És ha már itt lopom a napot:
Szombaton AV segített költöztetni egy kollégáját, én pedig azalatt sütöttem itthon egy adag sajtost. (Mondom én, pörög a mókuskerék.) Egyre hazaért, akkor elmentünk a Newbridge House & Farm-ot megnézni, mondván, sok mástól eltérően legalább ez a hely nyitva van télen. Aha. Mikor odaértünk, elégedetten állapítottuk meg, hogy vagyunk egy páran, a parkoló kb félig, háromnegyedig, hát akkor tutter látogatható a hely. Mikor M&M-set majszolva megközelítettük az ojjektumot, már észleltük, hogy valami nem stimmel, az ajtókat ugyanis végig zárva találtuk... Sebaj, majd biztos a farmon keresztül kell bemenni, gondoltuk, úgyhogy bemerészkedtünk a farm részre, ahol viszont minden nyitva volt... Volt pár állat, láthatólag jó kondiban, szóval láttuk, hogy néha eteti őket valaki, de hogy ki, az nem derült ki, ugyanis bár végigjártuk a pajtákat, sehol senkit nem találtunk... Láttunk viszont pónilovakat, rendes lovakat, csirkéket, disznókat, papagájokat, bárányokat, sőt, pávákat is, amik közül egy épp kitátotta a tollait, azt jelezve talán, hogy valami tényleg nem kóser a hellyel. Szerencsénk volt, mert a nap sütött, úgyhogy elsétafikáltunk a placcon egy kicsit, de olyan fura volt az egész, mintha egy elvarázsolt farmra tévedtünk volna, ahol sehol egy lélek... Mindenesetre megtanultuk a leckét: itt október és március között minden helyet fel kell előre hívni, nyitva van-e, még ha a honlapon egyértelműen ott is van, hogy igen...
A farmlátogatás után hazafelé benéztünk az IKEA-ba. Elsősorban a gyerekosztályon kóvályogtunk, de kitömött pókokon, krokodilokon és kiságyakon (utóbbiak persze nem voltak kitömve) kívül semmi sem volt. Végigálltuk hát a kanyargó sort az étteremben és vásárlás helyett jól megebédeltünk. A húsgolyók mellé én még egy mandulás sütit is lenyomtam (szó szerint), majd mint a duda távoztuk a komplexumból. Itthon AV nekiállt takarítani, én pedig főztem egy tárkonyos csirkelevest. Este megnéztük az utcsó Colombo-nkat, majd nyugovó.
Vasárnap AV egy kolléganője jött ebédre, úgyhogy a délelőttöm főzéssel telt. Pontosítanék: sütéssel, mivel a főzendő (tárkonyos leves) már kész volt, úgyhogy a délelőttre már csak a második fogás volt hátra, ami kukoricával-borsóval-sonkával-sajttal-fokhagymás tejföllel töltött palacsinta volt reszelt sajttal megszórva. (Igen, zseni vagyok.) Tőlünk szokatlan módon délre kész voltunk mindennel, akkor zuhiztam, felöltöztem és 1-kor már teljes glancban álltunk AZ ebédre. Desszertet a vendég hozott (két doboz jégkrém), arra hálistennek nem volt gondom. Ebéd után hármasban elmentünk Killiney-be, fel az obeliszkhez, ahol tavaly januárban voltunk utoljára, ott lenéztünk, mászkáltunk egy kicsit és 5-6 felé értünk haza, kissé fáradtan. Bár először kicsit tartottam tőle, milyen gáz, hogy két fix program is van a hétvégén (költöztetés, ebéd), végül tulképp szerintem tök jól sikerült minden. Volt sok kaja, volt action, volt pihenés... Jó kis zárása volt ez a két nap a hétnek, na.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.