Tegnap egyébként kicsit ki voltam akadva a kapcsolatok útvesztőjén.
Hiszen.
A legtöbb férfi (bár a mintám nem túl reprezentatív, miután elsősorban AV-re gondolok ez alatt a cimke alatt, számomra Ő a Férfitársadalom megtestesítője) azt szeretné, ha a barátnője / felesége kiszolgálná, reggeltől-estig imádattal csüngne rajta, lelkesedne érte és kvázi behódoló lenne. Számtalanszor megkaptam már a "Bezzeg XY... Bezzeg ő biztosan megtenné ezt vagy azt... Bezzeg ő nem pattogna..." neheztelést, mert Bak természetemből adódóan - amit azért hálaajóégnek enyhít a Nyilas ascendens - én igenis sokszor megmakacsolom magam, nem teszek meg mindent, sőt, vannak dolgok, amiket kikövetelek. Évek óta, ha valaki rákérdez, ki viseli a nadrágot nálunk, AV rám, én meg rá mutatok, mert egyszerűen nem tudjuk eldönteni, melyikünk a dominánsabb, ki befolyásolja a másikat erőteljesebben... Folyamatos harcainknak köszönhetően sokszor álmodozunk egy nyugodalmasabb kapcsolatról; ő is, én is azt az álmot kergetjük, hogy mellettünk egy oda-teszed-ott-marad partner lézeng, aki lesi minden moccanásunkat és úgy ugrál, ahogy mi fütyülünk - de egy idő után én, a magam részéről mindig felébredek és rádöbbenek, hogy megőrülnék egy papucs mellett, mert nem tudnék felnézni rá és bevallva-bevallatlanul tudom, hogy AV ugyanezt gondolja... Hiába az ácsingózás, hiába a vágyakozás, tudom, hogy pár hónap alatt megunná a behódolást és újra egy olyan kapcsolatot szeretne, ahol küzdenie kell... Hogy ez most így hogy?
XY barátja tegnap mesélte, hogy régóta filózik azon, hogy otthagyja XY-t.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.