Nah, elpakoltam három nagy nejlonzacskóba a már-nem-megfelelő farmerjeimet, gatyóimat, szoknyáimat, ne foglalják a helyet... Igazság szerint nem vagyok túlságosan megrázva, mert oké, nem tudok sokat a terhességről, de azt mondjuk valahogy gondoltam, hogy a hasam nőni fog valamennyit és ezek a nadrágok elsősorban derékban lettek felejtősek, egy kivétellel nem combban vagy fenékben... (Ez utóbbi egyet is fel tudom rángatni persze kiskanállal, de hogy úgy mondjam, ekkor nem túl előnyös fény vetődik a legújabban kifejlesztett kis comb- és fenékhurkáimra. (Hiszen a hasamon továbbra sem hajlandó egy deka zsír sem megtapadni, olyan, mint egy kirepedés előtt álló dinnye: szép, kerek, feszes és kemény.))

Ja, de nem csak pakoltam ám: leszedtem és összehajtogattam a ruhákat, rendet raktam a szobákban, beágyaztam, elmosogattam, megírtam két e-mailt és két fórum hozzászólást, kitaláltam és megrendeltem Anyu szülinapi ajándékát (ennek kapcsán felhívtam a Sanomát, majd a CIB bankot interurbán he-he), megetettem a tevém, testre szabtam a meez-em, ittam egy teát és összeírtam, mit kell a boltból hozni.

No és most irány konyha: meglepi készül he-he.