A jószándékkal kikövezett út

Első születésnapja után 5 nappal I. P. Á. dublini lakos a tízóraija elköltése után babakocsiban levitette magát a boltba, majd miután párat tampicsolt az egyik  szökőkútban, nekiiramodott felfedezni a beton udvart, megkerült egy teherautót, csábos mosolyt vetett a mellette elhaladó fiatal lányokra, áttáncikált a füves részre, párszor fenékre esett a veszélyesebb részeken (= ahol a füves rész elválasztódik a betonostól), majd miután Anyukája kinyitotta a bejárati ajtót, átiszkolt a hallon, megvárta, míg jön a lift, a felfelé úton simogatta egy kicsit a tükörképét, majd két folyosón átlibbenve megállt és elegánsan kopogott lakhelye ajtaján.

Mindezt Cipőben, nagyjából 10 eleséssel tarkítva.

Az Akklimatizálódás Hete után jött a Nem Tudom Mivel Ment El az Idő Hete.

Na jó, kicsit mégis tudom.

Hétfőn P. a hidegfront miatt elég bugyuta volt: sírt, nyűgösködött, hisztizett. Délelőtt Anyuval, majd dél körül velem sétált, mindkét alkalommal szépen el is aludt a kis sportkocsijában, igaz, nálam csak 20 percet volt hajlandó hunyni, no de dél körül nem is szokott aludni... Délután-este, mikor is megjött az eső, elmentünk a Tescoba, ahol kaptam tejfölös lángost, éljen. Éjszaka 2 órát megint fenn volt, no comment.

Kedden folytatódott az esős idő, úgyhogy a délelőtti séta helyett délelőtti autózás volt. A nap felfedezése annyi volt, hogy észrevettem, hogy ha firkálok P.-nek, azt roppant mulatságosnak tartja. (A nap hasonlóan izgalmasan telt.)

Szerdán M. volt nálunk látogatóban a P.-nél 2 héttel idősebb Á-val. P. minden kunsztját végigmutogatta, pl trappolva körbemászta a szobát, beleficergett a bébikompba és abban randalírozott körbe-körbe, egyszóval jelezte, hogy Ő otthon van. A nap folyamán több vicces dolgot is felfedezett: pl hogy tudja forgatni a fejem, hogy a HOPP és a KOPP mókás szavak, hogy a földön pörgő csörgőt meg lehet állítani és akkor elkurjantom magam, hogy STOP illetve hogy a 25 éves zöld műanyag autóm szélvédőjét lehet fel-le hajtogatni.

Csütörtökön B-éknél voltunk látogatóban, aki Á-hoz hasonlóan szintén 2 héttel idősebb P-nél (nem tudom, mi volt tavaly április 26-án, de 3 ismerős gyerek is akkor született)... Miután most ő volt a vendég, ráadásul B. Á-tól eltérően filigrán és ennek megfelelően igencsak jó mozgással megáldott gyermek, P. a sarokba húzódva pislogott, mi vár rá, jó egy órába telt, mire egy kissé feloldódott... Az oldódást nagyban segítette, hogy (életében először) kóstolt egy kis tejpépet, de miután a házigazda kisfiú elálmosodott, kitették a szűrünket. Este a környéken sétáltam vele, a balzsamos estében elmentünk a cba-ba egy pár bébiételt venni, igazán romantikus volt.

A péntek különleges nap volt, ugyanis P. életünkben először egyedül maradt egy egész napra Anyuval. Reggel Apu elvitt ugyanis a Vadaskertbe, ahol egy CBT1 nevezetű tanfolyamon vettem részt. Délelőtt két-háromszor is hívtam Anyut, élnek-e még, de miután mindig pozitív visszajelzést kaptam, délután már nem is zavartam őket. Miután a délutáni alvás a tanfolyam végével egybeesett, P. behozta értem a két öreget és négyesben szépen hazaautóztunk. A nap még egy izgalmat tartogatott, este ugyanis végre AV is hazarepült, úgyhogy innentől végre megint ő altatott esténként igazán besűrűsödtek a programok.

Szombaton 2-ig én ismét a Vadaskertben ültem, a tanfolyam 2. napján, majd AV eljött értem kocsival. Délután - miután P. nem akart aludni - elautóztunk Gombára, ám 40 perc után hívott Anyu, hogy megjöttek a vendégeink, akiket még délelőtt csődítettem hozzánk, abban a hitben, hogy P. kicsit korábban alszik el... Sebaj. Mint kiderült, nem véletlenül nem akart aludni a legény, ezen az estén történt ugyanis legelőször, hogy egyedül, minden segítség nélkül hármat is lépett a szoba közepén. (Effektíve ekkor még csak 10 hónapos volt.) Igazság szerint, ha csak én látom, el sem hiszem, hogy tényleg megy a Gyermek, de így, hogy négy felnőtt plusz egy 5 hónapos csecsemő is látta a kunsztot, kénytelen voltam belenyugodni, hogy ez van, olyan öreg vagyok, hogy már jár a fiam.

A vasárnap sűrűre sikeredett. Délelőtt AV-vel voltunk úszni, majd délben jött L., akivel elmentünk bowlingozni és utána ebédelni egy közeli étterembe. Miután hazaértünk, a fiúk próbáltak Unrealezni, de valahogy nem jött össze. Mivel időközben P. elálmosodott, Apuval elvittük autókázni, azaz keringtünk egy kicsit a városban, majd beálltunk a Lidl parkolójába. (Itt újraéledt a Patás örök mondata, hogy aszongya, legalább a bugylibicskám itt lenne, hogy lenyúzzam a bőrét (=legalább egy telefon lenne nálam, amin tudok játszani), ha ugyanis P. alszik, kussban kell lenni, mert a légyzümmögésre is képes felriadni és ha nem alszik eleget, dühös.) Szóval a nap csúcspontjaként, mikor indultunk volna haza a parkolóból, kiderült, hogy lemerült az akksi, úgyhogy a kocsi se ki se be, meg sem moccan. Először bepróbálkoztunk azzal, hogy Apu tolja a kocsit és én majd bepöccintem (wtf?), de csúfos kudarcot vallottam... Hálistennek jött egy jótét lélek, aki megtolta a kocsit, Apu meg tényleg bepöccintette a kocsit, úgyhogy kis kitérővel ugyan, de épségben hazaérkeztünk.

A Nem Tudom Mivel Ment El az Idő Hete a fentiekkel ment hát el...

Mindazonáltal az élet nem könnyű. Ellenben mióta P. aktívan pakol, baromi vicces. Egyrészt, mert a kedvenc pakolandó tárgya a saját feneke, amit előszeretettel pakol bele minden dobozba illetve amit ha a földön fekszem, nagy vidáman helyez rá a fejemre; másrészt meg mert újra és újra mókás dolgokat találok itt-ott, például ma reggel a dvd-k között volt egy kiscipő, benne egy fatojással, aztán a könyvek mögött volt egy cellux, a társasjátékok között meg egy kiskanál, egy kistál mellett.

Azon gondolkozom, hogy milyen szar lehet annak, akinek nincsen gyereke. De tényleg. Egy éve ilyenkor ezt még nem mondtam volna őszintén, de most annyira más minden. Oké, óriási szopacs, hogy még hétvégéken sem kelhet az ember mondjuk 10kor, hogy más osztja be az idejét, hogy a nap 80%-a (egyelőre) azzal megy el, hogy kiszolgál valakit, de kit érdekel... Néha elgondolkozunk azon, mit csináltunk, mikor még nem volt P.? Persze, elmentek a napok, jó murik voltak, de hová vezetett az élet? Na ugye. Sehová. Volt valaminek hosszú távú értelme? Na ugye. Nem volt.

Múltkor le akartam írni, hogy egy éjjel azt álmodtam, hogy P. tisztán és érthetően (ámde a jelenlegi cérnahangján) kimondta, hogy "jól emlékszem", de miután ugyanezen az éjszakán AV azt álmodta, hogy egy platós teherautó hátulja teli van rántott párizsival, amiből mi (akik utána haladnak) időnként csemegézünk egy-két falatot, úgy gondoltam, nem is olyan lényeges, hogy álmomban P. beszélt...

Helyreigazítás: Időközben AV sérelmezte, hogy nem pontosan írtam le az álmát, mert nem egyszerűen rántott párizsival volt tele az a plató, hanem óriási rántott párizsi szeletekkel, amik voltak vagy 1 méter átmérőjűek és 20 cm vastagok. Elnézést.

Debrecenben egyik reggel bevillant, hogy lehetséges, hogy az általam eddig "Abcúg Koppány, levele"-nek" hallott mondat tulajdonképpen "Abcúg Koppány le vele!", (elvégre az egész musicalban nincs szó semmiféle levélről, nem hogy Koppányéról), most meg fb-n látom a Holnap hajnalig szövegét, hogyaszongya "Új kedvest egy még újabb követ", holott én azt eddig mindig "Fújj kedves egy még újabb követ"-nek hallottam.

Félnetek jó lesz...

Eljött az idő, mikor két Mindent Idehordó emberrel kell megbirkóznom. AV mindig is Mindent Idehordott (az ő specialitása a hangszórók-erősítők-hosszabbítók triangulumában rejlik), mostanában azonban P. is belépett a bizniszbe, ma délelőtt pl egy sosem használt, viszont az egyik fiók legmélyére rejtett cumival a kezében jelent meg a konyhaküszöbön és addig nem nyugodott, míg át nem vettem a szajrét.

Igen, P. egy ideje képes idehordani nekem dolgokat, ugyanis Két Lábon Jár.

Tudom, nem kéne hangoztatnom és cikinek is érzem a dolgot, de ma voltunk a városban és megint kénytelen voltam megállapítani, hogy ismét csak begyűjtöttem 1-2 rossz élményt a feketéktől. Hangosak, tülekednek, bunkók és mosdatlanok. Tisztában vagyok vele, hogy a magyarok és az írek között is vannak hangosak, tülekedők, bunkók és mosdatlanok, de míg értelmes és szimpatikus magyarokat és íreket ismerek, ugyanezt a feketékről nem mondhatom el.

Komolyan, legszívesebben feladnék egy hirdetést, hogy feketékkel ismerkednék, hogy elszálljon belőlem ez az igencsak negatív felhangú sztereotípia... De érted, az ázsiaiak miért udvariasabbak, normálisabbak és kedvesebbek? Velük kapcsolatban miért nincs (még) negatív tapasztalatom?

Akit nem izgat különösebben az élménybeszámoló, az ugorgyon nyugodtan, mert előre szólok, hosszú lesz és unalmas.

No szóval az alaposan dokumentált otthoni napok:

A magyarországi program-őrület főpróbája március 27-e, vasárnap volt, amikor is elautóztunk Glendalaugh-ba, a tavakhoz. Szép, napsütéses idő volt, így az egyik leghosszabb és leglélegzetelállítóbb úton mentünk odafelé. P. hálistennek végigaludta az utat, viszont mire odaértünk, éhes lett. Szinte először hát életében, kiültettük a hordozóba és a szabad levegőn belenyomtam egy kis üveg gyümölcsöt meg némi tápszert. Miután dél volt, szereztünk hotdogot meg sült krumplit és mi is megebédeltünk. Lesétáltunk a tavakig, majd hosszas unszolásomra leterítettünk egy takarót és letettük P.-t a földre, hadd mászkáljon szegény a hosszú hazaút előtt, ahol úgyis le lesz kötve. (AV mániája, hogy földön ülni bűnös dolog, nem tudom, miért, de már nem is kérdezem...) Mindenesetre jó fél órát "piknikeztünk", P. figyelte a körülötte mászkáló kutyákat (heeee), piszkálta a fűszálakat, mi pedig élveztük az első tavaszi napsugarakat. Hazafelé P. megint bealudt a kocsiban, úgyhogy jó élménnyel zártuk a napot. (Annál is inkább, mert itthon a Ded bemutatta, hogy már képes BE is pakolni a dobozokba, nem csak kifelé.)

Hétfőn gyakorlatilag egész nap pakoltam a cuccainkat, két nagy és egy kisebb bőröndöt feladásra, három kisebbet pedig kézipoggyásznak töltöttem meg. (A jövőre való tekintettel itt jegyzem meg, hogy száradjon le a kezem, ha legközelebb négy pár cipőt és legalább húsz felsőt viszek magamnak és azt hiszem, P.-nek is elég lesz 3-4 játék ahelyett, hogy megint 25-30 darabot tegyek be a biztonság kedvéért...)

A nagy kaland tehát kedd hajnalban kezdődött, amikor is 3/4 6kor ébresztettük P.-t, hogy a csomagok árnyékában őt is elvigyük a reptérre. A gép 7.15kor indult hivatalosan és kb 10 percnyi késéssel fel is szálltunk. P. annak rendje és módja szerint tápszerezett a felszállás alatt, majd miután megivott 2 decit, szépen elaludt a karomban. Mivel volt külön helye, letettem a hátára és én is reggeliztem. (A Malévon alapból jár egy minimál croissant meg egy-két pohár üdítő, a nagy ijedtségre pedig még egy kávét is bevállaltam, nesze neked szoptatás.) Nagyjából egy óra után P. felébredt, a maradék 1,5 órában pedig hol álldigált a helyén, hol játszogatott, hol az időjárásról fecsegett. Álom utazás volt, no. 2 óra 40 perc után simán leszálltunk a napfényes Budapesten, ahol már várt Apu. Hazafelé a kocsiban megebédeltettem P.-t, 3 óra felé pedig már landolhatott is az új otthonában. Anyuék egy komplett babaszobát rendeztek be neki, volt kiságya ugye, kisszekrénye, kúl dekorációja, illetve Apu egy ismerősüktől elhozott vagy két tonna játékot is, nehogy unatkozzon már az Úr. Hozott tolhatós-húzhatós kisautót, egy rakás plüssjátékot, homokozókészletet, egy csomó csörgőt, egy bébikompot valamint toronyórát lánccal, szóval konkrétan lépni nem lehetett a kis szobában, úgy tele volt zsúfolva mindenféle babaholmival. Miután ezt-azt likvidáltunk, akklimatizálódtunk az új helyhez (Apu elvitte P.-t sétálni, én meg kipakoltam), majd este elmentünk a Tescoba vásárolni. Nagyon furcsa volt újra magyar termékeket látni, az árakon pedig baromira meglepődtem: sok minden jóval olcsóbbnak tűnt, mint eddig... (Kivétel a túró pl, az baromi drága.) Szereztem pelust: ami durva, hogy ugyanolyat vettem, mint itt szoktunk, de míg az itteni rugós derekú, az otthoni nem, viszont illatosított... (Wtf - kamillaszagú kakker?) Az első éjszaka otthon meglehetősen érdekesen telt: a Gyermek 10kor feküdt le (itthoni idő szerint 9), fél 5kor összepisilve ébredt, majd egészen 6ig fenn volt. 6kor megetettem, majd 6.45kor visszaaludt mellettem 8ig (= ő szunyókált, én meg egy 10 cm széles csíkon egyensúlyoztam és időről-időre lehámoztam a kezét a képemről).

Szerdán Anyuval (meg persze P.-vel) sétáltunk a városközpontban. Fagyiztunk, szerváltunk adaptert, megszemléltem, mi minden változás történt az elmúlt egy évben, mióta nem jártam arra, majd hazafelé beugrottunk a gyerekorvoshoz megmutatni P-t. A séta alatt jó sokan megcsodálták a Gyermeket, aki boldogan sütkérezett a dicséretek és a jó kis magyar nap kereszttüzében. Az éjszaka hasonlóan telt, mint az előző: hajnalban egy bepisilés után pár órát fenn voltunk, de egyébként minden jól ment ahhoz képest, hogy szerencsétlennek egyszerre kellett megküzdenie az óraátállítással (március 26 éjjel) és az időeltolódással, szóval azzal, hogy este 8 helyett hirtelen este 10 óra van...

Csütörtökön fodrásznál jártam, azaz P.-t először hagytam Anyura viszonylag hosszabb időre. Miután mindketten jól bírták a kiképzést, délután bementünk ügyintézni a Mammutba is, ahol sokat lifteztünk, tükröztünk, sétáltunk és szereztem Chamomilla Vulgarist is. Hazafelé jól összevesztem Apuval, mert szokás szerint ok nélkül idegeskedett és magamban hálát rebegtem az égnek, hogy kikerültem a gyerekkori miliőből, ahol folyton maximumon ment a feszültség. (Itt jegyezném meg, hogy számomra a legidegesítőbb hozzáállás, amit otthonról kellett (volna) hoznom, hogy az életben a legfontosabb a túlélés (ezt Apu a mai napig hangoztatja)... Baromság. Nem túlélni kell, élni kell. A világ nem a borzalmak színhelye (oké, kell egy adag szerencse a megmaradáshoz, ami baromira nem fair szerintem), hanem egy olyan hely, ahol a legtöbbet kell kihoznunk abból a pár évből, amíg élünk, mert ha folyton a rossztól rettegünk, elcsesszük az egészet. Szerintem.) Az este jó szarul telt hát, viszont éjszaka végre nem kelt fel a Csepp, azaz 10-6ig aludt egy húzásra.

Pénteken, április 1-jén délelőtt sétáltam a központban P.-vel, majd hazafelé átvettük a Felicitas csomagot egy olyan bababoltban, ahová négy nagyon magas, viszont keskeny lépcső visz fel. (Olyannyira keskeny, hogy ha akartam se tudtam volna felcincálni a kocsit, mert széltében megakadtunk volna.) Ja, ehhez kapcsolódva jegyzem fel, hogy otthonlétünk alatt átszoktam a DM-től a Rossmannhoz, utóbbiba ugyanis be tudtam menni kocsival is, míg a DM-be 4 lépcső vezetett fel. Egyszer voltunk ott, de miután a biztonsági őr a tök üres üzlet ajtajában állva végignézte, ahogy a 25 kg-s kocsi-baba kombót felcipelem a négy kicseszett lépcsőjükön, úgy döntöttem, nem is annyira érzem én ott otthon magam, éljen a Rossmann, le a DM-mel. Délután Nagyapa látogatóban voltunk, nagyon jó volt látni, hogy az Öreg végre találkozhatott az egyetlen dédunokájával. Szegény mindig csak azt hajtogatta, hogy "motyolyog, motyolyog", mert P. jó fiút játszott és tényleg motyolygott. (Mondjuk nem tudom, Nagyapa honnan látta a mosolyt, mikor alig lát már, konkrétan rákérdezett, hogy P.-n rugdalózó van-e illetve Anyutól megtudakolta, hogy hányadik hónapban járok már (?) meg ilyesmik...) A látogatás mindazonáltal jól telt, az öregek odáig voltak, a nővérkék meg összesereglettek megcsodálni Őfelségét. Az igazat megvallva furcsa volt látni azt az óriási kontrasztot, ami egy életerős, életteli csecsemő és sok-sok élete vége felé járó, magatehetetlen idős ember között van... Mintha magát az Életet vittük volna be egy fél órára a Halál barlangjába. Hm. Erre terápiát lehetne építeni... Sosem láttam még ennyi fogatlan bácsit és nénit mosolyogni... (Persze volt, akinek még ez az élmény sem volt elég, egy néni pl mindenáron a "többi" babát kereste, hiába mondtam neki, hogy csak ez az egy van, Anyutól is meg tőlem is többször megkérdezte, hogy "no és hol a többi?"...) Amúgy míg az öregeknek jót tett a látogatás, P.-t lehet, kissé megviselte, mert éjjel 3x kelt fel, ami rekordnak számít még nála is.

Szombaton kerti party-ra voltunk hivatalosak, egy volt gimis osztálytársamnál gyűltünk össze páran, öt baba és ha minden igaz tíz felnőtt. 1től egészen 6ig ment a fergeteg party, P. teljesen elemében volt, mászkált, kiskirálykodott, virágot szaglászott, földet fogdosott, rájött, hogy szereti a kölesgolyót és életében először kilyukasztotta a nadrágját. Éjszaka megint háromszor kelt, de ekkor már-már kezdtem megszokni a borzasztó éjszakákat.

Vasárnap P. életében először evett meggyet, ami jól meg is hajtotta. A délelőtti séta után megebédeltünk és kikocsiztunk a Gombai- majd a Péteri tóhoz. P. kb életében harmadszor sportkocsizott és ezúttal élvezte is, boldogan tapsikolt a tavak meg a horgászok láttán. Miután a Glendalaugh-i piknik jól sikerült, a Péteri tónál megint leterítettünk egy kis takarót és szabadjára engedtük a Gyermeket, aki megint élvezte a programot. Otthon Apu sütött nekem halat, majd az érkező hidegfrontnak köszönhetően P. végignyűglődte az estét, úgyhogy örültem, mikor lefektettem. Éjjel visszatért a régi minta: egyszer ébredt fel, de akkor másfél óráig volt fenn...

Így telt hát az első otthoni hetünk, amit hívjunk csak egyszerűen az Akklimatizálódás Hetének. Természetesen folyt. köv.

Nem tudom, mi lelte P.-t, de mostanság kínszenvedés, amikor eszik. Eddig jót röhögtem a markomba, mikor más arról mesélt, hogy szenved az etetéssel, mondván, hogy oké, oké, P. nyűgös meg sírékony és hülyén alszik DE legalább jóízűen eszik, erre tessék, beütött a krach.

Jobbik esetben feláll (!) az etetőszékben, ide-oda pörög-forog, mutogat, nyög és ficánkol, de tátja a száját valamilyen pózban; rosszabbik esetben viszont (mint pl ma este) be sem kapja a cumisüveget, csak idegeskedik, hogy éhes, de nem eszik. Ma pl egész nap nem evett tápszert és a tejpépre is csak húzta a száját, bezzeg vajas kenyérből benyomott két szeletet... Napközben annyira nem is izgat a dolog, maximum kap vmi rágcsát két evés között, ha éhes, de este megbolondít, mert attól tartok, azért fog felébredni éjjel, mert éhes. Zöldséget, gyümit nem akarok adni vacsira, hátha hasfájása lesz tőle; a tápszert, pépet viszont nem eszi... Mi ilyenkor a teendő? Most vajas kenyeret kapott, no de uzsira is azt evett, hát nem ehet szerencsétlen éjjel-nappal azt... Eh...

Miután pénteken sikeresen kipakoltam két nagy bőröndöt meg két kézipoggyászt, tegnapra már csak egy nagy bőrönd maradt a folyosó közepén. Ezt szombat délelőtt sikeresen likvidáltam, majd kezdődhetett (volna) a hétvége, (ha nem fújt volna úgy a szél, hogy lerepíti a fejemet).

Így békés séták tömkelege helyett szombaton délután elmentünk bevásárolni Blanchardstown-ba, majd miután nyílt nap volt a házunkban, besétáltunk pár eladó lakásba és felmértük, hogy a szomszéd otthona zöldebb-e. (Just for the note: egy 3 hálós (+ nappalis), két fürdőszobás, legfelső emeleti baromi nagy apartman fölöttünk 320 ezer euró.) Mivel P. nem akart aludni este, slusszpoénként kiautóztunk a Poolberg-hez is. (Először az életben sikertelenül, ugyanis P. nem aludt el, helyette végiggajdolta az utat nem kis derültségünkre.)

Vasárnap folytatódott a fos idő, tomboló szélvihar, hajlongó fák. A program kísértetiesen hasonlított a szombatira, csak hogy ezúttal Cornelscourt-ba mentünk vásárolni, mondván, a változatosság gyönyörködtet. Hazafelé Dollymountra is kinéztünk, mert P. elaludt a kocsiban és nem volt lelkünk felébreszteni. Este egy kis palival dobtuk fel a napot, én pedig megállapítottam, hogy kezdődnek a szürke (hétköz)napok...

(Régi olvasók még a hétvégi menüt is kitalálhatják, de tessék, segítek: Burger King és bolognai spagetti.)

Nem jártunk:

• moziban
• színházban
• teázóban / kávézóban
• a Margitszigeten
• a Városligetben
• a Balatonnál
• a 7es busz vonalán

Nem voltunk elégszer:

• usziban
• a Főzelékfalóban

Nem ettünk:

• hekket
• cseresznyét, meggyet
• rakott kelt

Nem ettünk / ittunk elég:

• cukrászsütit
• kakaóscsigát
• Apentát
• baracklevet
• tojásos nokedlit salátával
• hurkát, kolbászt
• rakott krumplit
• rántott húst
• fasírtot
• húslevest

Kunsztok:

• Finom mozgású táncikálás mindenféle zenére
• Furulyázás
• Nya (feltehetőleg) az Anya helyett
• He (feltehetőleg) Hektor helyett (=szomszéd kutya)
• Az Ekkora szó hallatán a két kéz felcsapása a feje fölé
• A Cica szó hallatán ablakon kinézés
• A Nem szó hallatán fejrázás
• Ököllel való kopogtatás (tenyér helyett)
• Orrfújás (!) - ezt a Rosszalkodásból fejlesztette (felhúzza az orrát és gyorsan ki-be veszi a levegőt, nagyon vad)
• Maga a járás

Kaják:

• Hal
• Tejpép
• Tök
• Buláta, kölesgolyó
• (Sajtos rúd, amit talál)

És nem tudom, látszik-e, de húzkodom az időt, hogy ne kelljen belevágnom a beszámolóba... Azt sem tudom, hol kezdjem, de komolyan.

Szóval mielőtt jönne a hónap élményleírása, idevetem még, hogy az még csak hagyján, hogy ha P. zenét hall, leül, felteszi a kezeit és ringatja a csípőjét, de tegnap észrevettük, hogy ezt megteszi akkor is, ha xilofonozunk neki vagy ha dúdolunk...

Arra jutottam, hogy tanfolyamokat kéne indítani, Hogyan reagáljunk? címmel*. Tudom, zsémbes vagyok meg minden, de ha egyszer panaszkodom, rühellem azt, amikor a másik mindennemű együttérzés (pl ó-ó / igen / hát igen / hmmm) nélkül kontráz, hogy ez vagy az náluk is így vagy úgy van, sőt.

Így, az elmúlt hónapban megtudhattam, hogy senkinek sincs több segítsége, mint kettőnknek itt egyedül a nagyvilágban, hiszen az, hogy a nagyi / a testvér / a nagynéni / a szomszéd / a kisgyerekes barátnő / a bárki heti rendszerességgel vigyáz pár órát / napot a gyerekre / bevásárol néha / főz naponta / összehajtogatja a kimosott ruhákat / elkísér a játszóra / szóval tart az semmi.

És ezt most nem is panaszból írom, de tényleg, csak olyan vicces.

* Tuti sikeres lenne, AV rá a példa, régebben ő sem tudott reagálni, de miután éveken át harcoltam, mára elértem, hogy az esetek nagy részében úgy reagál, hogy jól.

P. nem az a tömegízlésű fickó, konkrétan jobban szereti a sima vizet, mint a különböző bébiknek szánt üdítőket, teákat illetve a natúr tápszer is jobban csúszik neki, mint a vaníliás (nem csoda, én sem szeretem a vaníliát).

A kipróbált tápszerek és pépek:

Milupa Mildibé 2 - borzasztóra habzik, hófehér

Milupa Gyümölcsös Jó éjszakát tejpép - kissé darabos, ha ezer évig keverem, akkor is

Humana HA3 tápszer - borzasztóra sűrű, megáll benne a kanál

Hipp Follow on Milk Plus 2 Vaníliás - nem szereti az ízét nagyon és 140 ml-be kell 4 kanál, tök béna

Nestle gyümölcsös tejpép - talán az egyetlen cukormentes (!) és szép simára készíthető, kedvenc

Még nem kóstolta, de hoztam:

Humana Jó éjt tejpép

Magyarországon az üzletek 90%-a vagy pékség vagy gyógyszertár vagy turkáló. A maradék 10% mindenféle furcsaság: van például babajavító bolt (értsd műanyag baba, nem élő vagy ilyesmi), kézműves kecskéket áruló bolt, fonalbolt, háztartási kisgép alkatrész bolt stb.

No kezdjük.

Tekintve, hogy sikeresen abban a hónapban jöttünk haza, mikor még csak meggy-cseresznye sincsen kapásból, szokás szerint bionak kikiáltott üveges ételeket kapott A Gyermek. (A Ded már derogál, hiszen lassan egy éves lesz, no de ez mellékszál.)

Ami meglepett:

• Csak a 8+-os kaják daraboskásak (darabosnak nem mondanám azokat sem)
• Nagyon sok bébiételben van barack
• Nagyon sok a gyümölcsös-húsos menü (wtf)
• A legtöbb bébiételben, tejpépben, gabonapépben van cukor (!)
• A tápszerek hófehérek (szemben a megszokott ekrüvel)
• Van olyan, hogy tejpép, sőt, roskadoznak a polcok, annyi van belőlük
• A kölesgolyók enyhén sósak (legalábbis én nem találtam natúr verziót)
• A buláta jó cucc, csak épp akkora kiszerelésben van, hogy egy hónapig elég egy zacskó
• A legtöbb bébiétel 230-400 Ft között mozog, ami meglehetősen combos

Csak számomra furcsa, hogy miután ezer évig egy szó sem esett Bin Ladenről, pár napja megjelent egy cikk az indexen, hogy elrejtettek egy atombombát Európában, amit akkor fognak felrobbantani Osama emberei, ha megölik vagy elfogják a Nagyvezírt, erre ma Obama bejelenti, hogy oppá, halott Osama.

zsinagóga ár

szikra mozi

főzelékes - május 1 zárva

nyugati sétány - tesco expressz

oktogon fagyis eltűnt

vonat késik - jó vonat a piros

corvin sétány - csak áthaladás

gofri olcsó jó

duna part

pepe cipő 11 ezer??

joy - docens, stb

debenhams - angol felírások

Lassan annyi élmény halmozódik fel bennem, hogy asszem írok egy könyvet a félig földbe ásott autógumik országában töltött egy hónapunkról.

Nemistudommióta először ma volt kb 45 percem egyedül sétálni Pesten, konkrétan a Múzeum körúton és azon kívül, hogy egyfolytában az "ez a város gyönyörű, ezek a lányok szépek, ez a város gyönyörű, kár, hogy részekben élek" sor járt az eszemben, kedvem lett volna külön-külön minden szembejövőt megrázni, hogy bazzeg, nézz már körbe, hol élsz, rend, kultúra, tisztaság, napsütés vesz körül, tedd össze a kezed, hogy itt lehetsz... *

* És tudom, gazdasági, politikai problémák, de akkor is. Máshol is vannak gondok bőven, de Magyarország legalább gyönyörű, amit azért nem minden ország mondhat el magáról, sőt.

Ma abszolút ilyen a hangulatom.

Mondjuk úgy, akklimatizálódunk.

A dagadt, kövér nők a tengerparton szexi esküvői ruhákban suspensio terpinit kortyolgattak.

Továbbra sem emlékszem, hogy valaha írtam volna kövérekről, dagikról, dagadtakról ebben a blogban, szóval nem tiszta, hogy jutnak ide ilyen keresőszavakkal, de tessék, legyen meg az ő akaratuk, jóccakát...

P.-nek 5 hónaposan két foga jött ki egyszerre, aztán 8 hónaposan négy.

Ahogy az elmúlt két napban viselkedett, lehetséges, hogy most hatot növeszt épp...