P-nél sajnos elkezdődött a mindig is tervezett ridegtartás és mivel eddig (2 napja) bejön a dolog, talán folytatódik is.
Arról van szó, hogy mivel hasfájós baba és mi meg első gyerekes szülők vagyunk, az elején, mikor sírt (és elég sokat sírt), mindig kézben volt, hiszen nem tudtuk, épp mi a nyűge. Ezt a gyakorlatot (hogy mindig karban van) a kis drága úgy megszokta, hogy mostanság miután kaja után fél órácskát eljátszik a kis szőnyegén, elkezd nyügizni, hogy most mán aztán vegye fel valaki. A duma, a simogatás ilyenkor nem segít, csak az, ha felemeljük őkelmét. Hogy ilyenkor nem éhes és nem fáj a pocija, az jelzi, hogy ha felvesszük, elhallgat és mulatozik, nevetgél vagy épp szendereg. Mikor aztán megpróbáljuk letenni, mert pisilni kell, elfáradunk, bármi, azonnal újra siránkozni kezd, mint egy vízszint-mérő. Oké, szülők vagyunk, első a gyerek, no de hogy egy percre sem lehet letenni a gyerkőcöt, az nem járja, hiszen mi sem vagyunk gépek, enni, inni, pihenni, pisilni kell... Itt jön be hát a ridegtartás, azaz hogy ha tudjuk, hogy nem éhes P. és nem is fáj valamije csak épp fokozott közelségre vágyik, otthagyjuk csórikámat küszködni a kiságyában 10 percet, miközben nyugtatgatjuk, simogatjuk, beszélünk hozzá, de nem vesszük fel... Ha nem hagyja abba, én, a lágyszívű felveszem egy kicsit ringatni, majd 5 perc múlva újra leteszem, sír-e. (Persze hogy.) Ekkor újabb 10 percet várunk, mi következik, de úgy 5 perc hiszti után már két este plusz ma délután kétszer is magától elaludt...
Szegénykém.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.