A jószándékkal kikövezett út

A hétvégénk többé-kevésbé teljesen a Gyermekből állt. Helyesebben a cuccaiból. Néha eszembe jutott, hogy szerencsétlen, most még vígan lubickol, forgolódik, nyújtózkodik és nem is tudja, micsoda merénylet készül ellene, hogy nem elég, hogy először meg kell születnie, a jó kis 37-38 fokos homályból kikerül a 20-25 fokos fényárba, de utána majd rendszeresen fürdenie kell meg mindenféle hülye ruhákat kap az eddig csupasz testére. Ez tök rémálom lehet, komolyan.

Na de hogy hogy volt. Még a hét folyamán végignyálaztuk a használt kiságy kínálatot és én csütörtökön felvettem a kapcsolatot egy spanyol nővel, aki egy igen masszív fenyőágyat kínált megvételre. Összesen két gondunk volt vele, egyrészt, hogy nem 120x60-as, hanem 140x70-es volt a kiságy, másrészt, hogy Droghedából kell elhozni...  Péntek este ezért csináltam egy táblázatot a további szóba jövő kiságyakról, biztos, ami biztos alapon. Szombaton AV kiegészítgette a táblázatomat, csinosítgatta kicsit, majd kézfeltartásos szavazással úgy döntöttünk, marad az eredeti elképzelés, megyünk Droghedába, jó ágy, szép ágy, masszív ágy, ráadásul olcsó is. 2 körül nekivágtunk hát az útnak, én kicsit libegtem, mert már annyira nem esett jól a rázkódás valamiért, majd negyed 4-kor már el is kezdhettük belegyömöszölni a szétszedett kiságy részeket a kocsiba. Hogy hogy nem, végül sikerült bepakolni a szajrét az autóba, úgyhogy folytathattuk az utunkat, AV ugyanis úgy vélte, sok jó cucc kis helyen is elfér, egyúttal elhozzuk hát a lefoglalt babakocsit is... Mondjuk én tiltakoztam, hogy ez hülye ötlet, de ő Terminátorként úgy gondolta, megoldható a dolog. Ki is fizette a kocsit, ki is vártuk, hogy kihozzák - majd mikor láttuk, mekkora dobozostul a dolog - fordultunk is ki a boltból, mert tudjuk, hogy helyes munka és időbeosztással minden problémát át lehet hidalni bizony, de azért léteznek mission impossible feladatok. Hazafelé beugrottunk még egy óriás Tescoba, jól bevásároltunk - többek között vettünk baracklevet is! - majd hazakocogtunk és itthon ámuldoztunk, micsoda jó kis kiságyunk van végre - igaz, még matrac nélkül...

Vasárnap délelőtt AV az autót piszkálta, fél 1-kor ugyanis műszakija volt. Én tettem-vettem, majd kitaláltam, hogy vigyen be a központba, mikor úgyis megy arra és majd akkor én ott jól szétnézegetek mindenfelé, legalább nem kell bevándliznom odafelé, ha visszafelé busszal is jövök... Oké. 3/4 12-kor landoltam is a központban, bementem a Dunnesbe, nézegettem a babaruhákat, vettem magamnak egy nagy pólót meg pár apróságot, majd lementem a kaja részleghez is és ott is vettem ezt-azt, amit tegnap a Tescoban elfelejtettünk. Itt telefonált AV, hogy megvenné a babakocsit, de otthon maradt a kártyája, hol vagyok, mert már elege van, hogy huszonötödször indulunk neki kocsit venni, ma túl akar lenni rajta, találkozzunk és megvesszük, ha a fene fenét eszik is. Én mondjuk nem tiltakoztam a zöldséges stand és a péksütemények között, úgyhogy gondoltam, nézelődöm tovább, hiszen ha másfél óráig ment, menni fog továbbra is. Fizettem hát, beugrottam a 2 €-s boltba, vettem egy kék zöldségkosarat a konyhába, majd bementem a Mekibe, vettem két hamburgert, elsétáltam az O'Connell szoborhoz, leültem a padra a napsütésben és istenkirályként elmajszoltam egy hamburgert és néztem a tömeget. (A hétvégén ír-skót meccs volt, úgyhogy teli volt a város meglett skót szurkolókkal, akik nem átallottak szoknyában vándlizni a városban, persze duda nélkül.) Egy jó fél óra múlva szólt AV, hogy közeledik, menjek át a Spire-hoz várni, hogy könnyebben beugorjak, de én ezt minduntalan Buyer-nek értettem és nagy álmodozásomban nem fogtam fel, hogy mégis hová kéne átmennem, mi az a Buyer... Végül nagy nehezen megoldottuk a dolgot, én felsétáltam azt a 200 métert, majd még jó 15 percet ácsorogtam a kocsira várva, a Spire-nél ugyanis véletlenül sincsen már pad... (Azon is ledöbbentem, hogy az O'Connellnél volt...) A szerencsés egymásra találásunk után visszaautóztuk a bevásárlóközpontba, útközben AV elmesélte, hogy a műszaki sikerült, elrágcsálta a másik hambit és 20 perc múlva már boldogan szálltunk ki a kocsiból egy Argos extra előtt. A babberkocsit sec perc alatt átvettük és szépen hazaautóztunk, teljesen eltelve magunkkal, micsoda ügyesen beszereztünk / megoldottunk mindent. Itthon nekiálltam borsólevest főzni, AV meg összerakta a kocsit. Mire megfőtt az ebéd, ő már teljesen profi mód csukta össze, nyitotta ki, alakította át egyik alakjából a másikba a kocsit és vissza. Igaz, per pillanat moccanni sem lehet a folyosón - hiszen még a kiságy is ott van szétszerelve - azért mindketten nagyon elégedettek vagyunk, mekkorát haladtunk gyerekügyileg ezen a hétvégén...

Ja és akkor azt még nem is mondtam, hogy szereztünk egy elöl cipzáras kék macifelsőt is... Wow.

Hát így telnek a napjaink manapság...