A jószándékkal kikövezett út

Lement. A 3. itt kinn töltött karácsonyunkat is túléltük, ami történetesen kiccsaládunk első igazi közös karácsonya volt.

Az egész csütörtökön kezdődött, mert AV aznap szabit vett ki. Miután zuhogott a hó, takarítani meg szokás szerint senki sem takarította, összesen a postáig jutottunk el, oda is alig, mert az egyik órákig piros lámpa előtt alig bírtunk felkapaszkodni az emelkedőn, ami merő jég volt. Mindenesetre odaértünk valahogy a postára. Hálistennek AV amazonról rendelt ajándékai megjöttek, majd miután megbizonyosodtam afelől, hogy nincs több csomag (= rákérdeztem a palinál, hogy ugye nincs más?), elcsúszkáltunk a tescoba megvenni még ezt-azt. Hazaérve majd szétdurrantam, mivel egy újabb cetli várt a postaládában, hogy hohóóó, csomag jött... Miután elkezdett ismételten esni a hó, nem mentünk vissza aznap a postára, ami hiba volt, de erről később. A sztorihoz hozzátartozik, hogy anyuék múlt-múlt szerdán adtak fel egy karácsonyi csomagot, benne jó kis hazai beiglivel és szegények naponta 20x rákérdeztek, hogy megérkezett-e már... A nap egyébként kicsit feszkósan telt, P. ugyanis csak kézben volt hajlandó létezni, mi pedig semmivel sem voltunk kész. Miután a hétfőn sütött fahéjas csillag és a kedden sütött muffin elfogyott, sütöttem összeragasztott linzert (jó lett) és diós csíkokat (szar lett). Este hulla mód zuhantunk ágyba, tudva, hogy másnap 24-e, mi pedig sehol sem állunk...

Pénteken, azaz 24-én P. ismét szép formáját hozta: nem aludt egy cseppet sem. Hol AV tett fel egy díszt a fára és nálam volt a gyerek, hol én kavartam egyet a levesen és ő fogta Őuraságát. Esetenként úgy próbáltunk haladni, hogy a karunkban a 9 kilós ded ÉS díszítünk illetve főzünk. Délután az idegeim végén elmentünk a postára a csomagért, mire egy faszi közölte, hogy ááá, zárva vannak, majd 30-án (!) nyitnak ki. No itt valami elszakadt. Miután P. nagy nehezen bealudt, mondtam, hogy ne menjünk haza, legalább csönd van, úgyhogy beugrottunk a Burgerbe, vettünk két menüt és elautóztunk Sandymountra és miközben nyers sültkrumpli darabokat nyomtam AV szájába a hátsó ülésről (persze tök kussban), letudtuk a karácsonyi ebédet-vacsorát egyszerre. Hazaérve a szendvicseket is befaltuk majd ajándékoztunk, az mondjuk jó volt. A nap koronájaképp beszéltünk anyuékkal, vagyis anyuval beszéltünk, apu ugyanis valamin összeveszett anyuval és nem volt hajlandó a géphez jönni, csak ült hátul és rejtvényt fejtett. Miután letettük, bőgtem egy jót, azt hiszem, nem kell részleteznem, miért. Boldog első karácsonyt.

25-én, szombaton P. abszolválta a már említett új kunsztját: felállt a kisasztalnál. Ebédre a 24-én készített tárkonyos levest ettük illetve sütöttem sajtos-barackos csirkét. Délután sétáltunk Dun Laoghaire-ben, de befagyott a s*ggünk, úgyhogy hazajöttünk 20 perc séta után kb. Este sütöttem karácsonyi muffint és nagyjából ennyi volt 25-e.

Vasárnap rádöbbentünk, milyen gáz ez a folytonos feltérdelés-felállás, P.-t ugyanis egy mp-re sem lehet egyedül hagyni, térdel, áll és zuhan ugyanis. Akkorákat koppan a feje a laminált padlón, hogy az archája is beleremeg. (Csórikám.) Míg AV óvó kezei fogták őkelmét, délelőtt rakott krumplit csináltam, majd a gyors ebéd után elmentünk a Phoenix Parkba, de miután kaotikus volt ott a helyzet, továbbhaladtunk Dollymountra. Nagyon durván fújt a szél, nagyon keveset voltunk tehát, P.-t ki sem szedtük a kocsiból. Este csináltam pár palacsintát, éjszaka pedig 2x ébredtünk, éljenéljen.

Hétfőn visszavittünk egy ajándékot Blanchardstown-ba, jártunk Lidl-ben, majd az egész nap azzal telt, hogy pesztráltuk P.-t, azaz arra vigyáztunk, hogy ne essen nagyot.

Kedden, azaz tegnap az ILAC-ban jártunk, kicseréltünk két ajándékot (a változatosság kedvéért idén két nagyobb dolgot vettem, mint kellett volna), majd a program kísértetiesen hasonlított a hétfőire: vigyáztuk P. lépéseit. Állítólag 1-2 hét és nem lesz ilyen bizonytalan, hát nagyon remélem, mert már kezdünk fáradni, nem megy ez nekünk, öregek vagyunk, önzőek és hulladékok. Az ILAC-ról még annyit, hogy kb 10-10-10 perceket vártunk a liftekre, mire feljutottunk a különböző emeletekre, mert a k*csög lóf*szjóskák épkézláb létükre a mozgólépcső helyett a liftet használják. Erre csak annyit tudok mondani, hogy tiszta szívből azt kívánom, hogy aki ezt csinálja, az jövőre valóban szoruljon rá a liftre a mozgólépcső helyett, törjön el a lába a p*csába és tudja meg, milyen fájó lábbal (= nálunk egy visító gyerekkel) arra várni türelmesen, hogy megjöjjön a lift, ami teli van két lábon járó barmokkal. Annyira kezdem utálni ezt a sok hülyét, hogy hihetetlen.

A hó egyébiránt tegnap reggelre elolvadt hála a magasságosnak.