Ha fél 10-kor megbeszéljük, hogy 20 percet visszafekszik és utána átjön egy sarokkal arrébb, de siet haza, mert egyre otthon kell lenni, akkor miért kell azon megsértődni, ha fél egykor az öt perc múlva indulnék-ra azt mondom, hogy bocs, már máshová kell mennem, megígértem AV-nek, hogy viszek kaját neki, mert azt hittem, valami közbejött és azért nem hívtál, írtál, üzentél, hogy nem jössz?
És ha az a párbeszéd zajlik le az msn-en, hogy - Éhes vagyok - Óóóó - Veszek pogit - Neeee, viszek ebédet, most csinálom, tíz perc és kész - Csábító ajánlat, főleg a futár miatt - Hihi majd miután lemondom A-t, jön egy olyan üzenet, hogy na megjöttem, hoztam pogit, akkor miért kell azon meglepődni, hogy a reakcióm a na ne csináld már, miért nem tudtál szólni, hogy lemész, most indultam volna és miért kell azt mondani, hogy ne legyek már ilyen számonkérő?
Gyűlölöm ezeket a sablonszövegeket.
Őszintén, ez most számonkérés? Miből tart annyit odaírni, hogy ne hozzad, lemegyek? 19 leütés már halálos dózis? Miből tart annyit mondani, hogy bocs, tényleg szólhattam volna?
Hülyékkel vagyok körülvéve.
Ápdét: Valaki értelmes is szóljon már hozzá lécci, ki volt a hunyó a fenti szituációban, mert nem jutunk dűlőre...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.