És asszem nem sokat tettem a helyzet javulása érdekében, mikor úgy véltem, itt az idő elkészíteni a Ded 6 hónapos tenyérlenyomatát, amihez szombaton nagy gondosan ki is választottuk a szerintünk megfelelő festéket... Történt ugyanis, hogy a "festékünk" - ami tulképp egy nagy szövegkiemelőhöz hasonlított míg ki nem dobtam a kukába - a gyerek kezén tökéletesen felszívódott, így miután levetkőztettem P.-t és nagy röhögések közepette (csikiztem, ahogy kidugott nyelvvel sikáltam a tenyerét a szövegkiemelővel) rányomtam a mancsot a szintén nagy gonddal kiválasztott méregdrága papírlapra, azon minden maradt, csak épp értékelhető tenyérlenyomat nem... (Rorschach elbújhat...) No sebaj, gondoltam még akkor, oké, ma nem lesz nyomatunk, ez van, majd szerzünk más típusú festéket (mondjuk a legegyszerűbb ún. gomb festéket) és le van zárva az ügy, de aztán rájöttem, hogy igen ám, de valahogy le is kéne még marni a kölyök kezéről a kéket, mert persze a festék, ami a papíron az istennek nem látszott, a tenyerén bezzeg ott virított, eltüntethetetlenül. Először szivaccsal próbálkoztam hát, gyengéden vízzel, aztán mosogatószeres vízzel a szivacs dörzsi felével, aztán beültettem a csapba a kölköt és néééézd, folyik a víz-et játszottunk, miközben egy tonna folyékony szappant nyomtam a tenyerébe. Szerencsétlen úgy nézett, mint aki épp azt kénytelen átélni, hogy az anyja megbolondult. A mostani állás szerint a tenyere már nem kék, de a hajlatokban (értsd ujjai köze) még továbbra is látszik, hogy itt ma Valami Furcsa Történt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.