A jószándékkal kikövezett út

Pénteken este tehát a meglehetősen ratyi telefonos interjú után még dartsoztunk párat (mióta itt vagyunk, hirtelen sosem tudom, hogy a dartSoztunk vagy a dartoztunk a helyes kifejezés, mindig végig kell gondolnom, melyik-melyik, mert ugye DART), szóval dartSoztunk párat és kiderült, hogy tök jó vagyok. Ennek örömére a hétvégén többször is játszottunk és bár néha vesztettem (na jó, kb 50%-ban), azért meg kellett állapítanom, hogy egy őstehetség vagyok.  

Szombaton rádöbbentem, hogy talán mégsem kellett volna úgy dicsérnem az itteni időjárást az otthoniaknak, mert kb 10-kor valami iszonyú szélre keltünk. Az egyetlen pozitívum a reggelben annyi volt, hogy még pénteken szereztem pár mazsolás zsömit, amit elkámpicsorodott arccal meg tudtunk enni egy kis TV-zés alatt és ez felvidított a szürke ég és a viharos szél ellenére. A hülye idő miatt csak dél körül szedtük össze magunkat és akkor vettük nyakunkba a várost. Elsétáltunk az O'Connellig, boltról-boltra jártunk, kóvályogtunk, sétafikáltunk, szereztünk pillanatragasztót meg egy kis tepsit, majd a Liffey mentén a Grand Canal Square felől értünk haza. Útközben a szél többször próbált belehajintani a vízbe, de keményen ellenálltam, igyekeztem másodpercek alatt felszedni 5-10 kg-t, hogy ne legyek a szél játéka, közben pedig röhögtem, mint az félőrült, mert hát azért az mégis milyen már, hogy tántorgok, olyan durván erős a szél. A délután másodpercek alatt elszállt, este pedig elmentünk egy buliba, ahonnan fél óra múlva hazajöttünk és inkább édeskettesben töltöttük az időt. Pizzáztunk, dumálgattunk, tervezgettünk, megnéztük a Pirosszkát (he-he), egyszóval szép, romantikusan elvoltunk...

Vasárnap valami oknál fogva hajnalban keltem, szerintem életemben először 4-kor kipattant a szemem és jó ideig vissza sem akart pattanni. Nem tudom eldönteni, hogy minek köszönhetően ültem hajnali 4-6-ig a nappaliban, lehet, hogy az iszonyúan fütyülő szél húzott fel annyira, hogy nagy  bosszúságomban nem jött álom a szememre, de az is lehet, hogy a 11 után lehörpintett 3 deci Insomnia tejeskávé volt ludas a dologban - igaz, kávétól én még sosem ébredtem fel. Mindenesetre lényeg a lényeg, 6-kor visszabújtam az ágyba és fél 10-ig húztam a lóbőrt. Fél 10-kor felkeltünk, reggeliztünk, dartSoztunk kettőt (1-1) és elindultunk a Dublin Writers Museumba. Életünkben először busszal mentünk, mókás volt mindenhová belátni az emeletről. A múzeum egész jó volt, igaz, a múltkori Yeats kiállításnak a nyomába sem ért. Miután volt egy 2 for 1 voucherünk, 7,25 eurót megért a hely, de 14,5 eurót azért azt hiszem kicsit sajnáltam volna két berendezett szobáért meg egy könyvespolcért - még ha volt audioguide is, amiért köztudottan odavagyok. (Ja, a múzeum előtt besétáltunk a Garden of Remembrance-be is, ami egy kis parkocska egy érdekes szoborral meg egy kereszt alakú kis medencével, amiben 1 (betűvel egy) darab kacsa úszkált.) Szóval. Miután a múzeumból kijöttünk, a borzasztóbbnál is szörnyűbb idő fogadott, ugyanis a szél továbbra is fújt, de mellé betársult hű társa, az eső is, ami vasárnap délig nem is tudom, merre járt. Vízszintesen ömlő eső, orkán erejű szél, a frizurám már sehol. A mostoha körülmények ellenére átküzdöttük magunkat a James Joyce Centerhez, ahol szintén nem egy óriási kiállítás fogadott, de azért örülök, hogy már nem piszkál a tudat, hogy egyszer be kéne menni oda is... A JJC-től kétségbeesetten elgyalogoltunk az O'Connellig, ahol beültünk a Mekibe ebédelni, majd kb 20 percet vártunk a buszunkra az esőben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a 20 perc elég boldog 20 perc volt, mert gonosz mód leplezetlenül röhögtem, látva mit küzdenek azok a szerencsétlenek, akiknél van esernyő... Dublinban nem éri meg esernyőt cipelni, mert a szél 1 másodperc alatt kifordítja és miután engem alapból taszigál a szél, el lehet képzelni, azzal mit művel, akinél van egy kifordított esernyő, amibe nagyszerűen bele lehet kapni... Na mindegy. Mindenesetre négy körül hazaértünk és itthon megkaptam az ajándékaimat is, egy régóta kívánt lávalámpát és célzásképp egy iszonyú trendi, vízlepergetős, bélelt széldzsekit. Vacsi után megnéztük a Vissza a jövőbe III-at (a vadnyugatos részt, amit még csak 2x láttam), most pedig lassan itt az idő, hogy feküdjünk... Jó éjszakát gyerekek...