Most látom csak már két hétvége kimaradt...

Múlt szombaton nem is tudom, mit csináltunk, ha minden igaz, semmit, szerintem dolgozgattunk, ebédeltünk, elvoltunk, majd estefelé kimentünk a Dollymount Beach-re (aka North Bull Island) sétálni. (Láttunk rókát is meg minden.)

Múlt vasárnap kipróbáltuk a cangámat, még hozzá ezúttal nem a na menjél, én majd utánad sétálok stílusban, hanem normálisan, ugyanis AV köncsönzött a cégüktől egy bicót ingyé' és így lehetőségünk nyílt arra, hogy mindketten kerekezzünk. Jó, hogy eltelt egy hét ezóta az ominózus bicajozás óta, ugyanis rettenetesen felhúztam magam, mivel nem elég, hogy a tömegközlekedés D-ban egy lószar; hogy kocsival nem lehet sehová eljutni a csúcsforgalomban, vagy ha el is jutsz valahová, akkor cserében parkolni nem tudsz - de bicajozni is lehetetlenség. Ha még egyszer kinyitja a száját nekem valaki, hogy Pesten így életveszélyes bicajozni meg úgy, akkor komolyan ideláncolom D-ba, hogy egy hét itteni biciklizés után nevezze meg ezt a helyzetet, ami itt van... Úristen, hát emlékszem, a Népligettől ki lehet tekerni Szentendréig! A Városligetig olyan bicikliút vezet, hogy csorog a nyálam... Jó, lehet, vannak olyan eldugott, lehetetlen helyek Pesten is, ahonnan nem lehet eljutni végig bicikliúton a város másik végébe, no de itt a városközpontból nincs bicikliút Európa legnagyobb parkjáig! Sőt. Szerintem sehonnan nincs bicikliút sehová. D-ban a cycle track ugyanis úgy néz ki (már ahol van, mert persze nincsen mindenhol, csak mondjuk úgy 200 méterenként egy 15 méteres szakasz), hogy az autóút szélén egy kb negyven centis rész le van választva szaggatott vonallal, DE a buszsáv meg a buszmegállók pl erre a szaggatott vonalra esnek, sőt, a legtöbb helyen még autók is parkolnak ezeken a szakaszokon. Ha nagy nehezen minden összejön: van is szaggatott vonal, nem is állnak rajta kocsik vagy buszok, akkor lehet rá számítani, hogy olyan 15 méter múlva minden előzetes figyelmeztetés nélkül egyszer csak hopp, vége a szaggatott vonalnak, egyszer csak ott teker az ember a kocsik között. Komolyan mondom, mire kiértünk a Phoenix Parkba, én tíz évet öregedtem... A járdán tekerés persze szintén nem opció, mert amellett, hogy tilos, lehetetlen is, mert a D-i járdákat nem úgy kell elképzelni, mintha a pesti Nagykörúton járnánk, hogy kb szélesebbek a járdák, mint maga az autóút, hanem kis keskenyek, ráadásul akkora tömeg hömpölyög rajtuk minden nap, mint otthon a hidakon augusztus 20-án... Eh, semmi sem tökéletes. Mindenesetre úgy 3/4 óra alatt kinn voltunk a Phoenix Parkban, sütött a nap, csiripeltek a madarak, jó volt... Nagyjából egy óra alatt felmértük, hogy az állatkerten és a zöld füvön kívül sok minden nincsen a parkban, úgyhogy 4 körül fogtuk magunkat és szépen hazaindultunk a halálútvonalon, ahol egy busz majdnem mindkettőnket elütött. No more cycling in Dublin city centre.            

A most szombatról már beszámoltam a múltkor, annyival egészíteném ki, hogy este még megnéztünk egy Colombot... Zajlik az élet, nincs mit tenni.

Most vasárnap Maynooth-ban voltunk, ami D-től olyan 25 km-re van Nyugatra. Elég sokáig filóztunk rajta, hogy Newgrange-t tudjuk le végre vagy próbálkozzunk máshol, végül azért döntöttem Maynooth mellett, mert Newgrange-el ellentétben nagyjából minden bezár szeptemberben, úgyhogy úgy gondoltam, ki kell használni, hátha nyitva van még ez-az. Maynoothban a castle-el kezdtünk, ami ingyenes, ellenben szegény nem egy nagy szám, mert csupán két, jobb időket látott romos épületdarabka... Az egyik szárnyban ugyan van egy kis kiállításféleség, azt nagyjából végig is olvastuk böcsülettel, de a guided tour-t már nem vállaltuk be, mert nagyjából egy óra lett volna, ahhoz meg nem volt hangulatunk, hogy a semmiről hallgassunk történeteket... A kastély mellett van a St Patrick's College, oda szintén bekukkantottunk és megállapítottuk, hogy ezeknek az embereknek itt nem is lehet olyan nagy szám egy Harry Potter féle suli, mert ebben az országban lépten-nyomon van egy Roxfort vagy legalábbis valami nagyon hasonló... Úgy fél órát kavarogtunk a suli udvarán, láttunk egy emberi arcú fát, majd továbbindultunk Celbridge-be, ahol kisebb-nagyobb kavargás után megtaláltuk a Castletown House-t. Miután a következő túra csak fél 3-kor indult, volt 45 percünk, beültünk hát a teázóba egy-egy scone-ra meg fekete teára, majd mikor fél 3-kor kivonultunk a guided tour-ra, kiderült, hogy ja, hát azt már negyedkor elindították, mert összejött elég ember, úgyhogy várjuk meg a következő turnust, ami 3-kor indul... Ezen kicsit felhúztuk magunkat, mondtuk, hogy akkor hello, 3/4 órát vártunk már, nem fogunk még fél órát várni, úgyhogy kivonultunk és egy darabig néztük egy kórus koncertjét (szeptemberben minden vasárnap 2-4-ig ingyenes koncertek vannak a kúria előtt), majd szépen elszivárogtunk, hogy megtaláljuk az Abbey-t, ami persze nem sikerült, köszönhetően, hogy olyan szépen ki van írva mindig minden, mi hol van... Öt körül értünk haza, akkor csináltam egy gyors bolognait, a délután során pedig ejtőztünk. Este megnéztünk még egy Colombot, amin én már el-elbóbiskoltam, majd éjfél után kerültünk ágyba, ami nekem már kicsit késő volt, reggel ugyanis alig bírtam kivakarni magam az ágyból.