És most remélem nem néz mindenki smucig disznónak, hogy nem vagyok hajlandó egy csupasz ruháért (amihez még fátyol, nyakék, fejdísz stb. nincs, sőt, ami mellé még egy menyecske ruha is dukál) százezret kiadni... Ha lenne ennyi pénzem csak a menyasszonyi ruhára, akkor sem, elvből sem vennék kölcsönbe semmit ennyiért, nemhogy egy fél napig viselendő habcsókot. Ez olyan, hogy ahol 120 forintért lehet pisilni, oda nem megyek be. Nem és kész. Lehet, hogy mégis smucig disznó vagyok. De legalább elvekkel felvértezve.
Miután rátaláltam az üzletre, olyan örömmámorban úsztam, hogy csak na. Elmentem a Blaháig, onnan a Ferenciekre, a Jégbüfében vettem két franciakrémest és egy diófagyit, majd ráérősen végigsétáltam a Váci utcán, kimentem a Duna partra és visszasétáltam a Deákig, ahol az aluljáróban egy öreg nénitől vettem egy csokor fonnyadt orgonát.
Fél 8-ra értem haza, boltban nem voltam, szóval se zsömi, se kenyér, se felvágott nincs itthon, ellenben van két franciakrémesünk, egy csokor sötétlila orgonánk és tudok egy üzletet, ahol szép menyasszonyi ruhákat lehet kölcsönözni.
Asszem gazdag vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.