A jószándékkal kikövezett út

Előzmény: egy baromi nagy terepjáró valami irtó bénán hagyja el a kereszteződést.

AV kommentál: No, ezt fogadjunk, nő vezeti... Minek ilyen nőknek ilyen autó? Minek nőknek ilyen autó? Egyáltalán minek ilyen autó?

Ja és ha már Desperate és én, íme az egyik legviccesebb jelenet az évadból:

(nem spoiler, már otthon is volt ez a rész)

Ami P-t illeti, nőttön nő.

Legújabb kedvenc tevékenységei közé tartozik az öt-tíz percen át tartó levegőkifújás (más néven berregés), a milton kapocs tánc és a nyelvöltögetés. Utóbbi elég para, mert bár rákerestem és semmi erre utaló jel nincs, de szerintünk azért csinálja, mert fáj a torka. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy hétfőn reggel köhögve és szörcsögve ébredt, minek utána elvittük AZ orvoshoz és kiderült, hogy piros a torka is, de gyógyszert azt nem kaphat, mert láza nincsen. A biztonság kedvéért kétszer kiporszívóztuk az orrát, de "egy-két kósza fikán kívül" mást nem tudott produkálni.

A nagymozgásokat illetően már nagyon forog, a hasról hátra a sláger, ezen kívül pedig már hipergyorsan mászik - még mindig hátrafelé. A finommechanikája még nem olyan finom, inkább csapkod, mint mutat; mostanság rászokott arra, hogy tápszerezés közben teljes karral üti az üveget, úgy értem, nincs neki könyöknél behajlítva, hanem vállból nyomja, teljes erőbedobással. Ami a mozgással kapcsolatban nekem nagyon tetszik, ha hason játszik és meglát valami kívánatosat mondjuk a fenekénél, akkor világbajnok brékelőket megszégyenítő gyorsasággal villámgyorsan odafordul, két kézzel rácsap az áldozatra és elkezdi behammogni.

A hammogásról jut eszembe, holnap 6 hónapos lesz, úgyhogy egy új világ tárul ki előtte, jöhet a körte, a glutén és társai, igaz a múlt hét is hozott újdonságot számára, hiszen először kóstolt bébirizst és céklát is.

Nem tökéletes bezzeg anyukaként majdnem kihagytam, hogy a múlt hét hozott még egy jelentőset: a háromszögezést. Ez annyit tesz, hogy a gyermek fekszik hason majd kifeszített lábbakkal a fenekét az égbe nyomja, miközben a kezét szintén igyekszik kinyújtani. (A feje eközben a karjai között kolbászol.)

Miután a mi gyerekünkről van szó, hadd jegyezzem meg, hogy van új kedvenc szava is, még hozzá a Pipi. (Erre nem jöttünk volna rá, ha nem kap tegnap két új barátot, Röfi és Pipi (a képen az első és harmadik báb) személyében...)

Mióta a múlt héten láttam a Született Feleségek otthon tegnap este leadott részét, azóta filózom ezen a dolgon... Igazság szerint a jövő heti epizód lesz az igazán húzós, amikor is bepillantást nyerhetünk a fairview-i gyilkos gyerek- és kamaszkorába. Én speciel kétszer is megnéztem azt a részt, mert úgy tűnik imádok szenvedni... Szóval nem célom a spoilerkedés, de annyira zavar ez az egész, hogy egy szerencsétlen azért válik gyilkossá, mert zord külső körülmények úgy játszanak össze, ahogy. Így, Anyaként meg különösen megérintett a dolog.

Tegnap este megnéztük az évad befejező részét is és bár a legötletesebb helyzetmegoldás díja Angie Bolen nevéhez fűződik, azért számomra a gyilkolós szál marad a legemlékezetesebb... Erkölcsi nullaságomat bizonyítandó: én futni hagytam volna a srácot...

Csak a szokásos.

Szombaton folytatódott a hétre jellemző szar idő, esett, fújt a szél, úgyhogy már rögtön az első etetés után elmentünk Blanchibe. Jártunk a Dunnesben, a Lidlben meg a Bootsban, ahol a viszonylag korai időpont ellenére is egymást taposta a jónép a karácsonyi díszek (!) között. Miután elég rosszul voltam (takony és társai) és későn is értünk haza, éljünk egészségesen jelszóval Burgereztünk. Délután míg a fiúk sétáltak, én céklapürét gyártottam, majd este hulladékként dőltem az ágyba, hát igen, már én sem vagyok a régi, nagyon kikészít ez a kórság.

Vasárnap azaz ma még szépen indult a nap, sütött a nap, örö é bódottá, úgyhogy kiccsaládunk férfitagjai újra sétáltak egyet, én pedig kitakarítottam a lakást és ebédet főztem. Ebéd után gyorsan elmentünk a St Stephen's Green-be melegítőt venni a fürdőbe, de útközben hogy hogy nem, P. kapott egy füles sapkát, egy kapucni nélküli nagypapa kardigánt és egy színezőt (!) is. Mivel a csapatvezetőnk egész jól tűrte a kis kirándulásunkat, beültünk teázni is (!) egy újonnan nyílt cafe-ba, úgyhogy hosszú hónapok után végre újra ehettünk vajas-lekváros scone-t teával... És hogy miért írtam, hogy reggel még szépen indult a nap? Hát mert azóta beborult, ömlik az eső és beköszöntött Thomas, a hurrikán.

Totó, segíts...

Nézem amúgy az America's Next Top Model-jét és mikor hétköznapi statiszták mellett pózol a sok modell-ígéret, nem tudom megállapítani, melyik az utca embere és melyik akar a külsejéből megélni. Tíz lányból öt kiharapja a pókot a sarokból. Most ezt így hogy?

Update: Rájöttem, nem a fejüket kell nézni, hanem a combjukat. Ha az vékonyabb, mint az én vádlim, akkor az a modell.

Az eléggé nőies, ha reggelente a maci hasában lévő bébitükörben nézem meg, nem púposodik-e fel a hajam középen miután lófarokba kötöttem?

Befejezem a rinyát most már, de ezt egy karrierista vagy épp gyerektelen nő sosem fogja átérezni, milyen az, hogy nem jutsz ki a fürdőszobáig, hogy ellenőrizd a frizurád, mert inkább a Ded mellett ülve fésülködsz, miközben lábbal böködöd, hogy érezze hogy ott vagy, minthogy feleslegesen akár tíz másodpercig azt hallgasd, hogy hogy küzd, hogy magához hívjon...

És ha már esték, annyira azért nem kétségbeejtő a helyzet:

1. Hétfőn este, a fos napon, az utolsó kajálása után, 10kor nagy dühösen letettem P.-t a kiságyába és kimentem vacsorázni, mire öt perc múlva ott találtam a helyén egy kis gingerbread man-t álmában szuszogva (csokornyakkendő nem volt rajta).
2. Tegnap ugyan 1 óra 20 percig kellett rimánkodni neki, hogy aludjon el (11kor dőlt ki, régi időszámítás szerint az éjfél!), de ma reggel fél 10kor mentem be hozzá megnézni, mi van már. (fenn volt már, de egy nyikk nélkül explorálta a környezetét)

Hát így élünk mink.

Jó, mondjuk kicsit túloztam, kimoccantunk azért - esténként ugyanis kiautóztunk a tengerpartra, remélve, hogy legalább a kocsiban elalszik a Ded.

Ezek a kirándulások tegnap érték el a csúcspontjukat, tegnap este ugyanis ki is szálltunk.*

* AV megint beteg és nem mert köhögni / orrot fújni a kocsiban, nehogy felriadjon az Utód, ezért kiszállt, hogy versenyre keljen a tomboló hullámok fülsiketítő zajával

Amúgy az összezártságunkat fokozandó, vasárnap reggel óta esik az eső, ami még csak hagyján, de orkán erejű szél is fúj, ami végképp lehetetlenné teszi, hogy kimoccanjunk bárhová.

Az eső még nem is rettentene, de azt már nem vállalom, hogy lefújja az arcom a szél a helyéről.

Hülye idő, hülye szél.

...épp ártalmatlannak tűnik...

Nem én írtam ám, csak kaptam. (Az eredeti sokkal hosszabb, de kigyomláltam a legjobbakat...)

Az első 6 hónap

- úgy tűnik, az egész nap egy végtelen szoptatás.
- minden babazokninak szűk a szára és bevág.
- a legszebb ruha is csak 1x kerül sorra, azután kinövi.
- az egész terhesség alatt azt várod, hogy végre megint hason alhass. Szülés után a 2 irgalmatlan méretű csöcsöd miatt továbbra is csak ábránd marad...
- már nem szereted a vendégeket.
- egész nap várod, hogy este legyen és a gyerek aludjon, reggel meg azt várod, hogy mikor kel fel végre.
- kiderül, hogy mindenki tehéntejet ivott 2 hónaposan régebben.
- kiderül, hogy anyád nem tud semmit a babákról (már).
- anyósod még annyit sem.
- fél óra bohóckodás és cigánykerekezés után egy 2 mp-es mosoly teljesen reális egy babától.
- amelyik ruha lábközt nem patentos, az a gyerek emelésekor a nyakában gyűlik össze.
- egész nap otthon vagy, még sincs este meleg vacsora és kupi is van pluszban. És még fáradt is vagy.
- a babagondozással kapcsolatban nincs egyetlen téma sem, amiről ne adna teljesen eltérő tanácsokat a védőnő, az orvos és az anyósod.


6-12 hónap között

- 3 kanál lenyelt kaja után képes fél üvegnyit visszahányni, és még 3x lebukni magát napközben.
- a hányás mindig a kimenőbe felöltöztetés és az autós hordozóba betevés UTÁN következik!
- 1 óra cipelés után egy 6 kilós baba is 20 kilósnak tűnik.
- a legjobb játék a pillepalack. Minden más pénzkidobás.
- az is befér egy baba szájába, amiről azt hiszed, egy reklámszatyorba sem férne be.
- mindenen a bevarró címke a legérdekesebb.
- amíg a gyerek iszik a cumisüvegből, már lila fejjel és lélegzet visszatartva nézve őt rá kell döbbenned, hogy ő tovább bírja 1 levegővel, mint te.
- 1 fog arra elég, hogy piercinget lukasszon a mellbimbódba, és átharapja a nyaki ütőered.
- ha valamit 1 órán át pepecselsz, főzöl, minden edény koszos, turmixgép úszik, na akkor nem fogja megenni.
- a baba nem nyeli le a szájában lévő falatot, mielőtt veled szemben ülve eltüsszenti magát.
- amikor leülsz mellé a földre, ő ügyesen feláll beléd kapaszkodva, de tuti a mellbimbód a fogódzó.
- a körömvágást altatásban kéne végezni!! Olyan, mint futó vadra lőni..
- van, hogy 4 napig ki sem bontod a lófarokból a hajad. Kelsz és fekszel vele.
- rájössz, hogy a mikróba tett babakajás üvegből 40mp után kirobban az egész főzelék és mindent beterít.
- ha 1 szál hajad kilóg a copfból, akkor azt megtalálja és szép lassan kitépi.
- bármilyen földre ejtett morzsa vagy kajamaradék a szájában köt ki.
- vendégségben is képes pólón és melltartón át bekapni a bimbódat.
- nem csak anya haját jó szálanként húzgálni, ott van apa mellkas szőre is.
- igenis meg lehet enni egy 3 fogásos vacsorát 4, 5 perc alatt.
- a "de én ezt így csináltam" mondat egy idő után kiváltja belőled a nagyigyilkos indulatokat .
- ha bevásárlás után cipekedsz az emeletre, karodon gyerek, töködön is csomag lóg, akkor leejti a cumiját.
- a spejz úgy néz ki, mint egy bébiétel depó.

1 év után

- még mindig túl jóképű a férjed, túl jó szaga van az új parfümjétől, és biztos mindenki csak őt akarja. Pár féltékenységi jelenet, és totál hülyét csinálsz magadból. És ez még nem a vég, csak 1 éve vagy otthon. Lesz ez még rosszabb is.
- már nem zavar a kupi a lakásban, képes vagy nyugodtan ülni a szarkupac tetején, lábad alatt egy halom mosott és beszedett ruha, amit a gyerek elért az ágyon, és leszórt a földre. Oldalt egy pár üres flakon, amit kiszedett a kukából és odavitt neked a nappaliba. A konyhát beborítják a műanyag edények és fakanalak, amiket a szekrénybe beülve kihajigált. Esély nincs visszatenni, minek arra az 5 percre.
- a gyereked már 12 hónapos, csodásan feléri az asztalt. Igaz, nem látja mit ér el, de érzi, hogy valami húzhatót talált. Így szabadulsz meg az anyóstól kapott törékeny, de "csodálatos" lakásdíszektől, vázáktól, tálaktól, kaspóktól.
- eljött a fosztásidő. Minden, ami olyan anyagból van, ami kitartó munkával kikezdhető, és a szöszöket húzkodva kitéphető, az elkezd szétjönni. Ilyen pl. a padlószőnyeg, tapéta, a kutya bundája. (Ez utóbbi elég sokat nyüszít közben).
-eljött a nagy zajok ideje is. A földhöz csapkodás hangja már lószar ahhoz képest, amit a fakanál kiad, ha a konvektoron húzkodja végig. Mindezt fülig érő szájjal.
- az etetőszék kitűnően tolható a kövön, még a 20. kör után is érdekes elfoglaltság. Már akinek....
- nem hitted volna, hogy áhítattal fogod várni a napot, amikor először nézel meg egy teljes filmet. Az, hogy moziba is lehet menni, a vágyak netovábbja.
- eseményszámba megy, ha a fodrászig eljutsz és levágatod a hajadat...
- megtanulsz nyitott ajtóval szarni úgy, hogy közben valaki áll veled szemben és mereven néz téged.
- az ujjbecsípés 10. alkalom után sem riasztja vissza a fiókhúzogatástól.
- a kutyát megtaníthatod, hogy ne nyúljon a gyerek játékaihoz, de a gyerek a kutya jutalomfalatját fogja a legjobb ízűen rágcsálni.
- az idő múlásával egyre nagyobbak a lakásban a káresemények.
- mindenhonnan csak le- és kipakolni izgalmas.
- a homokozó lapáttal igenis ki lehet ütni egy ember szemét.
- a Hull a pelyhes szép dal, de 200-adik alkalommal már a Mikulás k. anyját. Még jó, hogy kivehető az elem a játékból.
- rájössz, hogy finom a pötidanon (Danoninó).
- a melegítőnaci a leggyakrabban használt ruhadarabod.
- úgy érzed, évek óta papucsban jársz.
- ha alszik, nem tudsz csörömpölni a mosogatógéppel, ha fent van, akkor meg tőle nem
tudsz belepakolni.
- a lakás növényállományát tekintve úgy érzed, a gyereked sosem lesz természetbarát.
- a nagyszülők gyakran ismételt mondata: "Én adnék neked, de az anyád nem engedi."
- ha hosszú levelet írsz, a modem zsinórja lesz a legérdekesebb húzható játék.
- nyaraláskor csak a hátad barnul le, ahogy derékszögben futkosol a parton a gyerek után.
- a gyereket nem érdekli, hogy 9600 forintot adtál ki egy 18-as cipőért.
- mire 1 éves lesz, jobb bicepszed van, mint aki évek óta gyúr rá.
- a legjobb haverjaid dobot, trombitát, szintetizátort és gitárt vesznek neki az első szülinapjára. Esetleg géppuskát. Persze nekik még nincs gyerekük.
- mindennek jó hangja van, ha elég magasról ejtik le.
-a leejtett játékot mindig visszaadja a földről egy hülye.

- a kutyának a legérdekesebb része a lihegő nyelv. Pláne akkor érdekes, ha elkezdi húzni és a kutya fura hangot ad ki.
- ahová a feje befér egy gyereknek, oda be fog jutni.
- minden általunk használt bevásárlókocsi lánca és tolókarja tiszta a vásárlás végére.


A későbbiek folyamán

- a tapadókorongos puskával legjobb a tv-re és apa homlokára lőni. Mindkét helyen ott marad.
- ha maszatos a gyerek szája, és nyúlnál felé a tömött buszmegállóban, az a kezeit a feje fölé rántva jajveszékel, hogy anya ne üss meg. . . mindezt úgy, hogy soha egy taslit sem kapott.
- csak akkor hagyd abba a telefonálást, ha a gyerek esését látva a vér is folyik.
- le lehet dobni a csillárt egy párnával.
- a legjobb móka a sütőbe bemászni.
- márpedig a pókember jelmezben kell bölcsibe menni 3 napon át. És fürödni is abban kell!!
- egyedül menni 2 gyerekkel a közértbe: mindkettő a bevásárlókocsi ülésében akar utazni.
- a parkolóban, amíg az egyiket kiveszed és átmész a másik oldalra, hogy kiszedjed a másikat is a gyerekülésből, a már szabad gyerek eltűnik az autók közt.
- mielőtt a kasszához mész, pakold ki a kotongumikat, a konzervnyitót, a műanyag vájlingot, az Action Man babát, a kisautókat egy félreeső helyen, meg mindazt, amit nem te tettél a kosárba.
- 2 gyerek a kosárban olyan, mint 2 polip. Amit a karjuk elér, azt megragadják.
- eddig nem hitted volna, hogy egyszer valaki a szemedbe nézve fog, tág orrcimpákkal, nagyokat nyögve szarni, fátyolos tekintettel. Mindezt szégyenérzet nélkül.
- nem tudod megmondani, mikor volt utoljára leengedve a hajad.
-2 év után azon gondolkodsz, hol az emberi türelem határa.

SZÓVAL, JÓL GONDOLD MEG!!!

Epilogus: mindezeket abban a pillantaban elfelejted, amikor a karodba veszed és a kis piros arcocskájára puszit adhadsz....

Utálom, hogy vagy a vágásomon áll vagy a mejjemet tenyereli laposra vagy egyszerre mind a kettőt.

Esetleg a vágásomat és a bögyömet rugdossa egy időben.

Most is itt nyöszörög.

És utálom, hogy ilyenkor az van, hogy én vagyok az anyja, nekem el KELL viselnem, nem szabad pattognom, de hát ez így baromság ahogy van, igenis a világ legidegesítőbb dolga tud lenni egy gyerek.

Remélem valami korszakalkotóval áll elő ez a kölyök miután megjavul, mert megint kezd az idegeimre menni: álmos, karikásak a szemei, nyünnyög egyfolytában, de ha vízszintesbe teszem, visít, cézik és ha ringatom egy órán át (félúton a függőleges és a vízszintes közt) akkor sem alszik.

Reggel óta eddig sikerült 1 óra 20 percet szunyálnia, a maradék időben sírt, nyöszörgött felváltva. Ja nem, az előbb nevetett is. Kétszer.

Nem tudom mi van vele, lehet, hogy még egy foga jön (minimum a bölcsesség), lehet hogy holnapra megtanul járni (minimum vízen) vagy esetleg az is lehet, hogy Martin Luther King-ként fog szónokolni hamarost (minimum homokszínűen).

A legnagyobb vágyam manapság, hogy anélkül pisiljek, hogy nyöszörgést hallanék.

Megint gondolkozom azon, hogy az egykeség nem is olyan borzasztó...

A hétvége tehát felemásan futott ki. Szombaton voltunk Blanchiben, ahol agybajt kaptam a tömegtől, nem tudom, miért, mostanság idegbajos leszek, ha sok ember vesz körül és hát hétvégén a plázákban itt millióan vannak. A legidegesítőbb az egészben, hogy ebben az országban minden kicseszett parkolót alul terveznek, ezért sosem tudunk csak 5-10 perc keringés után megállni, akkor is nagyjából ezer kilométerre a céltól...

Blanchi amúgy a bögyömben van, mert 30 percre van kocsival, de az odavezető úton mindig dugó van kb és mikor van 2 óránk a teljes ügyintézésre és ebből több mint egy azzal megy el, hogy odavergődünk, akkor az azért szívás, lássuk be... Persze mehetnénk a központba is vásárolni, de egyrészt ott nincsenek home store-ok, másrészt oda sem egyszerűbb eljutni, mivel a központban is mindig dugó van, ráadásul ott még kevés parkoló sincsen, mert az egész központ akkora mondjuk, mint a tenyerem és ahol lehet inkább laknak meg árulnak valamit.

Szombaton tehát dühösen vásároltunk, majd délután sétáltunk ha minden igaz illetve lelkiekben készültünk az esti bulira, miután a házigazda szólt előre, hogy huhúúú, itt Halloween party lesz, rettegjünk. Miután nem szerettük volna, ha a nehéznek ígérkező éjszaka után P. hajnali 5kor kelt volna az óraátállítás miatt, már este átállítottuk az órákat és igyekeztünk már az új időpont szerint fürdetni, etetni, altatni... Úgy tűnik, bejött a csel, P. ugyanis vasárnap reggel 9kor ébredt, ami egész okés volt, igaz, szombaton napközben nagyjából két órát volt képes aludni összesen, ami azért elég kevéske.

Vasárnap tehát 9kor elég szar időre ébredtünk, majd miután nem volt mit tenni, kiautóztunk az X-musicba nézelődni. Ebédre Burger-t ettünk, majd délután szokás szerint sétáltunk, igaz, a séta vége már sajnos sötétben ért minket. P. napközben 12 óra alatt 1 óra 20 percet volt hajlandó aludni, már kezdtünk tőle megőrülni, mert látszott rajta, hogy álmos, dörzsölte a szemeit, ásítozott, nyűglődött, de az istennek nem aludt volna el. Tőlem lehetne fenn 12 órát is 12ből, de akkor legyen tényleg éber, nem az, hogy nyűglődik jobbra-balra az álmosságtól... Eh... Gyerekek... Mindenesetre este elmentünk még Dollymountra, akkor ráhúzott 50 percet az úr hálistennek.  Útközben láttunk egy csomó beöltözött gyereket kéregetni, az mondjuk vicces volt, de kicsit rémisztő is, mert pár év és talán nekünk is ki kell majd engednünk ezt a Csöppet a többiekkel este az utcára, ahol minden éjjel leütnek, megölnek minimum egy valakit... Áh, asszem mégiscsak jó, hogy még csak ilyen minyuri ez a gyerek...

No hát ennyi volt a hétnek a vége, jó volt, jó volt, de volt már jobb is, azt kell mondjam.

Kevés undorítóbb szó van szerintem, mint a laktató...

Ebben benne van minden alantas emberi mohóság, fúj. Magamtól sosem mondanám ki, az tuti.

Azt mondják, akik felnőtt korban nem szeretik a karácsonyt (=én), azok újra ráéreznek az ízére, ha gyerekük van... Hát kíváncsi leszek... Mindenesetre remélem a legjobbakat, a tavalyi karácsony pl már egész jól sikerült, pedig P. még kinn sem volt, szóval azt hiszem, van esélyünk, hogy most, hogy már itt liheg kinn tényleg csudaszép karácsonyunk lesz.

No. Erről jut eszembe. A héten kicsit elkapott a Halloween láz, jókat röhögtem a feldíszített ablakokon, kerteken, kirakatokon, megbámultam a home store-ok dekorációs részlegeinél felállított szörnyedvényeket (lásd madzagon lógó szemgolyóját blazírt arccal tartó boszorkány, huhogó hangot adó faodú, kilenc darab tökszerű koponya csak egy százas, miegymás) és úgy éreztem, húúú, életemben először nem rühellem nagyon ezt az ünnepet. Ez az érzés azonban csupán tegnap estig tartott, mikor is felettünk 1000 fős Halloween party tombolt hajnali fél 2ig, úgyhogy éjfél körül még bőven hallottuk a boldogan kiabáló és / vagy éneklő részeg fiatalokat, akik ha épp nem topogtak pont az ágyunk felett domina csizmában, akkor csikkeket pöccintettek az erkélyünkre óriási kacagások közepette.

Utálom a dohányosokat, utálom a részegeket, utálom a gyerektelen fiatalokat.

Meg persze utálom Halloween-t is. Kicsit szerettem a héten, de már elmúlt. Legyen inkább újra Halottak Napja vagy a Reformáció Ünnepe vagy Minden szentek napja vagy a fene tudja micsoda, de NE Halloween.

világoskék mindene

fityisz

Beköltöztünk hát, nagyjából a helyükre kerültek az utolsó pözli darabok is. Minden szép, minden jó, csak hullák vagyunk.

Borzasztó volt a költözés, a legádázabb ellenségnek sem kívánok hasonlót, kivagyunk még mindig.

Először szerda éjjel aludtunk az új helyen, de akkor még kupiban, csütörtökön ürítettük ki teljesen a másik lakást és aznap adtuk át a kulcsot is (ezen a napon amúgy felmerült egy olyan apró kis probléma is, hogy lemerült a kocsi akksija és újat kellett vadászni), pénteken a nagyobb dolgokat már teljesen elpakoltuk, majd este megjöttek anyuék. (Ők nem segíteni jöttek alapból, csak így jött ki a lépés.)

Szombaton az IKEA-ban ébredtünk, vettünk minden ablakra függönyt (ez ugyanis olyan környék, hogy egy szál függöny sincs alapból, sehol, de mi úgy döntöttünk, nem nyerő, ha mindenki látja, hogy épp mit nézünk a TV-ben vagy hogy épp breast fed vagy bottle fed P.) meg szereztünk egy fellépőkét, egy rolót illetve egy fürdőszoba "szekrényt". A délelőtt ezeknek az összeállításával telt, pontosabban a fiúk összeállítottak, Anyu főzött, együtt lenni jó. Délután elmentünk a Phoenix Parkba sétálni, kikapcsolódásképp, majd este folytatódott a berendezkedés: az összes függönyt méretre vágtuk és feltettük. Mivel kevés volt a csipesz, este elmentünk Blanchibe, hátha lesz valahol (már csipesz), de csak Halloween-es cuccokat találtunk, úgy tűnik, itt nem divat (már a csipesz).

Vasárnap Brayben jártunk, tengerezni és elvégeztük az utolsó simításokat a lakáson: felkerültek a képek, a tükrök, az óra és az egyéb bosszantó apróságok a falra. Míg a fiúk otthonosabbá tették a lakást, én átrendeztem P. szobáját, azaz áthúzogattam a bútorokat egy tetszetősebb mintába. Hogy este mit csináltunk, azt nem tudom, talán kimentünk autókázni a Poolberg-hez, de ez nem 100%.

Hétfőn októberfest volt ugye, azaz munkaszüneti nap. Délelőtt sétáltunk a kiskorúval a gyönyörű napsütésben, majd elmentünk a Botanikus kertbe, mert ott már régen jártunk. Ezen a napon, ha minden igaz, már nem folyt lakásdíszítés, legalábbis nem emlékszem, hogy bármit kellett volna fúrni-faragni-vágni-illeszteni, szóval kimondhatjuk, eddigre végeztünk a költözéssel.

A kedd-szerda elrepült, mint a szélvész, a nagyszülők unokáztak, én néztem őket, AV meg dolgozott.

A kis csapat tegnap vált ketté, anyuék ugyanis tegnap repültek haza, egy kisebb űrt hagyva az itt maradottak szívében... P. meglepően jól fogadta amúgy őket, folyton vigyorgott, ha meglátta bármelyiket, már az első naptól engedte, hogy felvegyék, szívesen játszott velük, gagyogott nekik, tök aranyos volt.

Ha már P., a két fog továbbra is két fog, a hátrafelé mászás már tökélyre fejlesztve, a nyűg együttható kibírható. Ami kicsit bosszantó, hogy az éjszakákat már nem alussza úgy át, mint 4 hónaposan: vagy 4-5 vagy 6-7 körül már ébred. Az előbbi esetben a visszaringatás a nyerő, de ember legyen a talpán aki egy egy órás hajnali ringatás után vissza tud aludni, az utóbbi esetben pedig sokszor már kezdődik a nap, szóval nem alszik vissza már. Az eddig sem nagy alvásigény tehát tovább csökkenni látszik: napközben 2,5-3 óra a szokásos, éjjel pedig 8-9. Ami a kaját illeti, napi 1 liter tej + táp csúszik le átlagosan, ennek köszönhetően a 3000 grammos kis jószág ma már 8 kg-t nyom mezítelenül. Forgolódni ímmel-ámmal szokott, jobban szereti a fenekét az égnek meresztgetni és nyújtott karral erőlködni. Szociálisan tündéri, nagyokat nevet, egyik este pl attól kapott röhögőgörcsöt, hogy felvettem a szemüvegem és azt mondtam neki, hogy hello.

Hát itt tartunk, jóccakát.

Fantáziátlanoknak bosszú-ötlet:

Költözz egy csecsemővel és egy mindent idehordó emberrel!

No jó, nem mintha nem lenne egyéb gondom, de elterelőnek most már végre leírom, hogy halálra idegesít, mikor az emberek azt hiszik, hogy tudnak fotózni, pedig nem vagy mikor olyan képeket magasztalnak az egekbe, amik egyszerűen szarok.

Kezdődött azzal, hogy láttam egy ismerősöm profi (?) esküvői fotóit a neten, amiket állítólag fizetett fotós készített, mégis olyan béna hibák voltak rajtuk, hogy ihajj. Pl csókolódzik a pár a hídon és lemarad a Lánchíd legfelső kis díszítése, a háttérbe meg beúszik egy bicajos. Aztán. Csókolózik a pár egy kerítés előtt és a kerítésre rá van ragasztva egy gyertek szavazni, különben irgum-burgum röpcédula. Az, hogy a pár + a barátok, rokonok ezt nem veszik figyelembe, oké, rózsaszín köd, miegymás, de egy magát profinak valló esküvői fotós hogy adhat ki a kezei közül ilyen képeket?

Aztán a másik. Van kinn jó pár kép P.-ről FB-n, egyik sem profi persze, én készítettem őket a nyelvemmel, miközben az egyik kezemmel vigyáztam P.-t, a másikkal meg hegedültem, mit tudom én, a lényeg, hogy közel sem az volt a cél, hogy profi képeket hozzak össze őfelségéről, csak a pillanatot igyekeztem megőrizni (ó ó de szép is ez). Erre fel, a legbénább - homályos, szarul vágott, életlen, rossz szögből fényképezett - képre, amit a napokban le is akartam szedni, mondván, hogy ne égessem már magam Laller, azt írta az egyik ismerősöm, hogy gyönyörű fotó, azt hitte, profi fotós készítette... Egy homályos szart. (Egy olyan homályos szart, ahol a "homályosság" láthatólag nem a művészi hatás kedvéért van.)

Eh... Mondjuk a fenti példa után meg is értem. A profi fotó kezd negatív kritikává válni.

Jó reggelt.

Hétvége nagyjából megbocsátva.

Kibukkant az első recés fogtetőcske.

- Ó, már oda is jutott... Ja nem, az csak a Micimackó orra...

Beavatottak gondolom értik.

Előzőhöz kapcsolódva tiszta traveller ez a gyerek: öt hónaposan már a harmadik lakásban fog élni, a negyedik szobában.

Ha jól emlékszem (persze hogy jól emlékszem), pont három hónapja azt írtam, hogy soha, de soha többet nem akarok költözni. Főleg nem egy két hónapos csecsemővel.

Tulajdonképpen félig valóra is vált az álmom. Hiszen egy öt hónapos csecsemővel költözünk.