A jószándékkal kikövezett út

Ami meg az állapotomat illeti, a hét elég felemásra sikeredett:

Hétfőn, miután addig semmi, de semmi ajándékot nem sikerült beszereznem AV-nek, fél 11-kor nyakamba vettem a várost és bár busszal mentem a központba, sikerült annyit gyalogolnom innen-oda-onnan-ide, hogy mint egy hétrét görnyedt öregasszony, úgy értem haza fél 4 körül. A bal alhasam szurkált, éhes voltam és úgy egyáltalán, elég gáz volt a helyzet. Miután leültem a fotelbe, felállni már nem tudtam, sőt, hangosan beszélni sem, mert amint kicsit is megfeszült a hasam (?), nagyon bénán bele is szúrt valami. A délután maradékát olyan 120 fokban töltöttem, kiegyenesedni ugyanis nem tudtam, időnként pedig rá kellett támaszkodnom valamire, hogy lefelé "lóghasson" a hasam, mert még úgy volt a legkevésbé kellemetlen a Lét. AV meg is jegyezte, hogy ha már most, a 4. hónapban ez van, nem tudja mi lesz később és különben is szegény én, tökre sajnál, hogy egy ilyen kis Ufo fokozatosan átveszi a testem felett a hatalmat, én pedig nem tudok mit tenni ellene. Tulajdonképpen van benne valami, közel sem vagyok már a régi, amit azért nehéz megemészteni, valljuk be, de akkor is szegény kis gyerekünket hogy lehet már leufozni (még akkor is, ha oké, a legutóbbi ultrahang képen tényleg szakasztott ufofeje van szegénynek)... Szóval ami a jövőt illeti, miután az Ufo túl durva, de való igaz, hogy az Utód mindenképp mutat némi ördögi jelleget, úgy döntöttem, ha rosszalkodik (és rosszalkodik*), ezentúl Damien-ként fogok utalni rá, az még mindig kicsit "emberibb"...

Kedden délelőtt még elég rosszul voltam (a hasfájás csak nem akart szűnni, de egyébként minden oké volt), úgyhogy beiktattam egy kvázi pihenőnapot, főztem egy kis finomfőzeléket, sütöttem hozzá egy tükörtojást és egy mosáson meg egy mosogatáson (ja, meg egy ágy áthúzáson) kívül nagyjából semmit** sem csináltam egészen 3-ig, mikoris AV hazajött és közölte, hogy hiába tiltakozom, megyünk és veszünk egy nagyobb TV-t, mert jön a kari, meg akarunk nézni egy csomó filmet és az biza nem járja, hogy ezt a régi tévén tegyük. Ha ilyen dolgokban engedek, másban talán ő fog majd, gondoltam, úgyhogy annyira nem is ágáltam a terv ellen, belementem, hogy lesz egy új TV-nk. (Amúgy de. Ágáltam.) Mindenesetre ő az erősebb, kidugóztunk hát a Liffey Retail Parkba, kiválasztottunk egy Samsung tv-t és 7 körül már haza is értünk a szajréval, amit AV villámgyorsan össze is szerelt és feltett az álkandallónk párkányára. A régi TV bekerült a zeneszobába, így viszont lett egy újabb emberes sarkunk a nappaliban, ami miatt már megérte lecserélni a régi batárt erre a kecses feketeségre. Mivel front volt tegnap vagy mi fél egy-egyig tévéztünk, amikor is nagy nehezen lefeküdtünk és én elkezdtem fejtegetni, hogy milyen hülye dolog az, hogy a terhes nőktől elvárják, hogy szentté avanzsáljanak, hogy tulképp hazudjanak, hogy minden jó, minden szép a terhesség alatt, ráadásul még a szülés sem rémes, mert a baba minden fájdalmat feledtet, de miután láttam, hogy AV nem igazán vevő már a témára, inkább én is próbáltam aludni, ami kivételesen az istennek nem ment. Nem volt telihold, nem volt semmi, úgyhogy nem tudom, mi történhetett, egyszerűen nem voltam álmos. Miután 2 körül mégis elaludtam, alig telt el pár óra, újra felébredtem és fél 7-től nem tudtam visszaaludni. Nem volt kellemetlen a dolog, sőt, kifejezetten élveztem, hogy nem vagyok álomkóros, úgyhogy kijöttem gépezgetni, főztem egy kamillateát és igyekeztem hirtelen jött éberségem minden másodpercét kihasználni***, de olyan furcsa volt az egész... (Állítólag ez az Anyaságra való felkészülés része, hogy éjjel is észrevegyük, ha gáz van a Babóval.)

* A Gyermek rosszalkodása jelenleg abban merül ki, hogy izeg-mozog. (Pont két hete éreztem először mocorogni, aztóta pedig minden nap megörvendeztet egy-egy kalapáló mozdulattal vagy ficergéssel.)

** Ja de. Felhívtam az ír magánkórházat, ahol voltam a 8. heti uh-n, hogy szeretném a 18-21. heti uh-t is náluk csináltatni, mire a nő közölte, hogy óóó, hát ők teljesen tele vannak, csak január 19-re tud időpontot adni, ami ugyan már a 22. hét eleje, de hát ez van. (Itthon általában a 20. héten szokták csinálni ezt a vizsgálatot.) Kérdeztem, hogy ezt most mégis hogy, ez egy fizetős hely, másikat nem is igen tudok D-ban (itt nem úgy van, hogy minden sarkon van egy uh rendelő, mint Pesten), mire mondta, hogy hát ez van, bejelentkezem-e vagy sem. Mivel nem volt választási lehetőségem, bejelentkeztem, de bakker, €200-t fogunk fizetni egy öt perces vizsgálatért, amit két héttel később méltóztatnak elvégezni, mint kéne? Annyira nonszensz ez az egész, hogy már szinte meg sem lepődöm. Ezután beszéltem egy sorstársammal, aki mesélte, hogy a kórház, ahová megyek az első vizsgálatra (február 3 - 24. hét) már nem fogad nőket szülni tavaszra / nyárra. Na ehhez mit szól a "szar a magyar egészségügy" mottót hangoztató jónép? Hm? (Illetve ki mondta, hogy válság van, ha itt ennyi pár vállal babát, hogy a kórház nem bírja az iramot?!)

*** Ez annyiból állt, hogy leszedtem a megszáradt ruhákat, mostam még egyet, elmosogattam és sertepertéltem, míg AV megszerelte a konyhai villanyt, ami még úgy november közepén szart be, így kénytelen voltam a szagelszívó kb 10 wattos lámpáját használni sütéshez-főzéshez-mosogatáshoz. (Ez annál is inkább kellemes volt, mert a konyhának nincs ablaka és a nappaliból nyílik, ami viszont északi fekvésű. Ha-ha.) No de a sötétség már a múlté szerencsére... AV amúgy elmehetne villanyszerelőnek, az itteni viszonyokban már csilliárdosok lennénk belőle, mert egy-egy kiszállás itt úgy kezdődik, hogy €150... (Ezért sem hívott a landlord szerelőt, mert az írek skótok is, inkább megveregette AV hátát, hogy ügyes fiú ő, megoldja... Mondjuk ez tök köcsögség, mert mi lenne, ha csak én laknék itt? Hagyna itt a sötétben?) Mindazonáltal leborulok AV nagysága előtt, teljesen el voltam ámulva, honnan tudja, mit kell csinálni, mit hová kell kötni... (Egyáltalán mi az, hogy kötni? Húúúú... Damien büszke lehet az Apjára he-he.)