Csak három gyors kapásból:
- Most, hogy már kabátban is látszik, hogy hasas vagyok, kicsit furcsán érint, hogy bár tegnap és tegnapelőtt keresztbe-kasul szántottam a várost (Kispest-Lehel tér-Kika-Városliget-Nyugati-Moszkva tér-Budagyöngye) egyetlen egyszer még csak meg sem kérdezte senki, szeretnék-e leülni a buszon-villamoson-metrón. Kamaszok, fiatal felnőttek, felnőttek, (öregek) halálos lelki nyugalommal néznek ki az arcukból, zabálnak, telefonálnak, beszélgetnek, miközben a nem éppen kíméletesen fékező járműveken úgy imbolygok előttük, mint egy zombi néha, mert egyszerűen nem szoktam még meg, hogy nem az vagyok, aki voltam: 5-6 kilóval többet cipel a kis korpuszom és különben is, a súlypontom meglehetősen hülye helyre vándorolt... Nem mondom, egyenlőre tök jól bírtam a megpróbáltatásokat, lehet, le sem ültem volna, ha valaki átadta volna a helyét, egyszerűen maga a gesztus hiányzott, hogy ha akarnék, le is ülhetnék.
- Nem tűnt fel, mikor csúszott így le ez az ország, hogy míg régen wellness hétvégéket szerveztek szinte ingyér' a termékbemutatókat tartó cégek és kis órákat ajánlottak fel ajándékként vidám libamotívummal, addig most művelődési házakba hívnak el, ahol egy liter olajat, egy kg lisztet, egy kg kristálycukrot és negyed kg kávét adnak, ha valaki meghallgatja őket...
- Tényleg tél van még mindig, basszus ma reggel is esett a hó. Most, hogy itthon vagyok, most esett le úgy igazán, hogy más hallani, olvasni a véget-nem-érő télről és más megtapasztalni, hogy ha épp nem jégbordán kell egyensúlyozni, akkor latyakon kell átvágni és különben is, rohadt hideg van mindenhol*.
* Ez alól kivételt képez a Westend pl, ahol szerintem legalább 25 fokra van beállítva a fűtés, úgyhogy mikor kedden estefelé útközben betértünk egy kiló kenyérért, egy citromért a másnapi terheléses cukkervizsgálatomhoz és egy kis zsebnaptárért, már közel voltam a hisztihez, mert vállamon egy folyton-leeső-táska, egyik kezemben egy bokáig érő, legalább 6 kilós télikabát, amire minduntalan rálépek, másik kezemben egy jó vastag fehér kardigán, mert kinn hideg van és anélkül fáznék, nyakamban egy 25 fokban azért fullasztó sál, hónom alatt pedig egy óriási folt, mert izzadok, mint egy ló a pláza kíméletélen forróságától. Ja és közben érzem, hogy a hasam, mint egy túlfújt laszti, olyan kemény... (Mindeközben meg persze mindenki nekem jön, mert siet vagy épp ellenkezőleg, úgy csalinkázik és / vagy beszélget a kis pajtásaival, hogy véletlenül se lehessen leelőzni őket, prolongálva ezzel az őrületet.)
Azért vannak jó élményeim is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.