A jószándékkal kikövezett út

1:

Ma voltunk 7 hós státuszvizsgálaton P-vel. Zuhogó hóban kotortam-csúszkáltam el a rendelőig, mert a már leesett havat persze nem takarítja itt senki, hiszen minek is, írek vagyunk vagy mi. Odaérve a cseppet sem kedves, inkább marcona védőnéni kérdésére miszerint miért jöttem, miért nem mondtam le a vizsgálatot, sajnos nem jutott eszembe ott és akkor megfelelően csípős válasz, teszem azt, hogy azért jöttem, mert 10 centi hó csak a puhapöcs íreket riasztja el a létezéstől is, az élet nem áll meg, ha leesik egy kis hó és különben is, magyar virtus bzmeg.

A magyar virtust mindazonáltal sajnos még nem sikerült P-be ojtani, ezért mikor a néni se szó, se beszéd felemelte szerencsétlent, hogy ő most megnézi, hogy áll, csórikám úgy elkezdett visítani, mint annak a rendje. Azt hiszem mondhatom, hogy sosem sírt még ennyire, hüppögött, szakadozva lélegzett, tiszta könny volt a szeme. A vizsgálat további része is kb ilyen hangulatban telt: P. semmit sem csinált, amit szokott (pl nem nyúlt haha), helyette jeges rémülettel nézte a nénit, majd rám-rám pillogott, hogy hozhattam ide, a Banyához. A méricske (69 cm / 8910 g) szintén üvöltésbe torkollott, úgyhogy konklúzióként megkaptuk, hogy P. nem szociábilis abszolút, társaságba kell vinnem, különben baj lesz... Bzmeg újra. A szeparációs szorongás ismeretlen fogalom úgy tűnik... Meg az is, hogy éjmélyből nem illik megragadni egy babát sem egy vadidegennek...

Mindegy, leszarom.

(Mondjuk a néni nem bírta azt sem felfogni, hogy igen, én 2 évig szeretnék vele otthon lenni és nem, nincs nanny-nk, sőt, még mindig szopik...)

2: Miután aki él és mozog hazamegy a családjához külföldre vagy vidékre, egy ismerős pár marad csak itt, akik magyarok és ahol a lány harminciksz hetes terhes és ugye már nem akartak hazarepülni Magyarországra. Többször hívtuk már eddig is őket, hogy találkozzunk, barátkozzunk, ismerkedjünk, eddig is volt közös téma, most ugye van plusz egy, a gyerek, erre miután sokadszor visszautasítottak, adtunk még egy esélyt, hogy mégis karácsony van, senki nincs itt csak mi meg ők, mi lenne ha mi - a gyerekesek, de még milyen gyerekesek! - főznénk karácsony egyik napján vagy két ünnep között tök mindegy, erre mi a válasz? Már túl fáradt a csaj, hogy kimozduljon... Január végére van kiírva. Több, mint egy hónap. Ezek szerint én voltam csak az a hülye, aki két héttel a szülés előtt még végiggaloppozta a Városligetet, étterembe ment 30. szülinapozni és különben is, naponta bkv-zott 2 órát, hogy bejárjon ctg-re (incl. hétvégék). Ja, mellesleg mindezt a negyedik emeletről, lift nélküli házból, úgy, hogy emellett egy tök üres lakást kellett kb lakhatóvá tenni kvázi egyedül. Erre ő nem képes elmenni a liftig, beülni a kocsiba, idejönni és ebédelni majd vissza.

Elmentek ti a p*csába. Mindenki. Ír védőnő és magyar terhes, én sem szeretlek titeket.