Ja, azt el is felejtettem, hogy a múlt hétről sem írtam meg az ez előtti hétvégéről sem. Akkor csak emlékeztető-képpen:
A múlt-múlt hét legnagyobb eredménye az volt, hogy valamikor kipakoltam a fiókos szekrényemet és pár ruhámtól örökre búcsút vettem. Sajna az otthonról hozott ruháim többsége nevetségesen kicsi, nem csak most, így, 65 kg-san, hanem alapból. Valami oknál fogva úgy érzem, otthon csak rövid derekú felsőket lehet venni - vagy lehet, én lőttem félre minduntalan. Két délután át pakoltam szívszakadva a szinte vadiúj felsőimet egy zacsiba, amiket most bedobunk szépen valamelyik clothes bankba - és amik lehet épp egy magyarországi turiban fognak kikötni... Van olyan, ami egyszer volt rajtam. Ha. A szinte új felsőkön kívül persze selejtezésre került pár régi (vagy túl nyári) darab is, ezeket áprilisban hazaviszem, de már sosem hozom vissza őket... Rengeteg pántos pólócskát, szandit, papucsot hoztam ki, amikre itt egyszerűen nincs szükség, mert... mert hideg van. Ha viszont egyszer mégis pántos pólóra vágyom: akkor majd veszek egyet max. 5-6 euróért... Hát... Így múlik el a világ dicsősége. Utálok selejtezni, tényleg, néhány darab fölött öt percig elfilóztam, mi legyen a sorsa, de most kemény időket élünk. Kell a hely az új ruháknak... Az új lakónak... Néhány felesleges cucc persze így is maradt, amiket ugyan már tuti nem veszek fel többet, de túl erősen kötődöm hozzájuk és nincs szívem megszabadulni tőlük... Nosztalgikus lélek vagyok, na. Mindenesetre így is kiürítettem másfél fiókot és egy szekrénnyi polcot. Jöhetnek a babberruhák.
A felszabadítás örömére tehát beszereztem a Gyermek első rugdalózóját, első három zokniját és első három hosszú ujjas body-ját. A rugit sajnos a lányruhák között találtam, hát sajnálom, megtetszett, remélem nem torzul el szegénynek a személyisége ettől, hogy egy potenciálisan női rugit kapott elsőként... (Amúgy szerintem egy krémszínű rugdalózó abszolút lehet uniszex, ráadásul macimintás és ugye az olyan fiús, hát ki hallott már lánymedvéről.) Ehhez kapcsolódóan el kell mondanom, hogy tök felháborító, hogy míg a kis rózsaszín babaruhák több soron keresztül lógnak, fiúruhákból alig van választék... Mintha a fiús anyukáknak mindegy lenne, mit adnak a gyerekre. Namár.
A hét tehát a ruhák árnyékában telt, egy keveset tanítottam is, de nem sokat sajnos.
Ami a kimozdulós napokat illeti, szombaton meglehetősen szerencsétlenek voltunk: kinéztem ugyanis két kertet, amik közül az egyik - a honlapon található info ellenére - zárva volt (Festina Lente Gardens), a másikat meg nem találtuk meg (Fernhill Gardens). Miután tehát szinte órákon át autóztunk a semmiért, betértünk egy zeneboltba, ahol AV a terheskártyámat kihasználva megkérdezte, hol tudunk pisilni, majd a változatosság kedvéért nem vettünk semmit, nehogy megtörjük az "ez egy béna nap" átkot. Hogy este mit csináltunk, azt nem tudom, két hétre visszamenőleg emlékezni azért kemény.
Vasárnap a korábbi fogadalmunkat megszegve bementünk a városba, kocsival. Nagy nehezen találtunk egy parkoló helyet majd nézelődtünk a St. Stephen's Green bevásárlóközpontban meg pár zeneboltban. A nap csúcspontjaként rántott húst csináltam, este meg bizonyára TV-ztünk vagy tervezgettük a jövő (azaz a múlt) hetet.
Ilyenek vannak hát mostanság, az idő rohan, a szívem meg folyton facsarodik, ha arra gondolok, hogy két-három hét és négy hónapig itt kell hagyjam az országot. Nem tudom, írtam-e, megvan a repjegyem - csak haza. Mikor legközelebb repülök, valószínűleg már az ölemben lesz egy pár hónapos fiúka - talán pont egy krémszínű, macis rugdalózóban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.