Egyébként meg azon filóztam, hogy nem is tudom, mit csinálnék egyedül vagy akárcsak egy fapofa társsal...
Merthogy ezt az egész babázást szerintem nem lehet ép ésszel kibírni, csak így, ha van egy segítőkész és vicces férj a képben, aki a legbénább helyzetekben is képes megnevettetni, hogy a könnyem csurog a röhögéstől*...
Jövőre is őt kérem karácsonyra.
* Tegnap este pl úgy vittük fürdetni P.-t, hogy közben azt a régi béna Dallas paródiát idézgettünk, hogy "Azt mondom, kezdjük el a bulit... Azt mondom fiúk, dugó van, de kezdjük el a bulit..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.