A jószándékkal kikövezett út

Az első napokrúl

A reptéren egy teljes fogadóbizottság várt, apu és anyu mellett ott volt AV anyukája és P. két unokatesója is. Szerencsétlen gyerek csak kapkodta a fejét, mi ez a nyüzsi körülötte, mert a rokongyerekek fogdosták, körbeugrálták, szólongatták, dicsérték, milyen ügyesen néz (!), ásít meg tüsszent, miközben nekem oda-oda vetették, hogy "jajj, de jó, hogy P. az unokatestvérünk!" meg ilyesmik. Hazafelé a kocsiban megebédeltettem P.-t, majd otthon egy kis terepfelmérés után (ez a küszöb, igen, ebben nem szabad megbotlanod - itthon nincsenek küszöbök a lakásban) Anyu elvitte sétálni, én meg kipakoltam. Fél óra séta után P. elaludt 20 kemény percre (a repcsin csak fél órát aludt, ami lószar hiszen hajnalban ébresztettük), majd hazaérve éktelen hisztibe kezdett. Próbáltam elringatni, de nem, csak rítt, csak rítt, míg Apuval elvittük autózni, hátha ott bealszik. 45 perc (!) merő visítással teli kocsikázás után végre elaludt, mi pedig beugrottunk a DM-be tápszert venni, mert azt valahogy otthon hagytam. (A sírás alatt egyébként engem a frász kerülgetett, mert azon filóztam, nem lehet-e, hogy a potenciálisan lenyelt cd darabka fáj neki... Miután nem kakkantott az ominózus eset óta, ellenőrizni nem tudtam ugye...) 40 perc szunya után hazavittük P.-t, majd jött a tesóm, aki már nem is tudom, miért jött, mindenesetre így egy úttal megnézte az unokaöccsét is. Az éjszakát jól bírta hálistennek, 9.15kor bealudt (ez itt 8.15 ugye) és 6ig nyomta, majd 6kor átvettem magam mellé és fél 8ig még dönciztünk. (Egy szobában aludtunk, 2 hónapos kora óta először.)

Szombaton délelőtt jártunk a piacon, ahol jól berágtam, mert a nyanyák P. magánszámára úgy reagáltak, hogy húúú, de hisztis ez a gyerek. Visított, igen, na oszt'? A piac után beugrottam a patikába hashajtóért (miután still no luck), ahol szépen megálltam az itt várakozni táblánál, egy sötét pöcs viszont beelőzve odament a patikus kisasszonyhoz. Ágival ellentétben én utánaléptem és megböködtem, hogy mégis miaf*szt gondol, én miért állok ott, mire a pali védekezni kezdett, hogy dehát dehát két pénztár van, mondom, ja, de csak egy eladó (hülyegyerek)... Hazaérve P. 1 körül elaludt Apu vállán (ha-ha, szerintem Apu életében először altatott gyereket), majd 2,5 órán át szunyált. (Nem tudom, ennyi aludt-e nappal valaha...) 3 körül megjött Anyuék egy volt osztálytársa, mert 40 éves osztálytali volt aznap és ő úgy gondolta, beugrik hozzánk előtte. (Ez még nem is baj mondjuk, az öregek tartsanak össze, de bazi hangosan beszélt és ez kicsit idegesített...) Miután P. felkelt, besétáltunk a központba, benéztünk Anyuékhoz az osztálytalálkozóra, majd megnéztük a szökőkutakat. (Ez elég gázos nálunk, ugyanis mindig tökig akar beléjük mászni a Gyermek, de hát kihívás az élet...) Este 9 körül értek haza az ősök, P. pedig ismét negyed 10kor aludt el.

Vasárnap délelőtt egy volt osztálytársam látogatott meg (a Németországban élő Az ebédlőasztaltól), P. hozta a formáját vagy sikongatott vagy sírt. Zs. hálistennek jól bírta, vigasztalt, hogy ő pl imádja az ilyen határozott fickókat, akik tudják mit akarnak és képesek harcolni is, hogy meglegyen az akaratuk... 10 felé elvittük sétálni a Rinyakirályt, aki jó fél óráig csak kekszet majszolt a babakocsiban, de végül feladta és elaludt. Délután jó kis programban volt részünk, elmentünk az Attila dombra. P. élvezte a zöld füvet, a nagy teret és mellesleg az állatok is bejöttek neki. (A röf-röf-ön pl nagyokat nevetett, haláli volt, ez azóta is tetszik neki.) Az este kiderült, hogy tök sok mindenről tudja már, mire való (pl a fésűt megtalálta és elkezdett fésülködni vele, a konnektorba próbálta bedugni a porszívó zsinórját, ilyesmik), de ez a napközbeni teljesítménye után (pl a nézd, ott egy szobor fej hallatán a fejéhez kapott) már nem is volt meglepő. A nap Egyéb kategóriája alá egyébként beírnám, hogy ezen a napon evett az Úr először májat.

Ez volt hát az első AV nélkül otthon töltött hétvégénk kivonata, stay tuned, mert folyt. köv.