Mert nézzük. Semmilyen szempontból nem jó itt.
1) Karrier szempontjából halál, itt vagyok négy egyetemi (ELTE) diplomával és mindössze annyit tudok felmutatni az elmúlt 2,5 évből, hogy pár hónapon keresztül heti 1-2x 5-6 órát adminisztrátorkodtam egy lúzernél, feketén.
A szakmában dolgozni lehetetlen, mert amint meglátják, hogy külföldi nevem van, dobják is ki a cv-m, fel sem hívnak. (A pincérnői, konyhás munkákat most hagyjuk, azért mindennek van határa, tudom, kemény munka és tudom, csak egy szaros bevándorló vagyok, de nem fogok mosogatni senki után, az biztos.)
2) Nőként utálok itt élni, mert bár odáig még nem jutottam el, hogy mackógatyában lemenjek az utcára, mint az itteni nők 90%-a, a széldzseki, az edzőcipő már rám nőtt, mert idén még nem volt melegebb 12 foknál. Ide tartozik az is, hogy hiába mosok hajat, fésülködöm meg, szart se ér, ha egy másodperc után száz km / órás szél düncöli össze a frizurám minden nap, úgyhogy konkrétan itt mindig úgy nézek ki, mint egy leharcolt szalmabábu és ezt már baromira unom.
3) Anyaként, kismamaként szintén szar itt lenni, mert egyrészről mint írtam, az év nagy részében be vagyunk zárva lakásba az időjárás miatt. Ha az idő jobb lenne, akkor sem javulna a helyzet, ugyanis hiába mehetnénk ki, nem lenne hová. A közelben se egy játszóház, se egy semmi nincsen, van ugyan egy játszótér, de maximum hintázásra jó, mert homokozó ugye nincsen. Ha távolabban gondolkozom, akkor sem jobb semmi, mert a "kiváló" tömegközlekedésnek köszönhetően (ha lenne is hová menni) nem jutunk el sehová, csak órák alatt, ötven átszállással. Igen, vezethetnék is (ha lenne hová persze), de a folytonos, állandó dugók miatt ez is kiesett.
Ide kapcsolódva hozzátenném, hogy az egészségügy nem létező fogalom, ha ne adj isten beteg lenne P., haza kéne vele repülni, mert itt ugyan biztosan nem gyógyítanák őt meg.
4) Emberként sem jó itt, hiszen a család távol, a barátok távol, a rokonok távol. Még egy második gyereket sem tudunk itt bevállalni, hogy legalább a családalapítással haladjunk.
Ennyi, a kör bezárult.
Se egészségügy, se tömegközlekedés, se jó utak, se munkahelyek, se izgalmas programok (se mozik, se színházak, se fesztiválok), se érdekes látnivalók, se rokonok, se család, se régi barátok, csak elviselhetetlen időjárás. Kinek éri ez meg? Na ugye. Köszönöm, viszlát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.