A jószándékkal kikövezett út

Miután tegnap 9.45kor elaludt a P. nevezetű, 10.15kor már fel is kelt, majd fél 1kor, negyed 4kor újra ébredt és negyed 7kor végleg úgy döntött, hogy itt az idő elkezdeni a napot. Negyed 7kor. Vasárnap. És hányadik vasárnap! (Mondjuk most még ideges sem tudtam lenni rá, mert azt álmodtam, hogy Anyu moziba vitte, de a mozi küszöbénél megbotlottak, P. kiesett a babakocsiból és a feje búbjától a sarkáig egy nagy kék folt lett rajta. Emiatt úgy megsajnáltam szegényt, hogy egy buddha nyugalmával vettem tudomásul, hogy itt bizony ma sem lesz 7 körüli alvás. Sem.)

Mindemellé ömlik az eső, fúj a szél, csuhaj.

Amúgy visszatérve az előző rinya bejegyzés végéhez (figyelem, nem rinya jön!), az "imádomhoz", az van, hogy bár a Törpe hihetetlenül Aktív meg Nyughatatlan (szerintem ha így halad, ő lesz a következő Johnny Cash), megdöbbentően értelmes is.

Például.

Tegnap az apja kereste a zokniját, hogy visszaadja rá (nem tudom, nyilvánvaló-e, hogy az sem magától mászott le a sztoikus nyugalomban, csendben játszó Ded lábáról), mire a "Nem láttad a zoknid? Hol a zoknid?" kérdésre P. beslattyogott a szobájába, kihúzta a zoknis fiókját és kivitt az ámuló apjának egy tiszta párat. (Mondjuk ha tudja, mi az a zokni és azt is tudja, hol van, sőt, azt is, hogy ki kell vinni megmutatni, akkor ne mondja nekem senki, hogy a Nem! szó értelmét viszont nem ismeri, de hagyjuk.)

Aztán.

Miután lejárt a mosógép, kijelentettem, hogy megyünk teregetni, ő pedig hirtelen beelőzve odarohant a kamrához és már-már szokásos módon kopogott... Szóval nem csak a mosás, a teregetés is megvan neki, ami durva...

Az pedig, hogy mindig kikapcsolja a porszívót és a bújj el! felszólításra ténylegesen elbújik valami mögé / alá, már említésre sem méltó...