No jó, nem mintha nem lenne egyéb gondom, de elterelőnek most már végre leírom, hogy halálra idegesít, mikor az emberek azt hiszik, hogy tudnak fotózni, pedig nem vagy mikor olyan képeket magasztalnak az egekbe, amik egyszerűen szarok.
Kezdődött azzal, hogy láttam egy ismerősöm profi (?) esküvői fotóit a neten, amiket állítólag fizetett fotós készített, mégis olyan béna hibák voltak rajtuk, hogy ihajj. Pl csókolódzik a pár a hídon és lemarad a Lánchíd legfelső kis díszítése, a háttérbe meg beúszik egy bicajos. Aztán. Csókolózik a pár egy kerítés előtt és a kerítésre rá van ragasztva egy gyertek szavazni, különben irgum-burgum röpcédula. Az, hogy a pár + a barátok, rokonok ezt nem veszik figyelembe, oké, rózsaszín köd, miegymás, de egy magát profinak valló esküvői fotós hogy adhat ki a kezei közül ilyen képeket?
Aztán a másik. Van kinn jó pár kép P.-ről FB-n, egyik sem profi persze, én készítettem őket a nyelvemmel, miközben az egyik kezemmel vigyáztam P.-t, a másikkal meg hegedültem, mit tudom én, a lényeg, hogy közel sem az volt a cél, hogy profi képeket hozzak össze őfelségéről, csak a pillanatot igyekeztem megőrizni (ó ó de szép is ez). Erre fel, a legbénább - homályos, szarul vágott, életlen, rossz szögből fényképezett - képre, amit a napokban le is akartam szedni, mondván, hogy ne égessem már magam Laller, azt írta az egyik ismerősöm, hogy gyönyörű fotó, azt hitte, profi fotós készítette... Egy homályos szart. (Egy olyan homályos szart, ahol a "homályosság" láthatólag nem a művészi hatás kedvéért van.)
Eh... Mondjuk a fenti példa után meg is értem. A profi fotó kezd negatív kritikává válni.
Jó reggelt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.