Ja és még azt akartam, hogy a tegnapi Igazság árában úgy, de úgy sajnáltam az első játékost, Esztert, ahogy ott ült a kis fehér harisnyájában és a hozzá illő szandálkájában... Az érdekes az volt, hogy bár az első pillanatban ő is és az Anyukája is olyan kis egyszerűnek tűntek, amikor beszéltek, meglepően értelmessé váltak... Ahogy az ősz, öreg néni mondta, hogy ha másnap afrikai feketévé változna a gyereke, ő akkor is ugyanúgy szeretné, hát a szívem szakadt meg.
Vannak furcsa életek, az az igazság. Ár nélkül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.