Miután tegnap este kinéztük, hogy a mai nap időjárása előreláthatólag jobb lesz, mint a holnapi, a szokásos hétvégi kirándulásunkat mára időzítettük. A múlt héten még filóztam Trim és Balbriggan között, de miután akkor valami miatt Trim mellett döntöttem, mára egyértelműen Balbriggan maradt, helyesebben az Ardgillan kastély. Mivel a kastély 37 km-re van, úgy döntöttünk, csak ebéd után megyünk, remélve, hogy addig az időjárás is megembereli magát és kisüt a nap. Így is lett. (No igen, nem hiába élünk már itt 9 hónapja...) Délelőtt tehát tettünk-vettünk, maszatoltunk, majd egy gyors daragaluska leves és sajtos tészta ebéd után nekivágtunk az útnak. Nagyjából 3/4 óra autózás után meg is érkeztünk a kastélyhoz, aminek először a sziluettjét láttuk csak, háttérben a tengerrel, előttünk egy óriási zöld mezővel. Igazság szerint már ezért megérte elmenni, de ha már ott voltunk, be is mentünk. Mint az írországi látnivalók 80%-nál, itt is csak guided tour-ral lehetett bejutni a kastély szobáiba, ami ezúttal igen viccesen zajlott, tekintve, hogy mi ketten voltunk az egyedüli látogatók, ezért egy öreg bácsi csak nekünk kettőnkek magyarázott másfél órán keresztül. Aranyos bácsi volt, lelkes, tájékozott, no de AV is kitett magáért, csomót kérdezett, megjegyzéseket tett, kihasználta, hogy a bácsi csak velünk foglalkozik. Az egyik szobában volt két 19. századi zongora, amiket ki lehetett próbálni, még ezekhez is leült, hogy megnézze, hogy szólnak. Shaw szülőházához hasonlóan itt is mászkálhattunk a bútorok között. Ha egyszer hazamegyünk, ez tuti hiányozni fog, hogy nincsenek vaskos kötelek, kis ösvények a múzeumokban... A túra során a kastélyról kiderült, hogy tulképp nem is kastély, hanem csak egy gazdag család rezidenciája, csakúgy, mint a kastélyok 70%-a Írországban... Miután másfél óra múlva elbúcsúztunk a bácsinktól, beültünk a tea-room-ba inni egy teát és enni egy scone-t. 8 €-ért mondjuk nem olcsó mulatság ez a teázós buli, de olyan hangulata van, hogy semmiképp sem hagynánk ki, ha van rá módunk. A kaja után kimentünk a kertbe, sétáltunk egy kicsit a gondosan lenyírt bokrok között, majd visszagyalogoltunk az autóig és egy kis kurfli után (elgurultunk Balbrigganig, ahol az égvilágon semmi nincs) hazajöttünk. Itthon vasaltam, mostam, teregettem, mosogattam és most várom, hogy AV kimásszon a kádból és nekikezdhessünk egy Colombo résznek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.