A hétvégi meglepően jó időjárást hétfőn kissé szomorkásabb követte, tegnap meg ma viszont megint olyan idő van, mintha országot tévesztettünk volna.
Hétfőn a borúsabb idő miatt csak a Ringsend Parkig jutottunk el, ahol rájöttem, hogy nem is olyan gázos az ottani csúszdarendszer (= vannak veszélyesebbek is), de előtte sokat játszottunk a zöldben is, ahol P. mindenáron be akart szállni egy focimeccsbe. (Egy apuka és a 3,5 éves fia fociztak, zárójelben jegyzem meg, hogy a kisfiú kb 10 centivel volt magasabb P.-nél...)
Kedden távolabbi vidékekre eveztem, egészen a Herbert Parkig sétáltunk, ahol egy kis zöldezés után megint a játszótéren zártuk a délutánt. A zöldezés alatt P. ezúttal egy kínai kislányt (pontosabban a labdáját), egy piknikező családot (pontosabban a kutyát), egy buborékot fújó anyukát (pontosabban a buborékokat) és egy rajzolgató kislányt (pontosabban a piknikezők körülötte ólálkodó kutyáját) támadta le elég erőszakosan. (Odaszalad, megáll tőlük 2 cm-re és jobb esetben vigyorog, rosszabb esetben csak néz jeges tekintettel.) A Herbert parki játszó amúgy tetszetős, igaz, nincs activity fal, de a csúszdarendszer hasonló a Ringend parkihoz, csak van még egy plusz alagút benne.
Szerdán - azaz ma - még bátrabb voltam, így Sandycove-ig dartoztunk. Útközben kicsit fogtam a fejem, mert Blackrocknál egy gyönyörű rét meg egy játszótér mellett haladtunk el, Salthillnél meg fürödtek*, ami poén lett volna P.-nek is, még ha csak a homokban játszott volna, akkor is, de hiába, a cél az cél, kitartottam és csak Sandycove-nál szálltam le. Bár rajzoltam itthon térképet, hogyan jutunk el a People's Parkig, mondanom sem kell, tök nem úgy van a valóság, mint a térkép. Mindenesetre csalhatatlan szimatom alapján eljutottunk a tengerig, ami sziklás, fúj, le sem tudtunk menni egészen a partra (illetve félig lementünk, de onnan túl veszélyesnek ítéltetett az út, úgyhogy óriási harcok árán visszazártam P.-t a kocsiba és eliszkoltunk), majd valahogy elvergődtünk a PP-ig is. Itt a játszó béna, faforgáccsal van felszórva, két darab bébihinta van, a mini activity fal (két funkciós össz-vissz) pedig olyan magasan van, hogy P. el sem érte. Miután a csúszdarendszerről majdnem leesett (nem értem oda a létra tetejéhez, mert rengetegen voltak és nem tudtam elég gyorsan odaugrani), megismételtük a tengeri jelenetet és nagy sikítozások közepette elhagytuk a helyszínt. Szegényt tök sajnáltam, ez nem az ő napja, többet ilyet nem csinálunk, ez szar programválasztás volt, mert semmit sem engedtem neki.
*
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.