, készüljön fel arra, hogy még két nap múlva is cseresznyepálinka szag fog terjengeni a lakásban.
- Nem tudom, létezik-e vagányabb dolog annál, hogy este kimegyünk a partra dagályt nézni és tengerszagot szipákolni be, de rám jön a pisilés, úgyhogy másnap arról számolhatok be itt a blogban, hogy pfff, én a tengerpartra járok hugyálni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.