Ha létezik tipikus para-kismama*, hát azt hiszem, én megtestesítem.
* figyelem: NEM kismamI, mert attól a szótól kiugrom az ablakon.
Csakúgy, mint a pocaklakótól. Atyaég, aki kitalálta ezeket a szavakat,
na az se volt normális. Na mindegy.
Aktuális (=mai) parám, hogy nem nő a hasam. Itt vagyunk basszus a 13. héten és ma zuhanyozás közben rádöbbentem, hogy még oldalról sem látszik semmi különös, nemhogy szemből. Pedig az elmúlt napokban már azt hittem, tök nagyra nőttem... Erre tessék: ma szembesülök a ténnyel, hogy ez hülyeség, annyi változás van összesen, hogy szemben a korábbi etióp hasú önmagammal, most úgy nézek ki, mint egy normális valaki. Ennyi. Hízni ugyancsak nem híztam még semmit, egy deka nem jött rám 3 hónap alatt, épp úgy 55 kg vagyok, mint már ezer éve. Anyu szerint egyszerűen arról van szó, hogy engem esz az utódunk, ami mondjuk nem hangzik túl megnyugtatóan, bár egyszerűnek tényleg egyszerű magyarázat, szó se róla.
Ja és ráadásul még azt sem mondhatom, hogy azért nem híztam eddig semmit, mert naponta kipakoltam, mert azon kívül, hogy déltől lefekvésig émelygek és furcsa ízű a szám, ez az állapot még egyetlen egyszer sem manifesztálódott hányásban... (Ez amúgy az eddigi hetek fő parája volt és a sokatmondó Miért nem hányok, ha úgy legalább megkönnyebbülnék? címen futott.)
Szóval nem egyszerű az élet.És bár tudom, a tüneteket illetően nem vagyok épp mérvadó, azért a magam megnyugtatására összefoglalom, mi is változott az elmúlt hetekben, hónapokban (csak hogy lássam, hogy valami azért változott):
- a szokásosnál is álmosabb, aluszékonyabb vagyok, szerintem ha lehetne a nap 24 órájából 18-at átaludnék
- könnyen elfáradok, de olyan szinten, hogy mikor már a 2. hónap telt el úgy, hogy kénytelen voltam gyalog felcaplatni a hatodikra, mert cserélték a liftet, egy-egy felérés után percekig hevertem a fotelban, hogy kipihenjem a fáradalmakat
- a 6. héttől kezdve durva hányingerem van kb déltől estig, bár mondom, rókázni nem tudok (a legrosszabb asszem a 7-8. hét volt, mikor Belfastban voltunk)
- hihetetlen vehemenciával tudok megkívánni ételeket és általában csak akkor csökken a hányingerem, ha ezeket meg is szerzem (nincs savanyú-preferenciám, nem uborkázom többet, mint általában, gyakorlatilag bármit meg tudok kívánni a túrós tésztától a paradicsomlevesig)
- a kávé és a tea minden formájától hidegrázást kapok és mostanság már a szénsavmentes vizet sem tudom meginni, úgyhogy meglehetősen durva mód szinte csak szénsavas vizet iszom
- néha szúrkál és nyom a hasam bal alul, de ha lefekszem, elmúlik
- szinte a kezdet kezdete óta nagyobbak és vaskosabbak a mejjeim, mint eddig
- azt hiszem, nem hullik ki annyi szál hajam hajmosáskor, mint eddig
- azt hiszem, tisztességesebben néz ki az arcbőröm, mint eddig
Ennyi. A többi terhestünet ezeddig elkerült: nem járok pisilni, nem változott meg az emésztésem, nem feszülnek a melleim és talán még érzékenyebb sem vagyok a szokásosnál. (Mondjuk ez utóbbit nehéz is lenne überelni.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.