Beköltöztünk hát, nagyjából a helyükre kerültek az utolsó pözli darabok is. Minden szép, minden jó, csak hullák vagyunk.
Borzasztó volt a költözés, a legádázabb ellenségnek sem kívánok hasonlót, kivagyunk még mindig.
Először szerda éjjel aludtunk az új helyen, de akkor még kupiban, csütörtökön ürítettük ki teljesen a másik lakást és aznap adtuk át a kulcsot is (ezen a napon amúgy felmerült egy olyan apró kis probléma is, hogy lemerült a kocsi akksija és újat kellett vadászni), pénteken a nagyobb dolgokat már teljesen elpakoltuk, majd este megjöttek anyuék. (Ők nem segíteni jöttek alapból, csak így jött ki a lépés.)
Szombaton az IKEA-ban ébredtünk, vettünk minden ablakra függönyt (ez ugyanis olyan környék, hogy egy szál függöny sincs alapból, sehol, de mi úgy döntöttünk, nem nyerő, ha mindenki látja, hogy épp mit nézünk a TV-ben vagy hogy épp breast fed vagy bottle fed P.) meg szereztünk egy fellépőkét, egy rolót illetve egy fürdőszoba "szekrényt". A délelőtt ezeknek az összeállításával telt, pontosabban a fiúk összeállítottak, Anyu főzött, együtt lenni jó. Délután elmentünk a Phoenix Parkba sétálni, kikapcsolódásképp, majd este folytatódott a berendezkedés: az összes függönyt méretre vágtuk és feltettük. Mivel kevés volt a csipesz, este elmentünk Blanchibe, hátha lesz valahol (már csipesz), de csak Halloween-es cuccokat találtunk, úgy tűnik, itt nem divat (már a csipesz).
Vasárnap Brayben jártunk, tengerezni és elvégeztük az utolsó simításokat a lakáson: felkerültek a képek, a tükrök, az óra és az egyéb bosszantó apróságok a falra. Míg a fiúk otthonosabbá tették a lakást, én átrendeztem P. szobáját, azaz áthúzogattam a bútorokat egy tetszetősebb mintába. Hogy este mit csináltunk, azt nem tudom, talán kimentünk autókázni a Poolberg-hez, de ez nem 100%.
Hétfőn októberfest volt ugye, azaz munkaszüneti nap. Délelőtt sétáltunk a kiskorúval a gyönyörű napsütésben, majd elmentünk a Botanikus kertbe, mert ott már régen jártunk. Ezen a napon, ha minden igaz, már nem folyt lakásdíszítés, legalábbis nem emlékszem, hogy bármit kellett volna fúrni-faragni-vágni-illeszteni, szóval kimondhatjuk, eddigre végeztünk a költözéssel.
A kedd-szerda elrepült, mint a szélvész, a nagyszülők unokáztak, én néztem őket, AV meg dolgozott.
A kis csapat tegnap vált ketté, anyuék ugyanis tegnap repültek haza, egy kisebb űrt hagyva az itt maradottak szívében... P. meglepően jól fogadta amúgy őket, folyton vigyorgott, ha meglátta bármelyiket, már az első naptól engedte, hogy felvegyék, szívesen játszott velük, gagyogott nekik, tök aranyos volt.
Ha már P., a két fog továbbra is két fog, a hátrafelé mászás már tökélyre fejlesztve, a nyűg együttható kibírható. Ami kicsit bosszantó, hogy az éjszakákat már nem alussza úgy át, mint 4 hónaposan: vagy 4-5 vagy 6-7 körül már ébred. Az előbbi esetben a visszaringatás a nyerő, de ember legyen a talpán aki egy egy órás hajnali ringatás után vissza tud aludni, az utóbbi esetben pedig sokszor már kezdődik a nap, szóval nem alszik vissza már. Az eddig sem nagy alvásigény tehát tovább csökkenni látszik: napközben 2,5-3 óra a szokásos, éjjel pedig 8-9. Ami a kaját illeti, napi 1 liter tej + táp csúszik le átlagosan, ennek köszönhetően a 3000 grammos kis jószág ma már 8 kg-t nyom mezítelenül. Forgolódni ímmel-ámmal szokott, jobban szereti a fenekét az égnek meresztgetni és nyújtott karral erőlködni. Szociálisan tündéri, nagyokat nevet, egyik este pl attól kapott röhögőgörcsöt, hogy felvettem a szemüvegem és azt mondtam neki, hogy hello.
Hát itt tartunk, jóccakát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.