Lehet, hogy nyitok egy álmos blogot, mert nagyjából minden éjjel termelek valami furcsa fantáziaszüleményt...
A baj csak az, hogy nem tudom szépen kidolgozni a sztorikat, mert ezek inkább csak hangulatok, pillanatok, érzések sorozatai. Mint például ez:
Anyuéktól otthonról indulok útra, tántorgok, csúszkálok a domború jeges havon, mikor is észreveszem, hogy az út szélén óriási lyukak tátonganak, amikben már ott szoronganak azok az óvatlanok, akik lecsúsztak az út közepén púposra nőtt hóról. Úgy gyalogolok, mint aki beszart, mert félek, én is beleesek a jéglukakba, közben pedig próbálok nem odafigyelni a lentről segítséget kérőkre...
Ja. És ezt nem a tegnapi korizás után élmodtam, hanem még szerdára virradóra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.