Már jó ideje nem sikerül 7 óránál többet aludnom, ezért vicces módon mostanság hazafelé elő-előfordul, hogy elbóbiskolok a metrón, mint egy öregasszony, kezemben szigorúan a szótárfüzetemmel. 3 hét múlva nyelvvizsga, a jelentkezési határidő 16-a, ezért már ma besétálok egy nyelvsuliba, hogy személyesen vigyem be az űrlapomat és perkáljam le azt a súlyos summát, amennyiért hajlandóak velem egyáltalán foglalkozni.
A tegnap mondjuk kivétel volt alvás tekintetében, hiszen már 11-kor lefeküdtem, mert hála a jó égnek áramszünet volt, így fél 9-től fél 11-ig sötét volt a lakásunk, úgyhogy nem volt se tanulás, se net, se tv, se kajálás, se semmi, nem tudtunk mit csinálni, így csak feküdtünk az ágyon egymás karjaiban, mint két hullazsák és beszélgettünk, majd kikönyököltünk az ablakba és boldogan szíttuk be a langyos, balzsamos tavaszi levegőt, már amennyire langyos és balzsamos tud lenni a levegő a fővárosban, a negyedik emeleten. De szóval a lényeg, hogy nó póver volt a szitu tegnap este, így az általános negyed egyes lefekvést egy órával korábbra tudtam hozni, aminek köszönhetően ha nem is frissen és fiatalosan, de azért valamivel könnyebben másztam ki az ágyból fél 8-kor, éljen.
Jó volt kiszakadni a civilizációból két órára, én mondom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.