A jószándékkal kikövezett út

Miután múlt héten megrendeltem, ma átvettem az Osanitot, amiről ódákat zengenek. Múlt szombaton szereztünk bébi kokaint, szóval úgy érzem, abszolút felfegyverkezve várjuk a következő 14 fog érkezését... Utóbbit amúgy már egy hete nyomjuk a Dednek és vagy ezért, vagy azért…

A múltkori Külső tulajdonságok mellett íme hát a belsőség...      

Örök slágerek: távirányító mobil laptop (távolról bámulható) újság, magazin, füzet, szórólap zacskó, csomagolópapír vizes palackba / pluszos dobozba zárt pár szem száraztészta rágcsálható, gumi kisbálna és rákocska a vízben használható sípolós bébikönyv és úgy…

Múlt héten kiderült, hogy P. fél a mosógéptől (ahogy forog szerintem, az zavarja, mert a mosogatógépet pl kifejezetten szereti), mondom, sebaj, ettől még lehet bátor később, de tegnap rá kellett döbbennünk, hogy a buborékoktól is tart*. * kapott ugyanis egy buborékfújót (azaz…

Ezt eddig is tudtam, de P. óta még erősebben érzem. Persze megint nem én vagyok a béna, a hülye, nem, dehogy. És mert azt már százszor leírtam, hogy fejet hajtok a valamilyen szinten beteg gyerekek szülei előtt, mert én az ő helyükben már rég feladtam volna, tényleg, most íme…

- Minden mondat végére felkiáltójelet tenni. - Azzal kérkedni, hogy áááá, nekünk nincsen TV-nk. - Folyamatosan leszögezni, hogy nem, én nem nézem a Való Világot / Big Brother-t. -

Miután nagyjából tíz napja nem sétáltunk - nem lustaságból, hanem mert vagy orkán erejű szél tombol vagy ömlik az eső vagy orkán erejű szél tombol ÉS ömlik az eső - mondom, ma, hogy 100 km / óra helyett csak 50 km / órával fúj, kimerészkedünk és elsétálunk a kb 600…