Na hogy hol is hagytam abba a kronológiát.

Asszem keddnél. Akkor jöjjön hát a szerda, ami tényleg csak egy szerda volt, mert igazság szerint fogalmam sincs, mit csináltam akkor. Ha minden igaz először takarítgattam, még hozzá a konyhában, majd nekiálltam omlós linzert sütni, amely tevékenységem nemes egyszerűséggel botrányba fulladt. Hiába szúrtam én ki gyönyörű csillagocskákat, holdacskákat, hulló üstököskéket, nyersen még jól is néztek ki, amint viszont betettem őket a sütőbe, először felemelkedtek (NEM tettem a tésztába sütőport), majd miután megszurkáltam őket villával lelappadtak, egészen a tepsi aljára, majd összefolytak (nesze neked különböző formák) és a tepsi aljára égtek. Miután nagy nehezen kikapargattam a "sütiket" a tepsiből, összeütöttem egy kis pudingot és a szerencsésebb példányokat nyakon öntöttem forró vaníliás pudinggal. Magyarul: próbáltam menteni, ami menthető. Mivel a maradék tésztát kidobtam a francba, bulldog akarattal újragyúrtam még egy adag tésztát, hátha most sikerrel járok... Mit ne mondjak, miután a receptet változatlanul hagytam, a második adag kisütése is kudarcba fulladt, de ekkor már szemfülesebb voltam, ugyanis időben kivettem a tepsit a sütőből, nem hagytam, hogy szénné égjenek a sütik úgy nagyjából 5 perc után. Mindent megteszek alapon a kőkemény sütiket ezután beletörögettem egy zárható üvegcsuporba és elhatároztam, hogy most egy ideig nem fogok omlós linzertésztát sütni, mert ennyi omlóssággal még én sem bírok megküzdeni.

A délután folyamán - ha már konyhaművészetben lebőgtem - kitakarítottam a nappalit meg a hálót, kimostam a wc-t meg a csapot, felporszívóztam, felmostam és lerogytam a fotelbe, annyira kifáradtam. Eddigre AV is befutott, leszidott, miért kellett megint túlhajtanom magam, majd elsétáltunk a kis Tescoba bevásárolni. Miután hazaértünk, ő elkezdte összerakni a fát, én pedig nagyjából végig fetrengtem a röhögéstől és a délutáni kudarcomat feledve sütöttem egy adag sajtost, ami kivételesen ehetőre sikerült.

Az este még mindig mókás kedvünkben ért, AV kitalálta, hogy játsszunk fejben Guess Who-t és ez olyan jól sikerült, hogy ha eszembe jut, még mindig röhögnöm kell.

24-én reggelre aztán elszállt a jókedvünk, mert mint említettem elment a fűtés, jéghidegek voltak a radiátorok... Az elektromos műveket felhívtuk, ők persze tagadtak mindent és közölték, hogy miután óriási fagyok vannak vidéken (= mínusz 3-4), minden munkásukat oda összpontosítják, úgyhogy ne is reméljük, hogy 4-e előtt bárkit is kiküldenének... (No comment.) Ekkor felhívtuk hát a közös képviselőt (meg a landlord-ot is, de persze ő nem vette fel), aki megadta egy villanyszerelő telefonszámát, aki hajlandó volt megígérni, hogy 24-én 2 körül kijön megnézni, hol lehet a gond. Megebédeltünk hát (krokett valami húsféleséggel), majd elkezdtük feldíszíteni a fát, miközben megérkezett a szaki. Fél órás maszatolás után elkért €90-t (nem is rossz), majd közölte, hogy ha minden igaz, 11-kor elkezdenek majd felfűteni a radiátorok, figyeljük csak meg, nem lesz itt baj, minden jó, minden szép. Mikor elment, befejeztük a fadíszítést és elkezdtem főzni az esti menüt, azaz csináltam egy kis tárkonyos csirkekrémlevest meg almás-diós húst rizzsel. Ezután hajat mostam, szárítottam, elmentem fürdeni, becsomagoltam az ajándékokat és az ünnep tiszteletére szépen felöltöztem. Eredetileg úgy volt, hogy összeütök valami desszertet is, de miután már ekkor hulladék voltam, elmosogattam és vártam, hogy AV is kész legyen a fürdéssel és kezdődhessen az Este. 8 körül beszéltünk a szülőkkel (ekkor már kopogott a szemem az éhségtől), csináltunk pár fotót, majd 9 körül végre nekiláttunk enni. A leves abszolút siker volt, nagyon jó lett, a másodikból viszont alig bírtam legyűrni pár falatot, mert teljesen megteltem. (Hiába no, csökken a gyomortágulási együtthatóm.) A vacsi után ajándékoztunk, kaptam egy csomó szép, jó és hasznos dolgot, majd miután én ledőltem a kanapéra szundítani egyet, AV nekiállt megszerelni a fűtést, mivel persze nem kezdtek el felfűteni a radiátorok az istennek sem. Szerencsétlen fél 4-ig állt egy kis hokedlin a folyosón fejlámpával homlokán, miközben én félálomban próbáltam nem elaludni, hogy tudjak segíteni, ha baj van (=megb*ssza az áram, csak hogy a helyes szakkifejezést használjam). Fél 4-kor megváltásszerűen aztán közölte, hogy oké, úgy tűnik az Elektromos Műveknél történt valami, úgyhogy bár most van fűtés, januárban mindenképp ki kell jönniük, mert ez csak buhera megoldás... Most itt írhatnék még ezt-azt kiegészítésként, de nem írok. Maradjunk abban, hogy a nehézségek ellenére szépen telt a Szentesténk, bár én a magam részéről nagyon sajnáltam, hogy ilyen bonyolultra sikerült az utolsó kettesben töltött karácsonyunk*...

* Annyira fura, hogy jövő ilyenkor talán már egy hét hónapos kis maszat fog mászkálni a padlón körülöttünk.